A listavezető Milwaukee Bucks így fontos győzelmet aratott Indianában (Fotó: Twitter)

 

 

Cleveland Cavaliers–Brooklyn Nets 139–148 – három hosszabbítás után

Megvárták, míg Russell felébred. Formán kívül kosárlabdázott ezen az estén D'Angelo Russell, a vendégek irányítója, az első félidőben összesen csak két pontot szerzett, csapata pedig épphogy megmenekült a blamától a rendes játékidő, majd a második hosszabbítás végén is – hogy aztán a harmadik ráadásban Russell is hozzátegye azt, amit tőle várnak. Abban az öt percben egymaga 14 pontot szerzett, közte a Nets első 11 egységével, villámgyorsan bevert két lélekölő triplát és ezzel az egyszemélyes rohammal eldöntötte a maratoni küzdelmet. A hátvéd így végül 36 ponttal zárt 7 lepattanó és 8 gólpassz mellett, a rengeteg játékperc miatt pedig természetesen mások is hoztak szép statisztikákat – mi most leginkább azt emeljük ki, hogy Caris LeVert visszatért a kezdőbe Russell mellé és 12 ponttal, 7 lepattanóval, valamint 9 gólpasszal segített be, egyre jobb formába lendül a hosszú sérülését követően.

Sosem akart véget érni. A rendes játékidő is szorosan alakult, de azt azért nem vártuk, hogy ennyire nem tudnak egymással dűlőre jutni a csapatok, hogy tizenöt percet tesznek hozzá a találkozóhoz. A negyedik negyed végén mindkét félnek volt esélye nyerni, de az utolsó egy percben már senki sem tudott a gyűrűbe találni, az első hosszabbítást két Allen-blokk, két Cavs-támadópattanó és két másodperccel az órán egy egyenlítő Sexton-kosár zárta, majd a második ráadásban már majdnem megnyerte a Cleveland – DeMarre Carroll dudaszóra beeső triplája küldte újabb öt percre a csapatokat. Itt pedig jött a már említett Russell-széria, ami megtörte a Cavs ellenállását és eldöntötte a csatát, úgyhogy a Brooklyn óriási küzdelemben izzadta ki a kötelező győzelmet és a 2012–2013-as szezon óta először mehet pozitív mérleggel az All Star szünetre.

A Cavaliers legjobb dobói: Clarkson 42/21, Sexton 24/6, Chriss 23/9
A Nets legjobb dobói: Russell 36/15, Harrs 25/12, Carroll 18/9

Indiana Pacers–Milwaukee Bucks 97–106

A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

A sztárfaktor (MVP-faktor?) döntött. Nagyon szoros, kiélezett, jó mérkőzést játszott egymással a két keleti élcsapat, mindkét fél előkapta a legagresszívebb, leghatékonyabb védekezését és megpróbálta a lehető leginkább limitálni a másikat, ez pedig elég jól is működött, hiszen a liga két legjobban védekező csapatáról beszélünk. A meccs elején a Bucks játékai ültek jobban, aztán inkább a Pacers akarata érvényesült, hogy végül a záró etapban Jannisz Antetokunmpo döntse el az összecsapást: már 86–76-ra vezetett az Indiana, amikor a görög kézbe vette az eseményeket és onnantól 12 ponttal, 6 lepattanóval, valamint 3 gólpasszal rángatta ki csapatát a gödörből. A Bucks lendületbe jött, fordított, az utolsó negyedet 30–18-ra megnyerte és az utolsó három percben Antetokunmpo játékaival meg is lépett, a vendégek MVP-jelöltje pedig szenzációs tripla duplával zárt: 33 pontja mellé leszedett 19 lepattanót és kiosztott 12 gólpasszt is, a festékben elképesztő dolgokat csinált, egyértelműen ő jelentette a különbséget ezen az estén. A Milwaukee így megőrizte ligaelső pozícióját és már biztos, hogy a táblázat élén megy az All Star szünetre – utána pedig elvileg már Nikola Miroticot is bevetheti.

