Futballozás térdig érő hóban

László Csaba vezetőedző ugyanis alaposan felkészült Szováta és környékéből. Tudta, milyen eszközök, illetve akadályok állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy minden eddiginél keményebben megdolgoztassa tanítványait. Tegnap délelőtt a Hotel Szovátától alig százméternyire található Medve-tó partján futottak Lipcsei Péterék - hét kilométer volt a penzum. A Medve-tóról tudni kell, hogy nagy a sótartalma, emiatt aztán nincs olyan ember, aki télvíz idején jeget látott volna a tavon. Bár röpködtek a mínuszok, jeget tehát nem láttak a játékosok, mint ahogy medvét sem, pedig a helyiek szerint ezen a környéken nagy hidegben gyakori vendég a hatalmas testű állat. Szűcs Lajos, a Ferencváros kiváló kapusa megjegyezte, bizony mindennap aggódva kémleli a futásra kijelölt erdei utakat, a tó körüli ösvényeket, mert elképzelni sem tudja, mit tenne, ha elé toppanna egy medve. Persze a társak tudták a választ: "Futnál, Lajos, akárcsak mi" - mondták nevetve.
A kemény munka ellenére jó a hangulat az edzőtáborban, a játékosok minden lépését árgus szemekkel követik, s ezalatt nem a szakmai stáb ellenőrzése értendő. Hatalmas népszerűségnek örvend a Ferencváros Szovátán és Erdély-szerte, ott vannak a drukkerek az erdei ösvényeken, ott vannak a futó- és lesiklópályákon, ott várakoznak a tornatermek előtt, és ott voltak kedd délután a szovátai futballpálya körül is. Térdig érő hó borította a játékteret, de ez senkit sem érdekelt, futballoztak a játékosok, már amennyire a nagy hóban játszani lehetett - mondani sem kell, ekkor is az erőfejlesztésen volt a hangsúly.
Rettenetesen elfáradtak a hóban csúszkáló, vetődő, futkározó labdarúgók, a nagy hó okozta terhelés nem csupán az izmokat, az idegeket is próbára tette. Végül minden baj nélkül ért véget a találkozó, amelyet a Lipcsei Péter csapatkapitány vezette együttes nyert meg. Csupán három labdarúgó hagyta ki a hófocit: a román Sorin Botis, Marius Sasu és Takács Ákos rótta szorgalmasan a köröket a pálya körül. A többiek élvezték a friss és tiszta levegőt, különösen az ősszel sokáig sérüléssel bajlódó Robert Vagner volt elemében.
"Számomra semmi szokatlan nincs a felkészülésben - mondta Robert Vagner. - Csehországban, majd pedig később a Cottbusban is hasonló módszerek alapján készültünk. Abban az időszakban mindenhol a sok és kemény futáson volt a hangsúly. Úgy látszik, László Csaba is ezt a módszert követi, de ez természetes is, hiszen ő is Németországban sajátította el az edzői szakma fortélyait. Egyre jobban bírom a terhelést, s remélem, a tavasszal nem lesznek az őszihez hasonló gondjaim. Minél több gólt akarok rúgni."
Robert Vagner tehát nem panaszkodik, de így vannak ezzel a többiek is. Morgás nélkül hajtják végre az edzői utasításokat, és a nehéz pillanatokban sem gondol arra senki, hogy tartozik a klub (az anyagi kérdésekkel kapcsolatos reagálásról a Cáfolat a nagy tartozásokról című keretes írásunkban olvashatnak többet).
A hócsata után a szállodában található sós vízű medencében lazították ki fáradt izmaikat a játékosok. Mint azt Simon Balla Istvántól, a Ferencváros erőnléti edzőjétől megtudtuk: egyetlen játékos sem panaszkodott még izomfáradtságra.
Vacsora után jutott idő és energia a protokollra, a jótékonykodásra is. A csapat vezetői a játékosokkal együtt meglátogatták a helyi gyermekotthonban élő magyar nemzetiségű gyermekeket. A ferencvárosiak nem érkeztek üres kézzel, hatalmas zöld-fehér zászlót, posztereket, labdát és két kis futballkaput is ajándékoztak a gyerekeknek.

---- C ---- F