Mit vigyünk egy kerékpártúrára?

Ahogy az ősi mondás tartja: badly equipped punk is a dead punk, vagyis a rosszul felszerelt punknak biztosan befellegzett. Hogy véletlenül se jussunk erre a sorsra, összeszedtük, milyen szerszámokat érdemes magunkkal vinni.

Mielőtt ijedtünkben csővázas hátizsákért kapnánk, hogy beleférjen a fél szerszámos láda, nyugodjunk meg: a legtöbb eszközből túracsoportonként kell egy darab, tehát osztozhatunk a terheken. Ám vannak olyan nélkülözhetetlen elemek, amelyeket mindenkinek magánál kell tartania.

1. Mindenkinél legyen

A biztonság érdekében (a bukósisakon kívül) tárazzuk be a stabil fizikai állapotunkat, a józan eszünket, némi pénzt és egy feltöltött telefont, egy-egy működő első és hátsó lámpát, valamint egy megfelelő pótbelsőt. Utóbbit sokan a nyeregcsőre szigszalagozzák, bár elismerjük, a nyeregtáska is hasznos találmány. Arról se feledkezzünk meg, hogy egy jó kulacs sose rossz, egy térkép (vagy GPS) pedig olykor vagányabbá tehet minket, mint egy fénykard.

2. Valakinél legyen

Három-négy gumileszedő, egy szelepnek megfelelő pumpa (és átalakító), imbuszkészlet.

Marokszerszámból érdemes olyat vinni, amin van láncbontó: láncszakadás esetén ez, plusz néhány tartalék patentszem életmentő lehet.

Továbbá annak ellenére, hogy mindenkinél van pótbelső, legyen azért talonban egy foltozókészlet is.

3. Annál legyen, aki biztosra megy

A túra hosszától, a terep jellegétől és az időjárási körülményektől függően érdemes zsebre vágni egy szemcseppes üveget – amely természetesen nem medicinát, hanem tartalék láncolajat tartalmaz. Poros, homokos terepen például a lánc egy idő után sikítani fog a szárazságtól, sokat jelent, ha kap egy-két cseppet enyhítésképpen.

4. Indulás előtt

Hogy semmilyen terep ne fogjon ki rajtunk, nemcsak magunkat, de a gépünket is megfelelő állapotban kell útnak indítani.

Nagyon sok bosszúságtól tudja megkímélni magát az ember, ha strapabíró, defektvédelemmel ellátott túragumikat használ – ez néhány ezer forintos kiadást és sokkal kevesebb káromkodós útszéli szerelést jelent.

Egy montis túragumit általában 3 barra (plusz-mínusz egy) érdemes fújni, de hogy milyen keményre pumpáljuk a kerekeket, az nagyon sok mindentől függ, többek között a terep jellegétől, a gumi ballonosságától, a testsúlyunktól. Nagy általánosságban igaz, hogy ha inkább aszfalton megyünk, akkor inkább többet, sok terep esetén pedig kevesebbet érdemes fújni a gumikba. Mielőtt kilépnénk az ajtón, ellenőrizni kell a fékek, a lánc és a váltó állapotát, és érdemes megnézni, hogy a presta szelepmag meg van-e húzva rendesen.

Noha az alaposság csak a javunkra válhat, nem érdemes görcsös félelemmel tekinteni a műszaki eszközökre. Alapigazság, hogy minél többet és minél többen túrázunk, annál kevesebb holmit kell magunkkal vinnünk.