A vége hiányzott a Pacersnek. Nem túlzás azt állítani, hogy Antetokounmpóval nem tudott csak mit kezdeni az Indiana, az első negyedben is akkor kerültek hátrányba a hazaiak, amikor a görög dobott öt kosarat és előkészített négy másikat az első kilencből, aztán a folytatásban már simán partiban tudtak lenni – sőt, a harmadik negyedben már egyértelműen ők diktáltak, azt 32–21-re megnyerték és átvették a vezetést. A záró etapban aztán megint szétszedte őket a görög, Thad Young szerint sok mindennel próbálkoztak ellene, de egyszerűen nem lehetett levédekezni, mert „ahogy pozíciót fog középen, egy lepördüléssel már a gyűrűnél van” – náluk pedig nem volt ilyen szintű támadófegyver, aki fel tudta volna venni a kesztyűt a vendégek vezérével. Bojan Bogdanovic nem volt rossz, Darren Collison szépen adta a ritmust, de se egy „könyörtelen” playmaker, se egy ihletett formába lendülő shooter nem akadt ezekben a percekben a Pacersnél, úgyhogy itt elvesztették a rangadót – zsinórban hat győzelem után kaptak ki, így egyetlen meccsre megközelítette őket a Boston–Philly páros.

A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 20/3, Collison 14/6, Sabonis 14
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 33, Brogdon 17/3, Middleton 15/6

Boston Celtics–Detroit Pistons 118–110

Erős back-to-backet tudott le a Boston. A Philadelphiában aratott nagy győzelem másnapján egy újabb nehéz feladat várt a Celticsre, főleg hogy Kyrie Irving mellett most Terry Rozier sem állt rendelkezésre, úgyhogy visszakerült a kezdőcsapatba az előző este parádézó Gordon Hayward – a csalódást keltő szezont futó kiscsatár december 21-e óta először volt tagja az első ötösnek, de 18 ponttal, 5/8 jó dobással, 5 lepattanóval és 8 gólpasszal hálálta meg a bizalmat. Mellette nagyszerűen játszott Tatum, kiemelkedő volt Horford, hozzátette a magáét Smart és Brown, sőt, még Morris is tíz pont fölé jutott, úgyhogy működött a gépezet a két irányító hiányában is: szétosztottak 32 gólpasszt, 40 százalék felett tripláztak és 50 százalék feletti mezőnymutatóval zártak annak ellenére, hogy egy nagyon nehéz mérkőzés után léptek pályára. Brad Stevens érthetően elégedett is volt játékosaival, akik a második negyedben már kicsit megléptek, majd a harmadikban bevitték a döntő ütést is, a záró etapot már 19 pontos fórral kezdhették meg – meggyőző teljesítménnyel hoztak egy újabb győzelmet, úgyhogy magabiztosan mehetnek szünetre.

Vége a Pistons szériájának. Zsinórban négy győzelem után, pihentebben érkezett meg erre a találkozóra a Detroit, de ezt leginkább csak az első negyedben tudta éreztetni a társaság, a másodikban már hátrányba került, a fordulás után pedig teljesen szétesett: a harmadik negyedben csak 26 százalékkal dobtak a vendégek, itt elúszott számukra a találkozó. Ennek ellenére Andre Drummond (21 pont, 17 lepattanó, 4 labdaszerzés) úgy fogalmazott, hogy az utóbbi másfél hetet tekintve az eredményeket és a játékot illetően is elérték, amit akartak, most ugyan kikaptak, de jó helyzetben mehetnek el szünetre, hiszen jelenleg playoff-helyen állnak és a korábbi hosszú hullámvölgyüket lezárták - ezúttal volt egy gyengébb periódusuk, amit a Boston megbüntetett, de nem lehetnek elégedetlenek.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 19/9, Hayward 18/3, Horford 17/9, Brown 17/3
A Pistons legjobb dobói: Griffin 32/12, Drummond 21, Jackson 18/9

