„Magyarország benne van abban a szűk körben, ahonnan majdan kikerül a tokiói olimpia bajnoka.”

A koronavírus-helyzet csak ürügy volt, az igazi ok Szenegál felkészületlensége.

„A tippem, hogy az év végére meglesz az érdemben használható oltóanyag.”

Nem sikerült jól Pisont István „beugrása” • Batik Bence és Mohamed Mezgrani is piros lapot kapott.

A Vácnak továbbra is csak 6 pontja van, és a tabella 19. helyét foglalja el.

Szoros mérkőzés helyett kiütés: a gyengén futballozó Győrt megszórta a Stuttgart, így a német csapat kettős győzelemmel jutott tovább.

A magyar küldöttség utolsó tajgai is hazatértek Pekingből – a kedd hajnalban landoló repülőgép fedélzetén utazott az összes aranyérmesünk.

PEKING 2008. Nemcsik Zsolt a hat nappal az olimpia kezdete előtt elhunyt mesteréért, Gerevich Györgyért is fog küzdeni.

Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnöke és idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány is az öttagú olimpiai különítmény éremszerzésében bízik, s ha meglenne a medália, akkor az – állítják – a sportág pozícióját is alaposan megerősítené.

Egyfelől a legátlagosabb amerikai fiatalember, elvált szülők gyermeke, friss diplomával a Michigan Egyetemről – sportmarketing szakon –, aki kevés szabadidejében alszik, videojátékokat nyüstöl vagy tévézik, esetleg Herman nevű angol buldogjával játszik. Másfelől csupán néhány nap választja el attól, hogy minden idők legnagyobb sportolója legyen. De nincs kizárva, hogy már most az…

PEKING 2008. Az úthenger, a profi – meg a többiek; párbajtőrözőink legnagyobb ellenfelei a franciák vagy az olaszok lesznek.

A Lehel úti Budapesti Állatkórház rendelőjének falán a Kolonics Györgyöt ábrázoló NS-búcsúposzter: jó helyen járok. Amikor a soron következő „pácienst” – egy megbicsakló farú, angol szetterre emlékeztető kutyaaggastyánt – beszólítják, az ajtónyílásban megjelenő őszes, varkocsba kötött hajú orvos – dr. Hargitay András – int, lépjek be én is. A következő három órában együtt fogadjuk a betegeket…

Tizenkét évvel ezelőtt az egész vívóvilágot elkápráztatta egy belgiumi kisvárosban, Tournaiban. Akkora fölénnyel talán még senki sem nyert korosztályos világversenyt, mint Nemcsik Zsolt. Most, tucatnyi esztendővel később, rutinosan, ereje teljében arra készül, hogy megkoronázza pályafutását – olimpiai bajnoki címmel. Ő is azok között van, akik reálisan tűzték ki maguk elé a nagy célt.

Édesapja egyike volt az „antivilág” kisszámú, a sport világába nem ejtőernyősként cseppenő vezetőinek, ekként a fiú is abban a közegben szocializálódott, amelynek az elmúlt huszonöt hónapban állami irányítója volt. A múlt idő hétfő óta indokolt: Elbert Gábor, az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkára távozik posztjáról. Ha úgy tetszik, félidőben. A lemondás hátterében a közte és Gyenesei István miniszter között lévő feloldhatatlan ellentét áll.

Négy férfi, négy eset. Akár az ősrégi német krimisorozatban (némi módosítással). Bizonyos tekintetben már az 1992-es barcelonai olimpiára ös szeálltak, legalábbis a „csapatkezdemény” – Kovács Iván és Kulcsár Krisztián – már akkor megvolt, huszonkettő, illetve huszonegy évesen. Aztán csatlakozott Imre Géza, majd Boczkó Gábor, s 2003-ban, a havannai világbajnokságon lépett pástra először együtt a nagy négyes. Egy siralmas tizedik helyre futotta. Onnan verekedték fel magukat egy év alatt az athéni ezüstig, majd a pekingi aranyesélyig…

Jeles pályatársunk, Peterdi Pál szállóigéje (Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes) akár mottója is lehetne napjaink egyik legsikeresebb vívómestere, Udvarhelyi Gábor pályafutásának. „Fusé” – ahogy mindenki ismeri őt vívóberkekben – a napokban végképp bevonult a sportág halhatatlanjai közé, amikor a kijevi Európa-bajnokságon a női és a férfi párbajtőr egyéniben is az ő versenyzője nyakába akasztották az aranyérmet.