Férfi vízi Eb: Az olimpián kell felérnünk a csúcsra – Jansik Szilárd

Vágólapra másolva!

2022.09.12. 08:17

Címkék

Büszkeséggel vegyes csalódottság jellemezte a magyar férfi vízilabda-válogatott tagjait a házigazda ellen egy góllal elveszített Eb-döntő után.

Kevésen múlt, hogy a megfiatalított és új szövetségi kapitány által irányított magyar férfi vízilabda-válogatott aranyérmet nyerjen a Splitben rendezett Európa-bajnokságon. A hazai pálya minden előnyével élő horvátok azonban egyetlen góllal jobbak voltak a fináléban, 10–9-re nyertek, ami magyar ezüstérmet és tizenöt lógó orrú magyar vízilabdázót eredményezett.

Holott a csapat elképesztő utat járt be Varga Zsolt regnálásának most már ötven napja alatt, olyan védekezést, egységet, akaratot és erőt mutatott a kontinenstornán, hogy azonnal zárójelbe tette a rossz emlékű világbajnokságot, és nemcsak az eredménnyel, hanem a játékával is. Persze érthető, ha az elveszített döntő után közvetlenül csak a sokat látott és tapasztalt szövetségi kapitánytól láttunk egy-egy mosolyt, miközben azt ecsetelte, mennyire büszke a játékosaira és arra, hogy elindultak a helyesnek vélt úton.

Vogel Soma, a magyar válogatott kapusa
„Nagyon kemény meccs volt, láttuk, hogy a horvátok rendre sok kiállítást kapnak, ellenünk is ez történt. Tudtuk, hogy az emberhátrányos védekezés lesz a kulcs, de nem állt össze olyan jól, mint a korábbi meccseken. Ezzel együtt nagyon büszke vagyok a csapatra, emelt fővel kell hazamennünk és erőt merítenünk abból, amit átéltünk. Aki részese volt a világbajnokságnak, abban jó értelemben vett bosszúvágy dolgozott, a fiatalokban pedig bizonyítási vágy, ebből pedig igazi csapat formálódott az Európa-bajnokságra.”

A torna legjobb játékosának – megérdemelten – megválasztott, állandó szakértőnk, Szabó Zoltán által ufónak nevezett Jansik Szilárd eközben olyan arccal szorongatta a ránézésre tízkilós díjat, mintha éppen azt közölték volna vele, hogy a két hónappal ezelőtti vb-meccseket kell néznie végtelenítve.

„Nem sok öröm volt az arcomon, amikor átvettem a díjat, pedig amúgy nagy elismerés, de bármikor elcserélném az aranyéremre – mondta a magyar válogatott csapatkapitánya. – Így is óriási dolgot vittünk véghez, nagybetűs csapatként meneteltünk az elejétől kezdve, megvertük a regnáló olimpiai bajnokot és a világbajnokot, mégis szomorú vagyok, mert el akartuk végezni a melót. Megvolt rá minden lehetőségünk, nem éltünk vele. A végén volt egy ötméteresünk és egy ziccerünk, mindkét esetben a gólvonalra pattant a labda a kapufa éléről, ráadásul mindkettőt követően gólt is kaptunk. Nem tudjuk, mi lett volna, ha ezek máshová pattannak. Örülök, hogy nekem jól ment a játék, de ez a csapat érdeme, végig együtt küzdöttünk, és mindenki láthatja, hogy nagyon jó úton járunk. Ezen kell továbbhaladnunk, lesz időnk építkezni, hiszen vár még ránk két világbajnokság és egy Európa-bajnokság az olimpiáig vezető úton, és nekünk az olimpián kell felérnünk a csúcsra.”

Egy fokkal gyorsabban dolgozta fel a finálé elveszítését Zalánki Gergő, aki szintén nem csattant ki az örömtől, csak éppen az életfelfogásán máris nyomott hagyott az olaszországi légióskodás.

„Valóra vált az előzetes kívánságom ezzel a döntővel, olyan volt, mintha a Margitszigeten játszottunk volna, azzal a különbséggel, hogy most ellenünk szurkoltak – mondta a magyar válogatott balkezese. – Jó érzés volt így vízbe ugrani, az ilyen mérkőzésekért érdemes sportolni. Persze sokkal jobb lett volna, ha nyerünk, de ha az elején valaki azt mondja, hogy másodikok leszünk, sokan elégedettek lettek volna vele. Most csalódottságot érzek, mert bennünk volt a győzelem, nem az történt, hogy simán kikaptunk, hanem mi rontottuk el a végén. A horvátok nem hibáztak a hajrában, mi igen, és ezt azonnal megtorolták. Ennek a csapatnak azonban még lesz ideje javítani, és egy-két nap múlva az ezüst is felértékelődik. Büszke vagyok a fiúkra, nem hittem volna, hogy ez a fiatal válogatott ilyen messzire jut az Európa-bajnokságon.”

