Niki Lauda túlélte a balesetet, sőt, hat héttel később ismét versenyzett (Fotó: AFP)

Az 1976-os Formula–1-es idény világbajnoki címért folyó csatája olyan izgalmas és drámai volt, hogy a róla készült 2013-as mozifilmnek el sem kellett rugaszkodnia a valóságtól a kasszasikerhez. James Hunt és Niki Lauda csatájának fordulópontja a vb-pontversenyt nagy fölénnyel vezető Lauda Német Nagydíjon bekövetkezett balesete volt augusztus elsején.

 
Gyászol a sportvilág, elhunyt Niki Lauda 
„A bátorság, a fegyelem és a barátság példaképe” – emlékezés Laudára 
Niki Lauda beperelné az anyját, mert túl korán szülte meg (2019. március 1.) 

A szezon első kilenc versenyéből ötöt megnyerő, a mclarenes Hunt előtt 35 ponttal vezető – akkor még kilenc pont járt egy győzelemért – Ferrari-pilóta aggódva tekintett a majdnem 23 kilométeres Nürburgringre tervezett versenyre. A „zöld pokolnak” becézett pálya a hetvenes évek közepére több szempontból is elavult: az erdei pálya mellett nem voltak bukóterek, az aszfalt minősége rémessé vált, a pálya fekvése és hossza miatt számos pontján nem volt biztosított a gyors tűzoltás és a mentés, illetve a televíziós közvetítés is hagyott kívánnivalót maga után, hiszen a más pályákon elegendő kamera itt a terület töredékét fedte le.

Lauda a biztonsági aggályok miatt a versenyzők bojkottját kezdeményezte, de a többség annak ellenére leszavazta, hogy két héttel korábban immár a 131. versenyző lelte halálát a Nordschleifén. A vb-csata nem állt le, menni kellett, és bár az eső miatt sokáig halogatták a rajtot, végül útjára engedték a mezőnyt úgy, hogy amíg a célegyenesben száraz volt az aszfalt, az erdő másik felén – a hírek szerint – pocsolyák terültek el a pályán.

 KÖVETKEZMÉNYEK
• Bár a versenyt újraindították, az új-zélandi Chris Amon Lauda balesetének hatására közölte, nem versenyez többé. Bár az év végén rábeszélték, hogy induljon el két versenyen, a kanadai edzésen kicsúszott, és bár nem sérült meg, végképp meggyőződött róla, hogy nem szabad folytatnia a versenyzést.
• A Nordschleifén soha többé nem rendeztek Formula–1-es versenyt. A Nürburgringre ugyan 1985-ben, majd az 1990-es években is visszatért a sorozat, az már öt kilométernél is rövidebb volt, s mondani sem kell, sokkal biztonságosabb és közvetíthetőbb.
• A Ferrari bojkottálta a Német Nagydíjat követő osztrák futamot, sőt, azzal fenyegetőzött, hogy az egész világbajnokságtól visszalép, mert Enzo Ferrari szerint a sorozatot irányító FIA túlságosan kesztyűs kézzel bánt James Hunttal. Az angol Spanyol Nagydíjon aratott győzelmét szabálytalan autó miatt elvették, de utólag visszaadták. Angliában úgy nyert Hunt, hogy a verseny újraindításakor a tartalék autójába ült át, ami szabálytalan volt. Az FIA engedett a nyomásnak, a Brit Nagydíj első helyétől végül megfosztották Huntot, de kérdés, akkor is bojkottálta volna Lauda hazai futamát a Ferrari, ha nincs a nürburgringi baleset? Mindenesetre máig ez volt az utolsó F1-es futam, amelyen a Ferrari nem vett részt.
• Lauda sohasem vállalt a legszükségesebbnél több műtétet. Monzai visszatérésekor a fejvédője vérben ázott, a sebeit szó szerint az idő gyógyította be. Később elárulta: a plasztikai sebészet a gyenge emberek eszköze, akik nem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyenek.

Emiatt a többség vizes pályára való gumikon rajtolt, de ezekkel az volt a baj, hogy száraz pályán túlságosan felhevültek és tönkrementek. Az első 23 kilométeres kör után mindenki a bokszba hajtott száraz pályára való gumikért, így Lauda is. A második körben egy gyors balkanyarban Lauda Ferrarija – feltehetően a felfüggesztés törése miatt – hirtelen kivágódott jobbra és a szalagkorlátnak csapódott. Az autó visszapattant a pályára, s a Bergwerk nevű jobbosban az út közepén lángra kapott. A mögötte érkező brit Guy Edwards még kikerülte, de az osztrák Harald Ertl és az amerikai Brett Lunger is nekiment, a Ferrariból pedig még nagyobb lángok csaptak fel.

Edwards, Ertl és Lunger is megállt, s az olasz Arturo Merzarióval kiegészülve menteni igyekeztek Laudát, a biztonsági személyzet még sehol sem volt. Nem engedhették, hogy azt történjen, mint 1973-ban Hollandiában Roger Williamsonnal vagy 1974-ben Dél-Afrikában Peter Revsonnal, akiket már nem tudtak időben megmenteni a lángoktól. A versenyzőtársak félelmet nem ismerve igyekeztek Lauda segítségére.

„Lauda a tűz közepén ült, egy percünkbe telt, mire kikapcsoltuk a biztonsági övét. Ertl közben valahonnan szerzett egy porral oltót, amit az autó közepére irányított, ezzel valamelyest megfékezte a lángokat. Lauda végig magánál volt, azt kiabálta, »Vigyetek ki innen«” – mondta Edwards, aki társaival együtt sikerrel járt, Laudát kihúzták a Ferrariból. A bukósisakját a becsapódás után elvesztő, ezért a fején súlyos égési sérüléseket szenvedő osztrák egészen addig nem vesztette el az eszméletét, míg a mentőautóba nem tették.

A súlyos égések mellett tüdősérüléseket szenvedett Laudát helikopterrel Koblenzbe, onnan Németország akkori legfejlettebb, égéseket kezelő klinikájára, Ludwigshafenbe szállították, napokig küzdöttek az életéért. A fél feje leégett, a kórház papja az utolsó kenetet is feladta neki, míg Lauda felesége elájult, amikor először meglátta. Súlyos sérülései kezelésére a világ egyik legjobb plasztikai sebésze, a brazil Ivo Pitanguy ajánlkozott fel, de Lauda nem akart időt veszíteni a vb-csatában, ezért csak a legszükségesebb szemműtétet kérte, hogy le tudja hunyni a szemeit.

Csak két versenyt hagyott ki, az Olasz Nagydíjon ismét ott volt, és az utolsó versenyig csatázott a vb-címért az újraindított Német Nagydíjat végül megnyerő Hunttal. A szezonzáró Japán Nagydíjat esőben rendezték meg, Lauda nem vállalta a kockázatot, kiállt a bokszba, míg Hunt éppen elég pontot szerzett, hogy világbajnok legyen.

(A cikk megjelent a megyei lapok Népsport mellékletében, 2018 decemberében.)