Remek volt a csatárjáték

Elsősorban a hazaiak szép játékára voltak kíváncsiak a kaposvári drukkerek, amikor jegyet váltottak a REAC elleni „hatpontos” meccsre, de más esztétikai élményt is kínált nekik a szombat esti program, hiszen a kezdőrúgást Magyarország szépe, Bóna Ildikó végezte el, aki nem mellesleg a Rákóczi középpályásának, Maróti Bélának a kedvese. Ebből a kétségtelenül irigylésre méltó tényből azonban legfeljebb az öltözőben „él meg” a futballista, a pályán más is kell… Lendületesen indult a meccs: Torma Gábor gyors szólója után Petrók Viktornak kellett kirúgnia a labdát a gólvonalról, s ezzel megmenteni csapatát. Pedig a vendégcsatár a nehezét már megoldotta, Milinte Árpád kapust is kicselezte, s a hozzáértők úgy kommentálták az esetet, hogy még egy ilyen nagy helyzete aligha lesz a REAC-nak. A hozzáértők azonban – mint a futballban oly sokszor – ezúttal is tévedtek, mert újabb tíz perc elteltével Somorjai Tamás villant meg, s remek gólt lőtt. No, igaz, ehhez az is kellett, hogy a Kaposvár mindjárt a meccs elején cserélni kényszerüljön, s ezzel jól láthatóan megbomlott a hazaiak védelme. A lecserélt s korábban egész héten a derekával bajlódó Kovácsevics Róbert helyére Szakály Péter húzódott ki a jobb oldalra (vele szemben Tóth Norbert mégis állandóan megjátszható volt a REAC bal oldalán), Grúz Tamás pedig beljebb igyekezett rombolni s olykor építeni, ám mindezt sok hibával tette.

Prukner László, a Rákóczi – öltönyben és nyakában a klub sáljával dirigáló – edzője egyébként érezte a veszélyt, mert a sajtóhelyen is jól hallhatóan kérte csapatát Petrók Viktor középhátvéd révén, hogy „gyertek feljebb a középpályára!”.

Jött is a Kaposvár, de akkor már hátrányban játszva. André Alves és Oláh Lóránt, a két ék remekül játszott, többször helyzetbe is került vagy helyzetet alakított ki, de a befejezés nem sikerült. A rákospalotaiak lendülete az első félidő végére kifulladni látszott (noha veszélyes kontráiktól folyton tartani kellett), a Kaposvár vette át a játék irányítását, s a hazai szurkolóknak minden reményük megvolt a jobb folytatásra.

Nemcsak azért, mert Pusztai László szakmai igazgató meccs előtti szavai szerint „tényleg jók most a fiúk”, hanem azért is, mert a tavasszal eleddig pontot sem veszített hazai pályán a Kaposvár. Ráadásul legutóbb, a Győr ellen éppen 0–1-es félidei hátrányból sikerült fordítania (2–1) Prukner László csapatának, s a vezetőedző ezúttal sem adta fel: folyamatosan koncentrálva adta egyik instrukciót a másik után a pályán lévőknek.

A meccs gyakorlatilag folyamatosan élvezetes, fordulatos volt, látszott, hogy mindkét csapatnak fontos a győzelem, és mindent meg is tesz azért. Vibráló játék, veszélyben forgó kapuk és egyre lelkesebb közönség

– ez jellemezte a második félidőt.

Kaposvárott a meccs előtt azt mondták, ha ez a győzelem meglesz, a csapat végképp fellélegezhet, mert tetemes előnyre tesz szert a kieső helyen álló klubokkal szemben a rendkívül szoros tabellán, amelyen ezzel a győzelemmel újra feljebb lépett a zöld-fehér csapat.

Jó kis meccs volt Kaposvárott, megérdemelt hazai sikerrel, tetszetős momentumokkal, és mindez annak volt köszönhető, ami a világ minden pontján a legélvezetesebb sportággá teszi a labdarúgást: remek volt a csatárjáték.