Baseballsapka – Malonyai Péter jegyzete

ÚJRA ÚSZIK Milák Kristóf.

Mi mást csinálna, hiszen ehhez ért a legjobban, biztosabban mozog a vízben, mint jó néhány honfitársam a szárazföldön, az úszásnak elkeresztelt sportágban mindenfajta versenyt megnyert, amilyen csak szembejött vele.

Mondhat akárki akármit, nincs itt semmi szenzáció.

Még úgy sem, hogy az elmúlt hónapok azzal teltek el, hogy most akkor mi lesz vele, annyi tanácsot kapott, annyian és annyiszor oktatták (majd azt mondtam: osztották) ki, hogy ha annyian úsznának átlagos hétköznapi szinten nálunk rendszeresen, máris mi lennénk a hőn áhított sportoló nemzet.

Lapunknak adott interjújában Szabó Álmos, a paralimpiai úszók mestere példaértékű visszafogottsággal és főként tisztelettel beszél Milákról és arról, hogy segített neki az edzéseinél. Megjegyzi, vele csak a szeretet nyelvén érdemes kommunikálni. Elhiszem. Olyannyira, hogy tisztelettel megjegyzem, nem csupán Milákkal, mindannyiunkkal, mindenkivel. És még jobb, ha nem kommunikálunk, hanem közeledünk, beszélgetünk, de ezt csak azért, mert a szavaknak is van hangulatuk, nem csupán az embereknek.

Milák Kristófnak is természetesen, amit tiszteletben illik tartani. Illett volna a közelmúlt véleményáradásánál is, ahol a megfogalmazások bizony nem éppen a szeretet nyelvén szólaltak meg. Adósságról, teherről, kiégésről (időnként, hogy látványosabb legyen, egyenesen „burn out”-ról), hálátlanságról beszéltek az okos(kodó) kívülállók.

Akkor is mondtam, írtam, most is megteszem: Milák Kristóf felnőtt ember, éppen e sorok írásának napján, február 20-án 24 éves (nem mellékesen: Isten éltesse!), szakmájában a legjobb. Bízza rá hát mindenki a saját sorsát, legjobban ő tudja, kicsoda és mit akar, legjobban Milák érti Milákot, hogy valósan vagy sem, ez is a magánügye. Elfogadom, hogy a nálam nyilván hozzáértőbb, ám jóval érdekeltebb (itt az érdek összetétel a hangsúlyos) bennfentesek nem bírják magukban tartani megfellebbezhetetlenek tartott véleményüket, de ha már a szeretet nyelvét törik, adják meg Miláknak – a tiszteletet. Mert az igazi haddelhadd csak most kezdődik – szerény véleményem szerint –, hiszen mindjárt itt a párizsi olimpia. Minden érem pénzt ér (már bocsánat…), s nem csupán a gladiátoroknak.
Szabó Álmos megjegyzi, hogy nem bújt el kapucniba Milák Kristóf, baseballsapkában ment el az uszodából (remélem, nem vizes hajjal…). A megjegyzés jelképes, hiszen ismerik a viccet: „Van rajta sapka, nincs rajta sapka…”

Miközben Milák Kristóf mindenképpen marad – Milák Kristóf.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!