Utolsó körös vb-dráma, elütött kutya – az 5 legjobb Mexikói GP

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2015.10.29. 18:30
null
Nigel Mansell repeszt az 1992-es Mexikói GP-n (Fotó: Action Images)
A hét végén visszatér a Formula–1 Mexikóba, ahol 1963 és 1970, majd 1986 és 1992 között rendeztek világbajnoki futamokat. Összeállításunkban az öt legérdekesebb Mexikói GP-re tekintünk vissza.

2. Mexikói Nagydíj, 1964. október 25.
1. Dan Gurney (amerikai, Brabham)
2. John Surtees (brit, Ferrari)
3. Lorenzo Bandini (olasz, Ferrari)

5. Jim Clark (brit, Lotus)

11. Graham Hill (brit, BRM)

16. MEXIKÓI NAGYDÍJ
OKTÓBER 30., PÉNTEK
17.00–18.30: 1. szabadedzés
21.00–22.30: 2. szabadedzés
OKTÓBER 31., SZOMBAT
17.00–18.00: 3. szabadedzés
20.00–21.00: időmérő
NOVEMBER 1., VASÁRNAP
20.00: a verseny (71 kör, 305.354 km) rajtja
Az időpontok magyar idő szerint értendőek.

Az 1964-es szezon utolsó versenyére Graham Hill érkezett a világbajnoki pontverseny éllovasaként, mögötte öt ponttal maradt el John Surtees, kilenccel Jim Clark. Hill szemüvege rögtön a rajtot követően megsérült, ezzel a mezőny végéről kellett felküzdenie magát az élmezőnybe. Surteesnek motorhiba miatt a tizenharmadik helyről kellett folytatnia a futamot.

Clark magabiztosan vezetett, Hillnek a mínuszolások miatt (nem minden eredmény számított összesítésben, csak a legjobb hét) minimum harmadikként kellett beérnie, hogy megkapja a világbajnoki címét biztosító egy pontot. A tizenkettedik körben elérte a számára létfontosságú harmadik helyet, és a harmincegyedik körig Lorenzo Bandini, Surtees ferraris csapattársa nyomása alatt állt. Ekkor a két autó összeért, Hill kisodródott, és nem volt esélye felzárkózni. Surtees ezzel a negyedik helyre került Bandini mögé, de másodiknak kellett volna lennie a vb-cím megszerzéséhez. Úgy tűnt, Clark könnyedén megnyeri a versenyt, de autójából elkezdett folyni az olaj, és a Lotus az utolsó körben lerobbant.

Dan Gurney ért át elsőként a célvonalon, Surtees címe csapattársán, Lorenzo Bandinin állt, ugyanis még mindig csapattársa mögött haladt. Bandini elengedte Surteest, így a kék-fehér Ferrarival száguldó brit lett az első motoros világbajnok, aki négy keréken is vb-első lett.

8. Mexikói Nagydíj, 1970. október 25.
1. Jacky Ickx (belga, Ferrari)
2. Clay Ragazzoni (svájci, Ferrari)
3. Denny Hulme (új-zélandi, McLaren)

6. Pedro Rodríguez (mexikói, BRM)

Hatalmas tömeg gyűlt össze a szezon záró futamra, hogy lássák a mexikói Pedro Rodríguezt. Becslések szerint a nézők száma elérte a 200 ezret, a nagy izgalomban a tömeg átszakította a biztonsági korlátot, és a szervezőknek meg kellett kérni a pilótákat, hogy beszéljenek az emberekkel, csitítsák le őket, ha futamot akarnak látni – a futam egyórás késéssel kezdődött.

A Tyrrellt kormányzó Jackie Stewart sokáig az élen állt, de elütött egy kutyát, ami úgy megrongálta a felfüggesztést, hogy nem tudta befejezni a versenyt. Ezután a Ferrarik kerültek az élre, és kettős győzelmet arattak.

