Egyetlen szánnal egész Grönlandon keresztül: a zöld sziget magyar úttörői

Az első magyar expedíció több mint két évtizede vágott neki Grönlandnak, igaz, csak néhány év múlva sikerült átszelnie, és teljesítenie a csaknem hétszáz kilométeres távot. Kollár Lajos és Tarjányi István 1996-ban kezdte el a szervezést, egyrészt mert egyre inkább expedíciós vonalon szerettek volna mozogni, Kollár pedig különösen keménynek és érdekesnek tartotta a sarkvidék felfedezését. A vállalkozásnak ugyanakkor volt némi előzménye, legalábbis az expedíció kitalálója annak tekinti Tarjányi István, Ozsváth Attila és Dékány Péter vállalkozását a Spitzbergákon.

„Erőt kellett gyűjtenem az újabb kísérlet előtt – fogalmazott Kollár Lajos. – Ezúttal úgy döntöttünk, hárman megyünk, abból a megfontolásból, ha egyikünkkel történik valami, a másik nem marad egyedül. Kiss Csaba csatlakozott hozzánk, egyetlen nagy, kétszáznyolcvan kilós szánt húztunk, ami az olvadékvizek miatt csónakként is remekül szolgált. Ebben volt mindannyiunk felszerelése és élelme, ami szimbolikusnak is tekinthető, mert az volt az ars poeticánk, hogy mindenképpen hárman kell átérnünk, egyszerre.”

Kollár szerint voltak ugyan nehezebb szakaszok, de második nekifutásra összességében simán sikerült a föld legnagyobb szigetének keresztülszelése, megúszták a nagyobb viharokat, és egy egynapos pihenő beiktatásával végül 29 nap alatt sikerült megtenniük a keleti Isertoq és a nyugati Kangerlussuaq közötti hétszáz kilométeres távot.

„Sőt, ennél több is volt, mivel az olvadékpatakok és gleccserhasadékok miatt sokat kellett kerülgetnünk” – tette hozzá Kollár, aki expedíciós múlttal még nem, csak hegymászó-tapasztalatttal rendelkezett, bejárta a Tátrát, az Alpokat és a Kaukázust, de érdekelték a sarkvidéki expedíciók és a nagyobb létszámú, magashegyi vállalkozások is.

Ennek köszönhető, hogy a grönlandi kalandnak lett folytatása, ugyanis hazánk akkori legjobb hegymászójával, Ozsváth Attilával azt tervezték, hogy a hadra fogható magyar alpinisták összegyűjtésével keretbe foglalják a hazai Himalája-expedíciókat, hogy azok ne ad hoc módon szerveződjenek.

Ozsváth azonban 2002-ben tragikus körülmények között eltűnt a pakisztáni Karakorumban, így Kollár az az évi sikeres magyar Mount Everest-expedíció után Erőss Zsolttal és Mécs Lászlóval valósította meg a közös tervet, létrehozták a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű programot, amely kivételesen eredményesnek bizonyult, tíz évig szervezett sikeres expedíciókat a világ legmagasabb hegyeire.