Paradicsomi Anglia

Anglia most a magyar futballisták Paradicsoma. Oda vágyik szinte mindenki, aki még itthon van, aki pedig már ott lehet, akkor is örül, ha történetesen alig-alig játszik. Angliát számukra elsősorban a Championship, azaz a másodosztály jelenti, hiszen csupán Priskin Tamás és Máté Péter tagja élvonalbeli csapatnak, ám előbbi ritkán jut szóhoz, utóbbi pedig hónapok óta sérült.
Könnyen legyinthetnénk, hogy mit akarunk ezzel a Paradicsommal, a Premier League az igazi minőség, hiszen a másodosztály az mégiscsak másodosztály.
Pedig nem árt óvatosan ítélkezni.

Király Gábor, aki a Crystal Palace-szal már megjárta az angol élvonalat, kölcsönkapusként nemrég védett az Aston Villában is, korábban pedig a Hertha játékosaként hosszú éveken át jelentős tapasztalatokat szerzett a Bundesligában, azt mondja, ilyen kemény bajnokságban, mint a Championship, még sohasem futballozott. A mezőny hihetetlenül kiegyensúlyozott, negyvenhat meccsen kell bizonyítani, és akkor még nem szóltunk a különböző kupákról. Az iram hatalmas, itt csak igazán felkészült és kemény sportemberek boldogulnak. Buzsáky Ákos, a Plymouth Argyle sztárja pedig ezt mesélte: „Ha odahaza kicsit elfáradsz, lazsálsz pár percet, a többiek hátul majdcsak megoldják a védekezést. Angliában ilyen nincs, ha nem rohansz mindig és azonnal hátra, legközelebb kikerülsz a csapatból, ez itt elfogadhatatlan. Eleinte annyira rosszul voltam a fáradtságtól, hogy a hányinger kerülgetett, de menni kellett tovább.”

Ebben a nagy hajtásban annak a megítélése is viszonylagossá válik, hogy ki hányszor kerül be a kezdőcsapatba. A mérkőzések hihetetlenül nagy száma miatt az edzők gyakran cserélgetik a játékosokat, azaz nem feltétlenül kritika az, ha valaki egy-egy mérkőzést csak a kispadról vagy a lelátóról nézhet végig, egész egyszerűen csak pihenésre van szüksége.

Kézenfekvő a kérdés: vajon mi az oka, hogy egyre több magyart alkalmaznak a Championshipben? Ugyancsak kézenfekvőnek mutatkozik a válasz is: az olcsóság. Ám ez csak félig tárja fel előttünk az igazságot. Ebben az osztályban nem repkednek akkora összegek, mint a Premier League élmezőnyében, így a magyar futballisták nem kirívóan olcsóak. Ráadásul minden eset más és más. Vass Ádám még kamaszként nyilván kevesebbe került a Stoke Citynek, mint mondjuk a már felnőtt, a válogatottat is megjárt Ferenczi István a Barnsleynek. Ezzel együtt a magyar futballisták ára valóban nem riasztó az angol másodosztály klubjai számára, ám ettől még nem nőtt volna meg a kedvük a magyarok szerződtetésére, hiszen a pénzükért természetesen kapni is szeretnének, és ők manapság bíznak a tőlünk érkező labdarúgókban.

A bizalom alapja az a miszszió, amelyet – akaratlanul is – Király Gábor, Gera Zoltán és Buzsáky Ákos teljesített Angliában. Emlékezzünk csak viszsza, amikor csaknem három évtizede Bálint László és Fazekas László remekül helytállt Belgiumban, jó ideig hemzsegtek a magyar futballisták a belga bajnokságban. De megemlíthetjük Izraelt is, ahol Sallói István parádés szereplése nyitott utat több -tucatnyi honfitárs játékos előtt. Angliában most ugyanez a folyamat figyelhető meg. Rósa Dénes, például, pontosan tudja, hogy ha a Wolverhamptonban a most már hosszú ideje sérült Gyepes Gábor korábban nem válik oly hamar meghatározó játékossá, kevesebb lett volna az esélye, hogy ő is a klubhoz szerződjék. Az is nyilvánvaló, hogy Buzsáky Ákos nélkül a Plymouth menedzserének aligha jutott volna eszébe magyarokat szerződtetni, most pedig azt mondja, Halmosi Péter és Tímár Krisztián kölcsönvétele élete egyik legjobb döntése volt.

Magyarán: a kedvező ár mellett a már korábban kiszerződő magyar labdarúgók jó teljesítménye szerzett tekintélyt játékosainknak a Championshipben. Azt a kérdést pedig felesleges is feltenni, hogy a magyaroknak előrelépést jelent-e az angol másodosztály, mert erre mindannyian határozottan vágják rá az igent. A szakmai kihívásokról már szóltunk, itt csak az maradhat talpon, aki töretlenül állja a sarat, itt lehetetlen csalni a futballt, és a magyar bajnokság élvonala nem állítja enynyire magasra a lécet a játékosok előtt.

Ez rendkívül fontos szempont, ám létezik egy másik is: Angliában nemcsak a játék, hanem az azt körülvevő közeg is más világ. Többen elmondták: itt érezték magukat először valóban futballistának. Itt minden azt célozza, hogy ők az edzésen és a meccseken a legtöbbre legyenek képesek. A Ferencvárosból érkező Tímár Krisztiánt azzal heccelik a többiek, nem szokatlan-e a számára, hogy percre pontosan megkapja a fizetését, de a klub arra is figyelt, hogy Halmosi Péter és Tímár Krisztián egymáshoz közel kapjon lakást, mert ebben az esetben a két család állandóan együtt lehet, ami a feleségeknek nagy segítség, és így a játékosok családi háttere nyugodtabb, jobban összpontosíthatnak a munkájukra. Apróságok ezek, de az ilyen apróságokból áll össze az, ami az Angliában játszó magyarokat fogadja. Buzsáky Ákos kerek perec ki is mondta: inkább játszik majd az angol negyedosztályban, mint hogy valaha is itthon futballozzon.
Ezen persze meg lehet sértődni, de inkább gondolkodni kellene rajta. Az sokkal hasznosabb lenne. ---- F ---- F