Bekő már várta a nagy vereséget; Tóth: A futballt pénzért is játsszák

DVSC-TEVA–KTE-PHOENIX MECANO 5–0

KONDÁS ELEMÉR (a DVSC-TEVA vezetőedzője): – Az első perctől nagy akarattal, koncentráltan játszott a csapat. Ennek tulajdonítható, hogy már a mérkőzés elején megvoltak a helyzeteink, aztán jöttek a gólok, a biztos vezetés tudatában pedig a szép megoldások. Elsősorban nyerni akartunk, a különbség csak ráadás. Fontos volt, hogy szépen búcsúzzunk az Oláh Gábor utcától, s persze az, hogy tartsuk a pozíciónkat. A közönség fantasztikus hangulatot teremtett, igyekeztünk ennek megfelelően teljesíteni.

BEKŐ BALÁZS (a KTE-PHOENIX MECANO vezetőedzője): – Igazából már vártam, hogy egyszer belefussunk egy ekkora vereségbe… Amit ugyanis az elmúlt hetekben kihoztak magukból a játékosok, több volt száz százaléknál. Az én felelősségem annyi volt, hogy talán be kellett volna állnunk a busszal a kapu elé, nyolc védőt a pályára küldeni, és akkor lehet, hogy megússzuk három kapott góllal. De nem ezt az utat választottuk. Az első félidőben megvolt a játékunk, adódtak lehetőségeink, a kapufára is fejeltünk egy labdát, de a fordulást követően esélyünk sem volt. Nem tudtam jól cserélni, ez nagyban befolyásolta a mérkőzést. A kiállítást követő időszak már értékelhetetlen volt.

HALADÁS–MEZŐKÖVESD-ZSÓRY 1–0

ARTNER TAMÁS (a Haladás vezetőedzője): – Az első félidőben sokan azt hitték a pályán lévők közül, hogy rutinból és futás nélkül is megnyerhető a találkozó. Ráadásul rendkívül szervezetten játszó, labdavesztés után letámadó ellenféllel találtuk szembe magunkat, s ez is nehezítette a dolgunkat. Az öltözőben aztán olyan történt, ami ritkán esik meg nálunk: fölemeltem a hangomat, s elmondtam a játékosoknak, hogy ha továbbra is ebben a felfogásban futballoznak, nem győzhetjük le a fegyelmezetten játszó Mezőkövesdet. Tény, amint ráéreztek, hogy az oldalról belőtt labdákkal megzavarható a vendégek védelme, egyből veszélyesebbé váltunk. Persze a két gyors játékos becserélése is kellett a sikerhez.

VÉBER GYÖRGY (a Mezőkövesd vezetőedzője): – Nem könnyű megszólalni, és az az igazság, mostanában így vagyok ezzel majdnem minden meccsünk után. Nem csak itt, Szombathelyen volt esélyünk a döntetlenre vagy a győzelemre, a hajrában mégis mi veszítünk. Valóban, nem először fordul elő. Egy biztos, nem az erőnléttel van baj, sokkal inkább a mentalitással, a kreativitással, azzal, hogy jó néhány játékosnál hiányzik az a karakter, amire szükség lenne ahhoz, hogy hatékonyan vívjuk meg a szombathelyihez hasonló mérkőzéseket. Neveket nem mondanék, de a kezdőcsapatban három, a cserejátékosok közül kettő nem fogta fel, milyen nehéz helyzetben vagyunk, hogy minden pont az életben maradásunkat jelenthetné. Küzdöttünk, a mérkőzés nagy részében fegyelmezetten futballoztunk a jó Haladás ellen, mégis megint szomorúan kell felülni a hazafelé tartó buszra.

PUSKÁS AKADÉMIA–VIDEOTON 1–3

BENCZÉS MIKLÓS (a PAFC vezetőedzője): – Bátortalanul kezdtük a mérkőzést, az első játékrészben semmi sem valósult meg abból, amit elterveztünk. A második félidőben kicsit megpezsdült a játékunk, de csak rövid ideig tudtunk ellenfelünk fölé kerekedni. Nem futballoztunk megfelelő dinamikával, a labdabirtoklással nem sokra mentünk. Úgy vélem, ennél támadóbb összeállításban nem léphettünk volna pályára, a cseréink is a támadójáték javítását szolgálták.

JOSÉ GOMES (a Videoton vezetőedzője): – Nagyon szervezetten futballozó ellenféllel találkoztunk, ennek ellenére tudtunk irányítani, szinte végig a mi akaratunk érvényesült. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de a többségét ki is hagytuk. Nagyon jó érzés volt ebben a gyönyörű stadionban futballozni. Zé Luísnak a lábfején nyílt seb keletkezett, kórházba kellett vinni, reméljük, nem súlyos a sérülése – indokolta a szakember a csatár lecserélését.

DVTK–MVM-PAKS 0–4

TOMISZLAV SZIVICS (a DVTK vezetőedzője): – Nehéz este volt, szeretném tudni, mi történt csapatommal az első félidőben. Játékosaim hozzáállása nem volt profihoz méltó, és a háromgólos hátrány után esélyünk sem maradt. A paksiaknak ezúttal minden sikerült. A második félidőben már jobban futballoztunk, de ennyire futotta.

CSERTŐI AURÉL (az MVM-Paks vezetőedzője): – Diósgyőrben négy gólt szerezni parádés produkció, nem kell magyarázni. A második gólunk után sokkal felszabadultabbá váltak a játékosok, nagy szükségük volt már erre a teljesítményre. Mentálisan eddig is készültünk, de hétről hétre elbuktunk. Minden dicséretet megérdemelnek a labdarúgók.

MTK–LOMBARD PÁPA 2–0

GARAMI JÓZSEF (az MTK szakmai igazgatója): – Rendkívül örülök a győzelemnek, úgy voltam vele, csak legyen meg a három pont, még akkor is, ha esetleg gyengébben teljesítünk. Szerencsére a játékkal sem volt különösebb gond. Az első játékrészben jobban, magabiztosabban futballoztunk, a gól megnyugtatta a csapatot. Annak pedig külön örülök, hogy játékosaim egymásért is küzdöttek, biztatták a másikat, még akkor is, ha hibázott. Még mindig nem nyugodhatunk meg a bajnokságban, de jó lenne kupadöntőt is játszani, ez a célunk.

TÓTH BÁLINT (a Lombard Pápa vezetőedzője): – Nem szívesen mondok ilyet, de ezen a mérkőzésen csak papíron volt az én csapatom a Pápa. Amit a pályán bemutattak a játékosaim, minősíthetetlennek tartom, és nem is szeretnék több szót vesztegetni rá. Nem szeretnék bővebben beszélni róla, mert nem akarok senkit sem megbántani. Legyen elég annyi, hogy a futballt egyebek mellett pénzért is játsszák. Ma egyszerűen csak edzőmeccset játszott velünk az MTK, nincs miről beszélni.