Marko Bijac, a horvátok kapusa
„Nem is tudom, mit mondjak… Kitettük a szívünket a medencében. Igazi döntő volt, elképesztően jók voltak a magyarok, de mi az első pillanattól az utolsóig harcoltunk és hittünk magunkban. Öröm és megtiszteltetés volt ilyen közönség előtt játszani, nemcsak nekem, hanem minden csapattársamnak is. Hihetetlen érzés, hogy nyertünk, a szurkolók rengeteget segítettek. Nagyon jó volt a védekezésünk az egész tornán, nem engedtünk könnyű gólokat az ellenfeleknek, ami önbizalmat adott a fináléra is.”

Márpedig messzire jutott, még akkor is, ha Varga Zsolt szerint egyébként csak az út elején jár a fiatal társaság. Amelyre még egészen biztosan nagy sikerek várnak, addig pedig nem kérdés, micsoda. Tudják: munka, munka, munka…

A Magyar Vízilabda-szövetség elnöke, Vári Attilaa helyszínen követte az eseményeket, a férfidöntő után röviden értékelte is az Európa-bajnokságot a Nemzeti Sportnak.
„A férficsapat nagyon rövid, háromhetes felkészülés után vágott neki az Eb-nek, de úgy érzem, az elnökség által meghatározott frissítés nagyon jól működött – mondta a kapitányváltásról a játékosként kétszeres olimpiai bajnok sportvezető. – Örülök, hogy a fiatalok teret és lehetőséget kaptak, megmutatták, hogy ott van a helyük a válogatottban. Ez azt mutatja, hogy a klubjainkban nagyon jó munka folyik – nem véletlen, hogy az elmúlt két évben stabilan kitűnő eredményeket érünk el az utánpótlás-világversenyeken. Ebből tudunk táplálkozni, és ezért tudnak a fiatalok gyorsan beépülni a felnőttválogatottba. Nagyon büszke vagyok a női és a férficsapatra is, a nőknek a világbajnoki ezüstérem után lényegében a nyitó meccsen múlt a szereplésük. Ha a görögök elleni kétgólos előnyt valahogyan megtartjuk az utolsó pillanatokban, máris négy között vagyunk, és ott már bármi megtörténhetett volna. A fiúk remekül játszottak, a szívüket is beleadták, és megmutatták, hogy a magyar vízilabda mindig az elithez tartozik.”

Jerko Marinic Kragic, a horvát válogatott átlövője
– Ilyen kiélezett döntőre készültek? – Tudtuk, hogy kemény meccs lesz, egyrészt mert a döntő mindig az, másrészt pedig azért, mert a magyarok megmutatták a tornán, milyen nagyszerű csapatuk van. Igyekeztünk nyugodtak maradni, végig a saját játékunkat játszani és kontrollálni a mérkőzés alakulását. Kilencezer szurkolóval a hátunk mögött egyszerűen nem veszíthettünk. – A csoportkörben nem villogtak, ellenben az egyenes kieséses szakaszban igen. Jól sikerült a formaidőzítés? – Igen, egészen más volt a felkészülés, mint a világbajnokság előtt, majdnem két hónapot dolgoztunk együtt. Az olimpia után nagyon sok helyen változott a csapatunk, sokan azt gondolták, egyetlen negyeddöntőt sem nyerünk meg az idén, de felnőttünk a feladathoz, és bizonyítottuk, hogy tévedtek, akik leírtak minket. – Félúton a párizsi olimpia felé mit jelenthet önöknek az aranyérem? – Mindenkinek motivációt jelent a folytatásra, a győzelem arra késztet minket, hogy keményebben és jobban dolgozzunk a hétköznapokban. Meg kell védenünk ezt az érmet, készen kell állnunk rá, hogy mindenki minket akar megverni. Felkészülünk a feladatra, még ennél is jobb horvát válogatottat láthatnak a közeljövőben.

VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FÉRFIAK
A végeredmény. Európa-bajnok: Horvátország (Andrija Basic, Marko Bijac, Matias Biljaka, Luka Bukic, Rino Buric, Loren Fatovic, Konstantin Harkov, Ivan Krapic, Filip Krzic, Franko Lazic, Jerko Marinic Kragic, Toni Popadic, Josip Vrlic, Ivan Zovic, Marko Zuvela, szövetségi kapitány: Ivica Tucak), 2. MAGYARORSZÁG (Angyal Dániel, Ágh György, Burián Gergely, Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Konarik Ákos, Lévai Márton, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Német Toni, Vadovics Viktor, Vigvári Vendel, Vogel Soma, Zalánki Gergő, szövetségi kapitány: Varga Zsolt), 3. Spanyolország, 4. Olaszország, 5. Görögország, 6. Franciaország, 7. Montenegró, 8. Grúzia, 9. Szerbia, 10. Románia, 11. Hollandia, 12. Izrael, 13. Németország, 14. Málta, 15. Szlovákia, 16. Szlovénia

A KÜLÖNDÍJASOK
Gólkirály: Tudor Fulea (Románia, 19 gól)
A legjobb kapus: Marko Bijac (Horvátország)
A legjobb játékos: Jansik Szilárd