New York Knicks–Philadelphia 76ers 111–126

A kötelező megvan. A Boston elleni hazai vereség után ezen a találkozón semmiképp sem hibázhatott a Sixers és ezúttal nem is volt különösebb gondja a társaságnak: igyekeztek elosztani a labdát a vendégek és a legjobb megoldást megtalálni, amelyekből ugyan még mindig voltak túlbonyolított játékok, de New Yorkban ez természetesen belefért. Joel Embiid (26 pont, 14 lepattanó, 12/14 büntető) és Tobias Harris (25 pont, 6 lepattanó, 9/14 mezőnyből) járt élen a befejezéseket tekintve, de Ben Simmons (18 pont, 7 gólpassz, 5/7 mezőnyből, 8/14 büntető) és Jimmy Butler (13 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk), valamint a 15 pontos JJ Redick sem nagyon maradt le – a kispadról ismét nem érkezett sok segítség, de a nagyszünetben így is már 16 pont volt közte, fáradtabban is simán hozta a meccset Brett Brown alakulata. A Celtics elleni vereség az, amit igazán bánhatnak az elmúlt időszakukból, de a sorsolásuk nehéz periódusát végül 7–5-tel hozták le úgy, hogy közben volt sérülés miatt elengedett meccsük, illetve közben húzták meg a teljes csapatot felforgató cserét – nincsenek rossz helyzetben, az alapszakaszuk vége olyannak tűnik, amellyel lendületet lehet venni a playoff előtt.

Bizonyos időszakokban felnőtt a feladathoz a Knicks. Voltak olyan periódusai a meccsnek, amikor kiütéses Philly-sikert jósolhattunk, de akadtak olyanok is, ahol nehézzé tette ellenfele dolgát a hazai alakulat. Az első negyedben sorra húzták le a támadópattanókat Robinsonék, kilenccel több dobásuknak köszönhetően partiban is voltak, aztán elengedték a Sixerst, majd a harmadik negyedben megint felszívták magukat és azt a játékrészt meg is nyerték – összességében azért néhány nagy jeleneten (Knox méretes posztere Simmonson például) kívül nem sokat tudtak tenni, úgyhogy nem okoztak meglepetést és sorozatban 18. vereségüket is begyűjtötték.

A Knicks legjobb dobói: Trier 19/9, Dotson 16/6, Robinson 14
A 76ers legjobb dobói: Embiid 26, Harris 25/9, Simmons 18

Toronto Raptors–Washington Wizards 129–120

Kinek kell Leonard? Kiülte ezt a mérkőzést a Toronto kiscsatára, de nélküle is akadt egy abszolút szupersztár-teljesítmény a hazai alakulatnál, méghozzá az erre a szezonra félelmeteset fejlődő Pascal Siakam révén: a Raptors erőcsatára 44 pontos karriercsúcsot szórt 15/25-ös mezőnymutatóval, 4/5 triplával, 10 lepattanóval és 3 blokkal kiegészítve, elképesztő estét rakott össze. Főleg a második félidőben volt foghatatlan, 19 pontjával oroszlánrészt vállalt a 44–28-ra megnyert harmadik negyedből, amely eldöntötte a találkozót – a védekezés nagyon nem akart ma összeállni a gárdánál, de ebben az időszakban szétdobták ellenfelüket és korábbi 12 pontos hátrányukból masszív előnyt faragtak. Siakam mellett egy erős közepest hozott a Lowry-Ibaka páros, 22 ponttal, remek játékkal szállt be a kispadról OG Anunoby, Marc Gasolt ezúttal kevésbé lehetett jól használni, Jeremy Lin viszont kiválóan mutatkozott be a Torontónál: 25 perce alatt +10-ben volt vele a csapata, dobott 8 pontot, leszedett 5 lepattanót és kiosztott 5 gólpasszt is a sérült Fred VanVleet pótlásaként. Érdekes, hogy a Raptors 13-3-ra javult Leonard nélkül, nem igazán érzik meg, ha ő nem játszik...

Ehhez kevés volt a Washington. Akadtak egészen kiváló időszakai ezen a meccsen a Wizardsnak, a harmadik negyedben 80–68-ra vezetett a vendégcsapat, sőt, még a záró etapban is visszajött 112–111-re, de az ismét átjáróháznak bizonyuló védekezés miatt a jó támadójáték csak arra volt elég, hogy viszonylag szorossá tegyék a végeredményt. Tomas Satoransky hiányát is megérezték, mert nélküle Randle kezdett irányító poszton, de annyira nem jelentett megoldást, hogy inkább Bradley Beal játszott 44 percet, ő szervezte a játékot és ebbe bedobó posztról Ariza (19 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz), valamint Parker (22 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) is próbált besegíteni, de a Toronto tempóját nem tudták végig tartani, úgyhogy újabb vereséget szenvedtek – három meccsre vannak a playofftól, nehéz dolguk lesz a szünet után.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 44/12, Anunoby 22/12, Lowry 14/12
A Wizards legjobb dobói: Beal 28/6, Green 23/12, Parker 22/3

Chicago Bulls–Memphis Grizzlies 122–110

Támadásban extra volt a Bulls. Kiváló egyéni teljesítményeinek köszönhetően nyerte meg ezt a mérkőzést a Chicago annak ellenére, hogy Kris Dunn végül nem tudta vállalni a játékot – a helyén kezdő Arcidiacono ugyan csak két pontot szerzett, de kiosztott 11 gólpasszt és rábízta a befejezéseket azokra, akik jobban értenek hozzá. Zach LaVine (15 pont, 7 gólpassz) és Lauri Markkanen (21 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) „csak” jól játszott, Robin Lopez (25 pont, 10/15 mezőnyből) már masszívan felülteljesített, Otto Porter pedig élete meccsét játszotta: 37 ponttal karriercsúcsot szórt, 16/20 dobása a gyűrűben landolt és 10 lepattanót is leszedett emellett. Ha nem is simán, de ezeknek a teljesítményeknek köszönhetően végül behúzta a találkozót a Bulls, úgyhogy megtörte franchise-rekordot jelentő 11 meccses hazai vereségsorozatát és december 21-e óta először tudott nyerni a United Centerben.

Megérezte a back-to-backet a Memphis. A Spurs elleni előző esti ki-ki meccs még ott volt a vendégjátékosok lábaiban, J.B. Bickerstaff vezetőedző is azt mondta, hogy egyszerűen fáradtak voltak, nem mozogtak elég gyorsan, ami főleg a védekezésükön látszott meg. Támadásban nekik is voltak jobb periódusaik, visszatért Mike Conley, vállalta a back-to-backet Jonas Valanciunas, sok fegyverük akadt, de nem tudták lelassítani a Bulls kulcsjátékosait, úgyhogy nagyrészt futottak az eredmény után – a harmadik negyedben már 15 pont volt közte és a záró etapban intézett rohamukra is egy 10–0-val válaszolt a Chicago. A Memphis-játékosoknak most minden szempontból jól jön a pihenő, az All Star után pedig azzal a Clippersszel találkoznak majd, amelyből a deadline-kor megszerezték Avery Bradley-t.

A Bulls legjobb dobói: Porter 37/9, Lopez 25, Markkanen 21/9
A Grizzlies legjobb dobói: Bradley 15/3, Jackson Jr. 12/6, Conley 12/3, Valanciunas 12, Miles 12/6, Wright 12/6

Minnesota Timberwolves–Houston Rockets 121–111

Hiába Harden 42 pontja. Nem játszott jól ezen az estén a Houston, a védekezést egyáltalán nem sikerült megoldani, voltak olyan időszakaik, amikor sorra követték el a hibákat és főleg a második félidőben kerültek bajba, miközben támadásban megint csak James Hardenre hagyatkoztak, holott a regnáló MVP magához képest nem játszott extrát – dobott ugyan 42 pontot és kiosztott 6 gólpasszt, de el is vállalt 34 mezőnydobást, közte 22 (!) triplát, most csak 4/4 büntetőt harcolt ki és több olyan játéka is volt, amit elerőlködött, amivel nem tett jót a csapatnak. Az is beszédes, hogy az ő 40 játékperce alatt -14-ben volt a Rockets, míg Chris Paul (16 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 0 eladott labda) 35 perce alatt +4-ben, így kaptak ki tízzel és a második félidőben összesen 16 ponttal maradtak alul – a negyedik negyed közepétől már csak rohantak a Minny után és bár Hardennek volt egy három támadásból három bedobott triplás szériája, védekezésben rendre elcsúsztak, a Wolves pedig mindenre válaszolni tudott. Ennek az lett a vége, hogy Szakáll sorozatban 31. alkalommal is megdobta a 30 pontot, a Rockets viszont megint kikapott, úgyhogy nyugati ötödikként mehet el pihenni.

Még mindig harcban van a Wolves. Sorozatban második hazai győzelmét könyvelhette el az ismét nagyon kiegyensúlyozottan játszó Minnesota, amelynél ezúttal sem tűnt fel Andrew Wiggins hiánya, sőt, még jobban járt a labda és még inkább megoszlottak a terhek nélküle. Luol Deng ismét alapember volt (36 perc, 13 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk), Dario Saric (16 pont, 2/2 tripla, 8 lepattanó) kitett magáért kezdőként, Karl-Anthony Towns (25 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) és Jeff Teague (27 pont, 12 gólpassz) húzta a csapatot elöl, a padról Rose és Gibson is elérte a tízpontos határt, Josh Okogie pedig néhányszor talpra ugrasztotta a közönséget, hiszen amellett, hogy kezdő kettesként dobott 16 pontot, hátul többször is megviccelte Hardent, volt egy emlékezetes blokkja is a Rockets vezérén. A harmadik negyedben egy 18–2-es futással fordított a széljáráson a társaság, itt került előnybe, majd a záró etapban végig menekült a Houston elől és támadásban mindig akadt valaki, aki megtolja a szekeret - elbírták a nyomást, mindenre akadt válaszuk, ezzel a sikerrel pedig továbbra is ott vannak a playoff-harcban, egyetlen meccsel a Lakers mögött.

A Timberwolves legjobb dobói: Teague 27/3, Towns 25/9, Okogie 16/6
A Rockets legjobb dobói: Harden 42/24, Paul 16/6, Gordon 13/9, Green 13/9

Dallas Mavericks–Miami Heat 101–112

A harmadik negyedben döntötte el a Miami. Szoros első félidő után a harmadik negyedben került fölénybe a vendégcsapat, Josh Richardson dobásaival egy 12–0-t futottak a floridaiak, amellyel alaposan megfejelték az addigi egypontos előnyüket és itt kicsit meg is törték a Dallast – a játékrészt összességében 32–16-ra húzták be, a záró etapban pedig már 21 ponttal is vezettek. Ezt innentől nem rontották el, úgyhogy a dallasi közönségnek is lehetősége nyílt elbúcsúzni az ezúttal jól játszó (22 perc, 22 pont) Dwyane Wade-től, sőt, a meccs végén Wade és Dirk Nowitzki is „búcsúzott” egymástól – a két legenda sok nagy csatát vívott egymással, kétszer is találkoztak a nagydöntőben, ahol egy-egy győzelmet és egy-egy MVP-címet értek el. Érdekes, hogy a dallasi publikum is a „Wade-et akarjuk” rigmust skandálta a hajrában, hiszen a Miami ikonját nem különösebben kedvelik errefelé, de az idő persze mindent megszépít – mindezen felül a mezőnyből 54, a triplavonalon túlról 40 százalékkal dobó Heatnek borzasztóan kellett is ez a győzelem a playoff-harc szempontjából, hiszen így a Detroittal egálban, a nyolcadik-kilencedik helyen mehetnek el pihenni.

Nagyon gyengén dobott a Mavs. Nyilván ennyire egyetlen mérkőzést sem lehet leegyszerűsíteni, de ha a Miami említett dobószázalékai mellé odatesszük, hogy a Dallas 38 százalékkal célzott mezőnyből és 29 százalékkal triplázott, akkor ennél messzebb nem is kell mennünk a hazai vereség okait keresve – igaz, a festékben elszenvedett 48–28-as vereség még szintén elég beszédes adat. Lula Doncic ugyan egy gólpasszal maradt le egy újabb tripla dupláról (18 pont, 12 lepattanó, 9 gólpassz), de csak 5/17-et dobott mezőnyből és eladott hat labdát, rajta kívül pedig egyedül csak Tim Hardaway Jr.-ban volt valamennyi fantázia – illetve Nowitzkinek akadtak szép jelenetei, de az már nem igazán számított. A texasiak öt meccsre vannak a playofftól, úgyhogy számukra túl nagy tét már valószínűleg nem lesz az All Star után.

A Mavericks legjobb dobói: Hardaway Jr. 20/12, Doncic 18/9, Nowitzki 12/6
A Heat legjobb dobói: Wade 22/3, Waiters 20/9, Richardson 14/3

Denver Nuggets–Sacramento Kings 120–118

Jokics a végén megoldotta. Bár a Nuggets All Star centere ismét tripla duplázott (20 pont, 18 lepattanó, 11 gólpassz), támadásban sokszor hibázott, védekezésben pedig sokszor nem ért oda a besegítésekre, ez is benne volt abban, hogy az első negyedben 41 pontot pakolt a táblára a Kings, és 11 pontos előnyét a nagyszünetre is megőrizte – Mike Malone vezetőedző nem is bírta idegekkel, kiállíttatta magát. Fordulás után aztán beindult a Denver, Jokics is egyre jobban játszott, Paul Millsap hosszú ideje legjobb meccsét hozta (25 pont, 13 pattanó), Malik Beasley (21 pont, 8/18 mezőnyből) igyekezett ellensúlyozni a Murray-Barton duó gyengébb napját, a harmadik negyed végén pedig jött a 2018. március 22-e óta első meccsét játszó Isaiah Thomas, az ő kosaraira támaszkodva vette át a vezetést a hazai csapat. A negyedik negyed azért még tartogatott izgalmakat, mert Beasley is a kiállítás sorsára jutott, és a Kings a végjátékban 118–118-ra kiegyenlített. Itt aztán a segédedző Wes Unseld Jr. Jokicsra rajzolt fel egy figurát, aminek a végén ugyan a center kihagyta a dobást, de visszapöcizte a labdát – 0.8 másodperccel az órán pedig a drukkerek valahogy kiimádkozták Buddy Hield tripláját, így ha nehezen is, de győzött a Denver és megtartotta nyugati második helyét.

Nagyon veszélyes csapat az „új” Kings. A Brooklyn mellett a Sacramento az a gárda, amelyik az előző évek reménytelensége után idén ott lehet a playoffban, a múlt héten sikerült is megszerezniük Harrison Barnest, vele már nem nagyon akad gyenge pontja a kezdőötösnek. A kiscsatár ma is jól teljesített (19 pont, 11 pattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), De’Aaron Fox jól vezényelte a támadásokat (15 pont, 10 gólpassz), a kezdőben Hield és Bjelica, a padról Bogdanovics és Bagley is ponterősnek bizonyult, összességében borzasztó nehéz feladat elé állította ellenfelét a Kings. Bár a harmadik negyedben alaposan megzuhantak, összekapták magukat és az utolsó másodpercig esélyük volt a sikerre – ez most nem jött össze és ezzel a vereséggel lecsúsztak a playoff-vonal alá, de ha így játszanak, összejöhet a 2006 óta hiába várt rájátszás.

A Nuggets legjobb dobói: Millsap 25/3, Beasley 21/6, Jokics 20.
A Kings legjobb dobói: Hield 25/6, Barnes 19/9, Bogdanovics 16/3.

Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 129–107

Cousins nélkül akadnak gondok. A back-to-back második felén a GSW pihentette DeMarcus Cousinst, de három negyedig úgy tűnt, hogy ez támadásban nem okoz majd különösebb gondot, hiszen 95 pontot tettek a táblára. Kevin Durant végül 32 ponttal (12/17 mezőnyből) zárt, Curry ugyanennyit szórt, de kevésbé hatékonyan (10/24), de a záró játékrész előtt úgy tűnt, hogy a kézsérüléssel játszó Klay Thompson rossz dobóformája (2/16) is bele fog férni. Nem így történt, ritkán látható módon füstölt el a címvédő támadójátéka, miközben védekezésben sem álltak a helyzet magaslatán, az Iguodalát és Livingstont nélkülöző, elég foghíjas cseresor is becsődölt – 35–12-re vesztették el a negyedik negyedet, Steve Kerr pedig tehetetlen dühében addig csapkodta-dobálta a mágnestáblát, amíg ki nem állították. A Golden State így vereséggel megy a szünetre, de azért komoly gond nincs: így is két meccsel előzik a Denvert.

És ez a Blazers csak erősebb lesz. A kezdőötössel évek óta nincs különösebb probléma Oregonban, ma is stabilan álltak a lábukon, Lillard 29 pontja és fontos kosarai mellett kiosztott 8 gólpasszt, Nurkic dupla duplázott, a McCollum, Aminu, Harkless trió jól egészítette ki őket. A cseresor az, ami eddig a szezonig a Portland Achilles-sarkának számított, de Evan Turner mellé az erőcsatár-center Zach Collins második szezonjában már kezd felnőni, Seth Curry egyre több remek meccset tesz le az asztalra, Jake Layman egyértelműen szintet lépett – hozzájuk csatlakozott pár napja Rodney Hood, ez az ötös pedig ma is nagyszerűen tolta meg a szekeret, nagy szerepük volt a negyedik negyedes rohanásban. Terry Stotts vezetőedzőnek most már nagyon kellemesek a gondjai, ráadásul az All Star után érkezik a center Enes Kanter, a nyugati negyedik helyet visszavevő Portlanddel pedig lehet elkezdeni komolyan számolni…

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 29/18, Layman 17/9, McCollum 15/9.
A Warriors legjobb dobói: Curry 32/15, Durant 32/9, Thompson 9/6, Green 9/3.

Los Angeles Clippers–Phoenix Suns 134–107

A Clippers nem fogja csak úgy odaadni a playoff-helyet. A hazaiak az elmúlt időszakban több húzóemberüktől is megváltak, felkészültek a nyári szabadügynökpiacra, ám ez nem jelenti azt, hogy eleve fel is adták volna a rájátszást. Továbbra is jó szellemiséggel, több lábon állva játszanak, a kezdőötösben Gallinari kintről (négy tripla), a nemrég igazolt Zubac bentről (4/7 mezőnyből, 8/8 büntető) szedte szét a Phoenixet, amikor pedig ők leültek, jött Lou Williams újabb megőrülése (30 pont, 12/16 mezőnyből, 10 gólpassz) és Montrezl Harrell lendülete – erre a négyesre nem nagyon akadt válasza a Sunsnak, pláne, hogy a kiegészítők is rendre hozzá tudtak tenni. A Kings vereségével visszavették a nyolcadik helyet, és egyelőre ott vannak a nyugati középmezőnyben.

Teljesen reménytelen a Phoenix. Zsinórban 15. vereségét szenvedte el a vendég gárda, csak a 18-as sorozatban lévő Knicks előzi meg őket a tabellán, és idén is hamar egy jó draftpick lett a cél. Devin Booker maradék játékkedvét is elvette a Clippers védekezése, 10 pontját 2/10-es mutatóval kaparta össze, és ha nincs Ayton (9/15 mezőnyből, 8 pattanó), illetve a padról beszálló Kelly Oubre Jr. és Jamal Crawford hajtása, még ennél is csúnyább verésbe szaladtak volna bele. Nagyon nincs miről beszélni, a többéves tendencia folytatódik – talán az All Star szünetben kicsit összekapják magukat, hogy ha győzelmeket nem is szereznek, de legalább legyen tartásuk.

A Clippers legjobb dobói: Williams 30/6, Gallinari 20/12, Harrell 19.
A Suns legjobb dobói: Oubre Jr. 28/9, Ayton 20, Crawford 17/9.