Négy csapat, négy esélyes: „halálos” lesz a harmadik kvartett

Sikerül-e a visszavágás a rutin és fiatalság elegyének?

„Már megint az olaszok” – mondhatták magukban a franciák az Eb-csoportok sorsolása után. A francia-olasz párosítás bűvköre immár két éve rendszeresen fűszerezi az európai futballrajongók mindennapjait. A büntetők utáni olasz győzelmet hozó berlini döntő után a Eb-selejtezőket is közösen vívták a gallok és a taljánok.

A Raymond Domenech irányította csapat hiába zárt jó mérleggel a világbajnok ellen (3–1 otthon, 0–0 idegenben), az olaszok joggal fricskázhattak azzal a kvalifikáció végén, hogy a csoportot mégiscsak ők nyerték.

A franciáknak azonban van mire építeniük, ha önbizalmat akarnak szerezni, elég csak előbányászni a 2000-es Eb-fináléról vagy a 98-as vb-negyeddöntőről készült felvételeket. Sőt, erre a megerőltető műveletre sincs szükség, ha figyelnek Lilian Thuramra, Patrick Vieirára és Thierry Henry-ra – nevezettek azóta is a gall legjobbak között vannak.

Kérdés, hogy a Zinedine Zidane visszavonulása után karmester nélkül maradt francia csapat játékához mennyit tudnak hozzátenni a fiatal játékosok (elsősorban Franck Ribéry és Karim Benzema), akiknek most kimondva-kimondatlanul bizonyítaniuk kell.

Európa legjobbja-e a világ jelenlegi legjobbja?

Aktuális világbajnok mindössze egyetlen alkalommal nyert Európa-bajnokságot – ez a tény nem az olaszok mellett szól. Ráadásul azt az egyet Franciaország „csinálta meg”, 2000-ben – a taljánok minden bizonnyal nem a nyolc évvel ezelőtti eseményekkel fognak példálózni.

Roberto Donadoni válogatottja – nem meglepő módon – a két évvel ezelőtti „aranyegyüttesre” épül. Ahhoz a gárdához képest csak két kulcsember fog hiányozni – kettő a legfontosabb láncszemek közül. Francesco Totti, a játékmester a vb után lemondta a válogatottságot, és sérülése miatt egyébként sem hadra fogható. Mint ahogy az utolsó pillanatban harcképtelenné váló a squadra azzura-csapatkapitány, Fabio Cannavaro sem.

Cannavaro kiesését szinte tragédiaként kezeli az itáliai közvélemény, hiszen a „cséká” pályán és pályán kívül egyaránt az olasz nemzeti tizenegy vezére. Nem véletlen, hogy az olaszok még azt is szeretnék elérni, hogy a középhátvéd – annak ellenére, hogy nincs a nevezettek között – leülhessen a kispadra az Eb meccseken. Donadoninak nincs könnyű dolga a helyettesítésnél.

A Buffon-Materazzi-Pirlo-Gattuso-Del Piero-Toni tengelyű együttes ennek ellenére sem tűnik gyengének. Másrészt viszont az olaszok híresek arról, hogy nagyon tudnak szenvedni a csoportmérkőzések alatt: emlékezzünk csak a legutóbbi Eb-re, ahol a svéd-dán északi testvérpár miatt nem sikerült továbbjutniuk. A mostani gruppban sem számíthatnak sok empátiára – de ha túlélik a francia-holland-román hármast…



Bern és a tulipánok – a remeklés vagy az átok városa?

Ha Marco van Basten Hollandiájáról van szó, első körben a kapus van der Sar mellett mindegyik szurkoló (és szakértő) támadó felfogású játékosokat sorol a legjobb németalföldi futballisták listáján: Robben, Sneijder, van der Vaart, Kuyt, Huntelaar, van Nistelrooy…

Fentiek olvasatában meglepő a tény, hogy az oranje elsősorban védelmének köszönheti az Eb-n való részvételt, tizenkét meccsen bekapott öt góljuk (a francia és a cseh védelem mellett) a legjobb a selejtező-sorozatban. Ezzel szemben a támadóalakzat nem remekelt: mindössze 15 gólt hozott össze, aminél nem csak a csoportot megnyerő románok, de a bulgárok és a fehéroroszok is többet lőttek.

A kérdés tehát az, hogy tudja-e tartani a selejtezőformát az Ooijer-Heitinga-Mathijsen-van Bronckhorst alapnégyesre épülő defenzívsor, és ha igen, mit tudnak kezdeni a támadók a nem épp kislányos puhányságukról ismert francia, olasz és román védők között.

A hollandok az olaszokkal, majd a franciákkal kezdenek – két sikeres meccs lendületet adhat a harmadik találkozóra. A pálya akkor már nem lesz ismeretlen, hiszen van Basten alakulata mindhárom meccsét Bernben játssza, amely város igyekszik jó vendéglátóként helytállni – többek között 11 000 tulipánnal fogadják a németalföldi csapatot és szurkolóikat. Szinte hazai pálya…

Lehetséges-e megismételni a 2000-es csodát az árnyékzónában?

A C-csoport negyedik tagjáról, Romániáról mindenki hajlamos megfeledkezni. Pedig keleti szomszédunk mellett több érv is szól. A románok a selejtezőcsoportot megnyerve megelőzték egyik mostani csoportbeli riválisukat, Hollandiát is. Sőt, hazai pályán meg is verték a narancsosokat (1–0), és idegenben is el tudtak érni egy döntetlent (0–0).

Victor Piturca tizenegyén egyáltalán nincs nyomás: minden egyes pontot értékelni fognak a sárga-kékek szurkolói. Ráadásul nyolc évvel ezelőtt voltak már hasonló helyzetben a románok: a belga-holland Eb-n mindenki Angliát és Németországot tartotta a legerősebbnek az A-csoportban, mégis a portugálok mellett a románok jutottak tovább.

A román csapat legfőbb erénye a csapategység. Piturca nagyon „rendbe tette” a Contra, Goian, Tamas és Radu fémjelezte védelmet (Chivu általában a középpálya bal oldalán kap szerepet), amelyet gyakran két szűrővel is megerősít. Mégsem lehet panasz az offenzívára sem: Mutu és Marica neve a garancia a gólra, persze a csoportmeccseken a meglévő helyzeteket be is kell lőni.

Piturca egyébként nem először irányította ki Európa-bajnokságra a románokat. 2000-ben is az ő vezetésével jutott ki a csapat az Eb-re, a tornán mégsem ő vezette az együttest, mert összetűzésbe került George Hagival – kettejük közül pedig nem a „Kárpátok Maradonájának” kellett mennie. Piturca számára most érkezett el az idő, hogy bizonyítson – a feladat nem egyszerű…