FTC: Isael szerint Katar készen áll a világbajnokságra

– Nocsak, ismét új frizura?
– Szeretem váltogatni – felelte mosolyogva lapunknak az ezekben a napokban Budapesten tartózkodó Isael, aki a nyáron távozott a Ferencvárosból. – Két-három hete váltottam, Katarban van egy jó fodrász, vele közösen találtuk ki.

– Nocsak, ismét új frizura?
– Szeretem váltogatni – felelte mosolyogva lapunknak az ezekben a napokban Budapesten tartózkodó Isael, aki a nyáron távozott a Ferencvárosból. – Két-három hete váltottam, Katarban van egy jó fodrász, vele közösen találtuk ki.

– Hogy tetszik Doha? Megszokta, megszerette?
– Jól érzem magam, talán azért is, mert némileg hasonlít Sao Paulóhoz, a szülővárosomhoz. Azzal a különbséggel, hogy Dohában csupán kétmillióan laknak. Modern nagyváros a Perzsa-öböl partján, minden van, ami a jó élethez kell. Eleinte szállodában laktam, ám jó ideje apartmanba költöztem, így mégiscsak otthonosabban érezhetem magamat.

– A jövő évi világbajnokságra való készülődésből érzékelhető bármi is a hétköznapokban?
– Nincs teleaggatva a város óriásposzterekkel, ám az emberek egyre többet beszélnek a futballról. A sportág népszerűsége nagyot ugrott az elmúlt időszakban, egyre több gyerek kezd focizni. A stadionok – ha jól tudom – készen állnak, a közelmúltban kettőben pályára is léptem. Sok helyen játszottam már, ám meg kell adni, a dohai két aréna lenyűgöző.

– A bajnokság milyen?
– Sajátságos. Ugyanúgy tizenkét csapat játszik az élvonalban, mint Magyarországon, ám az összes klub Dohában vagy a közvetlen környékén található. Eleinte furcsa volt, hogy a legtávolabbi idegenbeli mérkőzésünkre is legfeljebb húsz percet kellett utazni. Nem mondom, hogy nem kényelmes, de akkor is...

– A közelmúltban edzőt váltottak: mennyire zavarta meg, hogy a brazil vezetőedző helyére katarit ültettek?
– A futball ilyen, edzők, játékosok jönnek-mennek. A sejk váltani akart, így döntött. Ráadásul nem maradtam egyedüli brazil a klubnál, az erőnléti, a kapus­edzőnk és a videoelemzőnk is brazil. Ők maradtak. Egyelőre jól megy a csapatnak, a hatodik helyen áll, az eddigi kilenc meccsünkből nyolc összecsapáson játszottam, és két gólt szereztem.

– A bajnokság közben hogyhogy hazajöhetett Budapestre?
– Az előttünk álló időszakban csupán kupamérkőzés vár ránk, a szakmai stáb minden külföldi játékosnak tíz nap szabadságot adott. Amolyan minivakációt, a bajnokság december huszonegyedikén folytatódik, aztán nem lesz megállás. Ahogy kiderült, hogy pihenőt kapok, már foglaltam is a jegyet, és jöttem haza Budapestre.

– Jól értem, haza?!
– A család itt maradt, csak én költöztem. A gyerekek iskolába járnak, megvan a napi ritmusuk, eleinte nem tudhattam, mennyire válik be Katar. Okosabbnak tűnt, ha csak én költözöm. Ráadásul a család nagyon szereti Budapestet. Nekem persze nehéz nélkülük, de három héttel ezelőtt tíz napot odakint töltöttek nálam, most én tudtam hazautazni, decemberben ismét ők jönnek hozzám. A lehetőségekhez mérten próbálunk minél több időt együtt tölteni.

 

– A nagyobbik fia focizik még?
– Most éppen abbahagyta... Az akadémián, ahová járt, mindenki magyarul beszélt, nem nagyon értette meg magát. Abban maradtunk, ha a jövőben mégis kiköltöznek hozzám Katarba, nézünk neki focisulit. Továbbra is nagyon érdekli a labdarúgás, nagy Fradi-szurkoló, vasárnap együtt néztük a Kisvárda elleni mérkőzést.

– Hogy tetszett?
– Nagyon jól játszott az együttes. Örültem a biztos győzelemnek, végre ott áll, ahol a helye van, azaz a tabella élén.

– Mikor járt legutóbb a Népligetben?
– Pénteken. Amint hazaértem Budapestre, első utam haza, majd a Népligetbe vezetett. Egy-két órát kint voltam az edzőközpontban – a labdarúgás ilyen, összeköti az embereket, barátokat. Sok szép emlék köt a Fradihoz, és azt sem tagadom, hiányzik is a Ferencváros.