A bajnoki döntő első meccsét simán nyerte a Kaposvár

Zarka Péter, a kaposváriak edzője változtatott eredeti hadrendjén és Csala Bernát helyet Czintula Mihályt küldte pályára, a centerposzton pedig Nagy József helyén a kubai Chacon Carrion Noermis szerepelt.

Az első rész elején nyoma sem volt a beígért gyors és pontos somogyi támadásoknak, helyette elrontott ziccerek és rossz nyitásfogadások borzolták a nem túl népes, ám annál lelkesebb hazai szurkolótábor tagjainak idegeit. Zarka Péter nem is tűrte sokáig csapata mélyrepülését, négypontos hátránynál időt kért.

A rövid pihenő után, ha nehezen is, de beindult a kaposvári gépezet és Kántor Sándor vezérletével megnyerte az első szettet a címvédő (25:22, 1:0).

A folytatásban nem sok kellett ahhoz, hogy a somogyiak hatalmas meglepetésre játszmát veszítsenek hazai környezetben.

A szett végén azonban ifj. Schulcz István, Czintula Mihály és Kántor Sándor életerős bombáival fordított a címvédő (28:26, 2:0).

A harmadik felvonásban sem változott a mérkőzés képe, a hazaiak ugyan megnyerték a szakaszt, de görcsösen és sok hibával röplabdáztak, hiányzott a játékukból az ötlet, a lendület és legfőképp a lelkesedés.

A házigazdánál Kántor Sándor és Schulcz István produkciója volt említésre méltó, a kritikus szituációkat rendre magabiztosan oldották meg.