Az utolsó körökben a tömeg egyre közelebb ment a pályához, majd miután Ickx elsőként áthaladt a célvonalon, a nézők utat törve maguknak, elözönlötték a pályát, megállásra kényszerítve a pilótákat.

9. Mexikói Nagydíj, 1986. október 12.
1. Gerhard Berger (osztrák, Benetton)
2. Alain Prost (francia, McLaren)
3. Ayrton Senna (brazil, Lotus)

Az 1970-ben történtek után tizenhat évig nem szerveztek vb-futamot Mexikóban. A pályát átépítették, rövidebbé tették, és a biztonsági berendezéseket is felújították. Ám az aszfalt rendkívül hepehupás maradt.

Miközben a vb-menők autóin a Goodyear-gumik a hőtől felhólyagosodtak, Gerhard Berger, a Benetton osztrák versenyzője az élmezőnyből egyedüliként kiállás, gumicsere nélkül, Pirelliken ment végig, és megnyerte a futamot.

13. Mexikói Nagydíj, 1990. június 24.
1. Alain Prost (francia, Ferrari)
2. Nigel Mansell (brit, Ferrari)
3. Gerhard Berger (osztrák, McLaren)

A reggeli bemelegítést egy kutya zavarta meg, arra az időre ameddig az állat a pályán tartózkodott, felfüggesztették az edzést, így senki sem járt úgy, mint Jackie Stewart húsz évvel korábban. A verseny első felében a McLarenek álltak az élen. A két autó egy ideig együtt haladt, majd Ayrton Senna elhúzott Gerhard Bergertől. A futam vége felé a két Ferrari kezdett felzárkózni Sennára. Hat körrel a vége előtt Senna defektet kapott, és mire kivezette a kocsit a bokszba, annyira sérült volt az autó, hogy nem tudta folytatni a versenyt. Az Alain Prost mögött a második helyen száguldó Nigel Mansell megpördült, ezzel esélyt adott Bergernek, hogy megelőzze. Ám a brit visszajött az osztrákra, és az utolsó kanyarban mindenáron vissza akart kerülni Berger elé. Mansell a külső íven haladt el a McLaren mellett, Berger utólag azt mondta, lassított, hogy elengedje Mansellt, nehogy óriási baleset legyen a vége.

BERGER vs. MANSELL, AZ UTOLSÓ NÉGY KÖR

15. Mexikói Nagydíj, 1992. március 22.

1. Nigel Mansell (brit, Williams)
2. Riccardo Patrese (olasz, Williams)
3. Michael Schumacher (német, Benetton)

Ez Nigel Mansell éve volt, a Williams kiemelkedett a mezőnyből. Ayrton Senna az egyik edzésen kicsúszott, nem tudott kiszállni az autóból, de vasárnap rajthoz áll, igaz, korán kiesett. Mansell végig vezetett Patrese előtt, és simán nyert. Michael Schumacher lett a harmadik, a németnek ez volt az első dobogós helyezése, amelyet további 154 követett a következő húsz évben.

Az akkori csapatok közül mindössze a McLaren, a Ferrari, a Williams és (nevében…) a Lotus szerepel 2015-ben is az F1-ben. 1992-ben nyolc motorgyártó 3.5 literes erőforrásai dübörögtek az autókban (az idén négy gyártó lesz), többek között a Lamborghini és a Yamaha V12-ese, illetve olyan privát motorgyártóké, mint az Ilmor vagy a Judd. Akkor minden autó Goodyear-gumikon ment, most mindegyik Pirelliken.

Akkor a 4421 méteres pályán 69 kört teljesített a mezőny, most a 4305 méteres átalakított aszfaltcsíkon 71-et. A mexikóvárosi Autódromo Hermanos Rodriguez pályán vasárnap magyar idő szerint 20 órakor rajtoló futamot, illetve az azt felvezető edzéseket élőben követhetik akár az nso.hu-n.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik