A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 8. RÉSZ

8. RÉSZ:8. RÉSZ:

15-11.

Az öveket kéretik bekapcsolni, megkezdjük az emelkedést!

Támadó zsenik tartanak felénk!!!

Figyelem!

Szeretnék elfogultságot bejelenteni ;)

15. JÜRGEN KLINSMANN - 1994-95 és 1997-98

Bármennyire is imádom őt, túlzottnak tartom 1,5 év klubban töltött évével a 15. helyezését!!!

A német nehézbombázó Jürgen Klinsmann 1964. július 30-án született a Stuttgart melletti Göppingen-ben a helyi pék fiaként. Szülőhelye csapatában (TB Gingen) kezdett játszani 8 évesen. Egy évre rá már felkeltette a környékbeliek érdeklődését, hiszen egy év alatt 106 gólt lőtt, közte az SV Aichelberg elleni 16 gólos meccsel. 1974-78 között az SC Geislingen-ben folytatta a gólgyártást, négy év alatt több, mint 250 gólt ért el. 14 évesen csatlakozott a Stuttgarter Kickers programjához és 16 évesen írta alá az első profi szerződését, majd egy év múlva be is mutatkozott a felnőttek között. 20 éves koráig 61 találkozón 22 alkalommal volt eredményes, így lecsapott rá a városi rivális a VfB. Jürgen folyamatosan termelte a gólokat; az elkövetkezendő 5 évben összesen 155 meccsen 79 találatot jegyzett. A Stuttgarttal 1986-ban bejutott a Német Kupa döntőjébe - ahol egy emlékezetes hanyatvetődéses gól lőtt - illetve szintén döntőig jutottak az UEFA kupa 1989-es kiírásában. 1988-ban a Bundesliga gólkirálya és az év játékosa volt.

Az Inter 1989-ben szerződtette Andreas Brehme és Lothar Matthäus mellé, de a milánói 3 év csupán egy Olasz Szuperkupát (1989) és egy UEFA kupa győzelmet (1991) hozott Moratti konyhájára, ami ahhoz képest kevés, hogy a nerazzurri főnöke az AC Milan hegemóniáját kívánta megtörni. Klinsi itt 95 meccsen 34 gólt lőtt.

1992 nyarán az AS Monaco volt a következő állomás. Arsene Wenger csapatában 1992-94 között 65 mérkőzésen 29 gólt jegyzett.

1994 nyarán Alan Sugar a Spurs akkori elnöke addig udvarolt (egy évre rá már a kocsiját sem akarta lemosni Klinsi mezével) a Monte Carlo-i jachtján a német támadónak amíg igent nem mondott, így 2 millió font ellenében csatlakozott Ardiles mester csapatához.

Érkezésekor az angol sajtó finoman szólva nem rajongott Klinsmannért! Sokan erősen bírálták az 1990-es VB-t követően, mert meglátásuk szerint sokat színészkedett és dobálta magát. Az angol újságok elsősorban Dive Bomber, azaz "műugró bombázó" néven illették, a dive szó az angolban egyaránt jelenti a fociban a fetrengő, színészkedő (műugró) játékost és a búvárkodást is. Jürgen, hogy tompítsa a nyomást - barátja tanácsára - rögtön a bemutató sajtótájékoztatót a következő mondattal kezdte:

- Talán kérdezhetnék én elsőként. Van búváriskola Londonban?

Humorával az újságírókat, játékával a társakat és a szurkolókat nyerte meg. Az első meccse előtt Teddy Sheringham kitalálta, ha gólt lő Klinsi, akkor az egész csapat dobjon egy hasast a gyepen, ami már a bemutatkozó bajnokiján meg is történt és "hagyománnyá" vált. Ezt a mérkőzését egyébként nem tudta befejezni, mert Des Walker-rel való ütközése után agyrázkódás miatt elveszítette az eszméletét. Később az Aston Villa elleni meccsen Mark Bosnich koránt sem véletlenül taglózta le, aminek a következtében az élete is veszélybe került.

A szezonban 50 meccsen 30 gólt lőtt és annyira megnyerte magának az újságírókat, hogy az idény végén megválasztották az év játékosának (hatalmas elismerés volt ez egy angliai német légiós számára). Bevallottan Sheringham-mel szeretett legjobban párban játszani pályafutása során, de a gyenge védekezés miatt elmaradtak azok az eredmények, amelyek ígéretével a csapathoz csábította Sugar, így idény végén a Bayern Münchenhez igazolt. 51 meccsen 21 győzelmet ért el a csapat 15-15 döntetlen és vereség, ill. 91:76 gólarány mellett. Ez a bajnokságban a 7. helyhez, az FA Kupában az elődöntőhöz, valamint a Liga Kupában a harmadik körhöz volt elegendő. A klubot Sugar pénzügyi visszaélései miatt a szezonkezdést követően először 600.000 font pénzbírságra, az FA kupából való kizárásra és a bajnokságban 12 pont levonására büntették, mely a fellebbezést követően 1,5 millió font büntetésre változott, de törölték a pontlevonást és engedték indulni a csapatot az FA kupában.

Két évet töltött a bajor fővárosban, ahol 65 meccsen 31 gólt tett hozzájárulva az 1996-os UEFA győzelemhez és az 1997-es bajnoki címhez. 33 évesen újra Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Csupán 8 alkalommal lépett pályára és 2 gólt ért el Genovában, amikor fél évre újra a Tottenham-hez került kölcsönbe. Ebben a fél szezonban már a kiesés elkerülése volt a fő cél, amihez Jürgen 15 meccsen 9 nagyon fontos góllal járult hozzá. Ekkor, immár veteránként lőtt a Wimbledonnak egy meccsen 4 gólt!

Legnagyobb sikereit a német válogatottal érte el. 1987-98 között 108 alkalommal képviselte a hazáját és 47 gólt ért el. 1990-ben világbajnok, majd 1996-ban csapatkapitányként európabajnok lett.

A válogatottól az 1998-as VB után vonult vissza, így "klubszínekben" nálunk szerepelt utoljára a Nationalelfben. Nem távolodott el a focitól, hiszen edzői pályára készült. 2004-ben kinevezték a német válogatott élére, akiket a hazai rendezésű VB-n elődöntőig vezetett, majd lemondott.

2008-ban kinevezték az FC Bayern München vezetőedzőjének, de már 2009. április 27.-én menesztették. 2011. augusztusától az USA szövetségi kapitánya.

Mabbutt és Klinsmann, utána egy kis német ráadás:

14. TEDDY SHERINGHAM - 1992-97 és 2001-2003

Edward Paul Sheringham 1966. április 2-án született London Highams Park negyedében. 16 éves korában kapott profi szerződést a Millwall-tól, ahol 1984 januárjában be is mutatkozott, sőt a második meccsén gólt is lőtt a Bournemouth-nak. 1985-ben két klubnak is kölcsön adták (Aldershot 5 meccs/0 gól, Djurgardens IF 21 meccs/13 gól), mielőtt komolyabb helyet kapott a felnőttek között. 1986-91 között ő volt a csapat házi gólkirálya, a támadótársa pedig az ír válogatott óriása, Tony Cascarino volt. A Millwall-ban 249 mérkőzésen 106-szor talált a hálóba (az 1990-91-es szezonban 37 gól volt a rekordja). 1991-ben a Notthingham Forest legendás edzője Brian Clough igazolta le 2 millió fontért, de csak egy évet töltött ott és 56 meccsen 21 gólt szerzett.

1992-ben 2,1 millió fontért szerződtette a Spurs. Első mérkőzését 1992. augusztus 30.-án játszotta idegenben az Ipswich ellen, mely 1:1-es döntetlennel zárult. Gyerekkori kedvenc klubjában hamar a szívükbe zárták a szurkolók, hiszen nem csak a kapura volt veszélyes, de a mezőnymunkából is csupaszív játékkal vette ki a részét.

5 év alatt 197 meccsen 98 gólt lőtt a Tottenham-ben. Főleg Klinsmannal alkottak félelmetes támadósort, de a sorozatos edzőváltások sem hozták meg az egyensúlyt a védekezés és a támadás között, így minden idényben csak a remény maradt a kiugró eredményre. 31 éves korára 15 év profi futball után úgy döntött megragadja az utolsó esélyét arra, hogy valami nagy címet nyerjen, így 3,5 millió font ellenében a Manchester United-hez igazolt.

A United-ben elérhette mindazt, amit addig nem! 1999-ben 4 címet is elért a csapattal: Bajnoki cím, FA Kupa győzelem, Bajnokok Ligája győzelem (az ő góljával egyenlítettek a 91. percben a Bayern ellen) és év végén a Világkupát is begyűjtötte. További 2 bajnoki címet is elért a Vörös Ördögökkel (2000, 2001). Emellett 2001-ben szinte minden egyéni címet is begyűjtött. Beválasztották az év csapatába, első lett az újságírók és a játékosok szavazásán is az év játékosa választáson, továbbá a klubjában is az év játékosa lett. 1997-2001 között 145 mérkőzésen 46 gólt jegyzett, annak ellenére, hogy erősen visszavont szerepkörben játszott a Yorke-Cole páros mögött.

2001-ben united-es szerződése lejártával 35 évesen visszatért a Lane-re, ahol továbbra is tisztelet és megbecsülés övezte. Az elkövetkezendő két évben további 80 meccsen lépett pályára a klub színeiben, és 26 gólt ért el. Liliomfehérben összesen 277-szer szerepelt és 124 alkalommal talált a hálóba. A klub 2008-ban választotta be a halhatatlanjai közé.

Nehezen vált meg az aktív játéktól, hiszen még 37 éves korában is a Preimer League-ben oktatott. 2003-04-ben a Portsmouth-ban játszott (38 meccs/10 gól), majd három évig a West Ham United-et segítette először vissza a PL-be, majd a kiesés elkerülésében (87 meccs/30 gól). Utolsó szezonját is a Championship-ben töltötte a Colchester United-ben (20 meccs/4 gól), majd 42 évesen akasztotta szögre végleg a cipőjét. 26 évig volt profi játékos! Összesen 898 mérkőzésen szerepelt és 354 gólt lőtt.

Az Angol válogatottban 1993-2002 között 51 meccsen 11-szer talált be.

A civil életben is megmaradt játékosnak, hiszen gyakori vendége a póker versenyeknek.

TeddySheringham 44 percben:

13. PAUL GASCOIGNE - 1988-92

Az önpusztító zseni Paul John Gascoigne 1967. május 27-én született a gateshead-i Duston-ban egy szegény család második gyerekeként. Sanyarú gyerekkorában a foci jelentette neki az egyetlen felhőtlen szórakozást. Fürdőszoba és WC nélküli egyszobás lakásba született, és a család az anyagi gondok miatt többször költözött. Több tragédia is érte fiatal korában. Látta egyik legjobb barátja testvérének a halálát, amikor elütötte egy autó. Apja először Németországba ment munkát keresni, majd hazatérése után 8 hónapra kórházba került agyvérzéssel, és soha többet nem tudott dolgozni. Ekkor kezdődött Gazza kényszerbetegsége ami először játékgépezésben öltött testet.

4 éves korában kezdett focizni a környéki parkokban, 8 éves volt amikor a Duston's Boys Club (Alan Shearer és Michael Carrick is ide járt persze nem egy időben Gazzával) igazolta le, majd a Redheugh Boy's Club játékosa lett. Már ekkor is azon álmodozott, hogy ismert futballista lesz! Egy földrajzórán folyamatosan az aláírását gyakorolta mire a tanár kérdőre vonta, de Gazza azt mondta, hogy be kell járatni az aláírását, mert hamarosan autogramokat fog osztogatni.

Próbajátékon vett részt az Ipswich-nél, a Middlesbrough-nál és a Southampton-nál is, de sehol sem szerződtették. 13 éves korában a Newcastle igazolta le, ahol 1985-ben vezére volt az ifi FA Kupát nyerő csapatnak, így felkerült a felnőttek közé. Folyamatosan épült be a csapatba, 1985-88 között 104 meccsen 25 gólt lőtt és 1988-ban megválasztották a liga legjobb fiatal játékosának. Ekkor több csapat is meg akarta szerezni: a Tottenham, a Liverpool és a Manchester United is. Már szóban elígérkezett Alex Ferguson-nak, de a Spurs egy házat ajánlott a szüleinek, így akkori rekordért 2 millió fontért a Tottenham-hez írt alá.

A klubban töltött négy éve alatt (melyből az utolsót keresztszalag szakadása miatt teljesen kihagyta) vált tehetségből sztárrá. 112 mérkőzésen 33 alkalommal talált be és vezére volt az 1991-es, FA kupát nyerő csapatnak. Az érmet és a kupát a csapat a kórházba vitte neki, mivel a döntő 10. percében olyan brutálisan rúgta térden Gary Charles-t, hogy nem a védő sérült meg hanem ő! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rettenetesen fel volt pörögve a meccsre, és már az első percekben úgy hasba talpalta Parker-t, hogy azért már ki kellett volna állítani (és akkor nem sérül meg).

Legemlékezetesebb meccse a kupaelődöntő volt (az első amit a Wembley-ben rendeztek), amelyen a 8. percben közel 30 méterről zúdított egy szabadrúgást Seaman kapujának bal felső sarkába. Lineker további 2 góljával 3:1 vertük a bajnokságot vezető Arsenal-t. Számomra emlékezetes még egy Derby elleni mérkőzése is, amikor egy félidőn belül két szabadrúgást küldött Shilton kapujának felső sarkaiba (egyet jobbra, egyet balra). Az egyik edzésre valahonnan szerzett egy struccot, amire ráadta Steve Segdley mezét és a többiek előtt élcelődött, hogy ilyen gyorsnak még nem látta a védőt!

Az elődöntő utáni nyilatkozata:

A sérülést és rehabilitációt követően leigazolta a Lazio; 1992-ben rekordot jelentő 5,5 millió fontért költözött Rómába. 1992. szeptember 27-én debütált a Genoa ellen amit Angliában is közvetítettek. Sokszor volt sérült, 1993. áprilisában az arccsontját, majd egy évre rá a lábát törte el. Ez volt az az időszak amikor komolyan elindult a lejtőn. Nem tudott játszani, így rendre az alkoholhoz nyúlt. Csibészségekért ekkor sem ment a szomszédba, például szoláriumbérletet vett az egyik fekete csapattársának...

Egy cikket találtam, amiben összegyűjtötték 33 1 legnagyobb baromságát, amit ezen a linken olvashattok el:

http://zona.hu/article/2142/paul-gascoigne-331-legnagyobb-baromsaga.html

Itáliában három év alatt csupán 47 meccsen tudott játszani, melyeken 6 gólt ért el, a Lazio vezetése sokkalta a kevés játékért kifizetett magas bért, így 1995 júliusában 4,3 millió fontért eladta őt a skót Glasgow Rangers-nek.

Ekkor kezdett játékban újra magára találni! 1995-98 között két bajnokságot (1996, 1997), Skót Kupát (1996) és Ligakupát (1996) is nyert a csapattal. 1996-ban neki ítélték oda mindkét (újságírók és játékosok által megszavazott) év játékosa díjat. A Rangers-ben 104 meccsen 39 gólt lőtt.

31 évesen 1998-ban igazolt először a Premier League-be, a Middlesbrough csapatához. A Boro-ban egyre kevesebbet játszott és egyre többet nyúlt az alkoholhoz és a drogokhoz. 3 szezon alatt csupán 48 alkalommal lépett pályára és 4 gólt ért el. Egykori skót mestere Walter Smith dobott neki mentőövet és igazolta az Everton-ba, ahol 2000-02 között 38 meccsen egy gólt lőtt, majd 2002-ben még a Burnley-ben is pályára lépett 6 meccsen.

Problémái elől Kínába próbált menekülni a Gansu Tianma csapatánál 4 meccsen lőtt kettőt, de a probléma nem Angliában volt, hanem benne. 2004-05-ben még 5 meccset játszott a Boston United-ben mielőtt végleg visszavonult.

Az angol válogatottban 1988-98 között 57 meccsen 10 gólt lőtt. 1990-ben az olaszországi VB-n vált igazi nemzetközi sztárrá! A büntetőkkel elveszítet elődöntőről az alábbiakat nyilatkozta a fourfourtwo-nak (teljes riport: http://www.fourfourtwo.hu/interju/web-exkluziv/paul-gascoigne):

"Sokan leginkább a könnyeire emlékeznek a Németország ellen elvesztett torinói elődöntőből…

Azon a meccsen jól játszottam, úgy éreztem, jobb voltam, mint Lothar Matthäus, aki Bobby Robson szerint a világ legjobb középpályása volt akkoriban. Nagyszerű csapatunk volt – a legjobb, amiben játszhattam –, és biztos vagyok benne, hogy megnyertük volna a döntőt, ha akkor továbbjutunk.
De képzelem, hogy az emberekben az a kép maradt meg rólam, ahogy állok a Stadio Delle Alpi közepén, és bőgök. Abban a pillanatban, amikor a bíró lengetni kezdte a sárga lapot az orrom előtt, tudtam, hogy számomra – az eredménytől függetlenül – véget ért a világbajnokság. A szemem megtelt könnyel. Az agyam elszállt – ahogy Gary Lineker jelezte is az edzőnek. Összezuhantam, csalódtam magamban. Addig a világbajnokság olyan volt, mint egy fantasztikus ingyen nyaralás. Gyönyörű idő, jó kaják, kiváló hotelek, jó barátok és időnként egy kis foci. Nem akartam, hogy véget érjen.

Torinóban a számunkra túlságosan is ismerős büntető párbajjal fejeződött be Anglia kalandja…

El kellett volna vállalnom az egyik tizenegyest. Legalább kihozhattam volna belőle egy pizza reklámot, és csinálhattam volna egy kis pénzt!"

Hat év együttélést követően vette el Sheryl nevű barátnőjét, akinek adoptálta két gyermekét és 1996-ban született közös fiuk Regan Paul. 1999-ben váltak el.

Zaklatott magánéletére nem kívánok kitérni, mert érzelmileg engem is megvisel, hogy fiatal korom egyik bálványa hogyan dob el minden esélyt az újrakezdésre és hogyan kerül közel ahhoz, hogy megölje magát...

Én így szeretnék emlékezni rá:

12. ALAN GILZEAN - 1964-74

A White Hart Lane egykori királya Gilly, azaz Alan John Gilzean 1938. október 23-án született a skóciai Coupar Agnus-ban egy festő-dekoratőr fiaként.

1955-ben igazolta le a Dundee Violet amatőrként, majd két évre rá a Dundee United kínált számára profi szerződést. A Dundee-ban 7 éven keresztül játszott. 1962-ben bajnoki címet is szerzett a United-del, ahol 134 mérkőzésen 113 gólt ért el. A skót nemzeti csapatban 1963-71 között 22 mérkőzésen 12 gólt ért el.

1964. novemberében rendezték John White emlékmeccsét a Lane-en, ahol is a skót XI tagjaként két gólt szerzett az Angol XI ellen. A Spurs már régen kereste Bobby Smith méltó utódját, akit Gilly-ben találtak meg. Kérője volt még az Arsenal, a több fizetést kínáló Sunderland és az olasz Torino is, akikről Denis Law beszélte le.

1964 decemberében 72.500 fontért igazoltuk le. Nagyszerűen egészítették ki egymást Greaves-szel, akivel együtt az 1935-ös film alapján megkapták a "The G-men" becenevet. Fejjátéka egészen kiemelkedő volt! Nagyszerűen csúsztatta meg a szabadrúgásokat, szögleteket és a hosszú bedobásokat helyzetet teremtve a társaknak. Nem hagyatkozott csupán mások kiszolgálására, hanem maga is gyakran talált a kapuba. 10 év alatt 439 mérkőzésen szolgálta a Spurs-t és ezen idő alatt 138 gól fűződik a nevéhez. FA Kupa győztes (1967), kétszeres Liga Kupa győztes (1971, 1973) és UEFA Kupa győztes (1972). 36 évesen távozott a klubtól Dél-Afrikába a Highlands Park-hoz ahol három hónapot töltött.

1975-ben még megpróbálkozott az edzősködéssel a Stevenage Athletic-nél kevés sikerrel.

A fociba teljesen belefáradt, és hátat fordított neki. Egy szállítmányozási cégnél dolgozott nem messze a Lane-től Enfield-ben. A nyilvánosság előtt azóta csak 2009-ben mutatkozott, amikor beválasztották a skót Hall of Fame-be.

Egy észak-londoni derby az 1973-74-es idényből:

11. JOHN WHITE - 1959-64

John Anderson White 1937. április 28-án jött világra a skóciai Musselburgh-ban.

18 évesen az Alloa Athletic-ben kezdett játszani, ahol 1955-58 között 68 meccsen 26 gólt lőtt. 1958-ban a vékony támadó középpályást a Falkirk vette meg, ahol egy idényt játszott és 30 mérkőzésen 8 találatot jegyzett. Bill Nic kiterjedt megfigyelőrendszere talált rá, így került a Spurs-höz 1959-ben akkor magas összegnek számító 22.000 fontért. White még katonai szolgálatát töltötte, de Bill beszélt az őrmesterével, hogy minél előbb Londonba költözhessen. Először balösszekötőt játszott, majd Harmer helyét vette át a jobb oldalon. A beceneve Ghost, azaz szellem volt, mert mindig a legváratlanabb helyeken tűnt fel. Amíg a csapat tagja volt nem végeztünk a 4. helynél lejebb (3., 1., 3., 2., 4.). Tagja az 1961-es duplázó csapatnak, szintén FA Kupa győztes 1962-ben és KEK győztes 1963-ban. A Skót válogatottban 1959-64 között 22 mérkőzésen 3 gólt szerzett. A Tottenham-ben 5 év alatt 219 meccsen 47 gólt lőtt.

1964. július 21.-én golfozni ment az Enfieldben található Crews Hill-be. Játék közben hatalmas vihar kerekedett ami elől egy fa alá menekült amibe belecsapott a villám, és megölte az ereje teljében lévő játékost!!!

3 gyermeket hagyott hátra. Volt egy törvénytelen fia Skóciában, Stephen Roughead, aki 1961-ben született, és az anyja leánykori nevét vette fel. White 1961-ben vette feleségül Sandra Evans-t aki a csapat segédedzőjének Harry Evansnak a lánya volt. Két gyermekük született, 1962-ben Mandy nevű lánya és 1964-ben Rob nevű fia (aki egy újságíróval közösen könyvet jelentetett meg általa nem is ismert apjáról).

A csapat tagjait nagyon megrázta társuk halála, állítólag a hamvait a Lane-n szórták szét. Cliff Jones azt mondta róla amikor kérdezték, hogy a játéka csak Glenn Hoddle-éval hasonlítható össze. Ki tudja, hogy vele másképp alakult volna-e a klub sorsa?

Isten nyugosztaljon Ghost!!!

Gilzean és White videó részlete:

Még egy videó White-ról: