Vízilabda: Nyéki Balázs újításokat is tervez az FTC-Telekom vezetőedzőjeként

– Milyen érzés a Ferencváros vezetőedzőjeként edzést tartani?
– Megpróbálok az edzések közben nem gondolni erre, persze azért mégiscsak különleges érzés – mondta lapunknak Nyéki Balázs, a férfi vízilabda ob I-ben és a Magyar Kupában is címvédő FTC-Telekom új vezetőedzője. – Dolgoztam már serdülő- és ifjúsági csapatnál vezetőedzőként, sőt korosztályos válogatottnál szövetségi edzőként is, de a Ferencvárost irányítani teljesen más, hiszen világsztároknak kell magyarázni a medencepartról. Volt is bennem némi feszültség, amikor az első interjúkat adtam, aztán természetesen a játékosokkal is beszélgettem hosszabban az új idényről és a várakozásokról.

– Mit lehet elmondani ebből, milyen célokkal vágnak neki az évadnak?
– Szívesen beszélek a céljainkról, nem szeretnék kertelni és elkerülni a felelősséget. A Magyar Kupával rajtol az idény, nagyon fontos lenne, hogy siker­élménnyel kezdjük az évadot, még ha nem is játszunk hibátlanul. A riválisok persze úgy vannak vele, hogy ha valamikor, most el lehet kapni a Ferencvárost, vagyis egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk, de készen állunk a feladatra. Mivel elkészült a Bajnokok Ligája sorsolása, már decemberig megterveztük a szakmai munkát – az a minimális elvárásunk, hogy ott legyünk a négyes döntőben, a bajnokságban pedig megvédjük a címünket. Azt mégsem tűzhetjük ki magunknak, hogy jussunk el a második csoportkörig a nemzetközi porondon, és ha úgy adódik, próbáljunk meg bekerülni a négy közé... Nagy céljaink vannak, ha már a trófea közelébe kerülünk, szeretnénk megnyerni a Bajnokok Ligáját.

– Mi kell ahhoz, hogy sikerüljön?
– Szerintem minden adva van hozzá, nagyon erős a csapatunk, de mindig az a legfontosabb, hogy mennyire tudnak egymásért küzdeni a játékosok. A vízben is érződik, amikor megvan az összhang a srácok között, ha sikerül összecsiszolódnunk, minden sorozatban lehet esélyünk a végső győzelemre.

– A kohézió kialakítása mellett mire helyezték a hangsúlyt a felkészülés során?
– Arra törekedtünk, hogy a játékosok a lehetőségekhez képest a legjobb állapotban legyenek a kupameccsekre. A megszokott alapozást a világbajnokság miatt ezúttal nem tudta végigcsinálni a teljes keret, ám amíg Fukuokában voltunk, hatan már a Népligetben készültek. Ők nagyon jó formában vannak, míg a válogatott pólósok a vébén csúcsra voltak járatva, aztán két hetet pihentek, ezért számoltunk vele, hogy lehet kisebb visszaesés a játékukban. A pihenő második hetében már egyéni edzéstervek alapján dolgoztak a srácok, majd vegyes felkészüléssel, a sok úszás mellett a lábtempóra, a lövésekre és a taktikai elemekre is figyelve elvégeztük a finomhangolást. Végig azt tartottuk szem előtt, hogy legyen struktúrája a csapatnak.

– Jól tudom, hogy miután hazaért Fukuokából a világbajnoki aranyérmes válogatottal, másnap már edzést vezényelt a Népligetben?
– Valóban így történt, de nincs ebben semmi különös, hiszen az a munkám, hogy a Ferencváros vezetőedzője vagyok, az pedig a ráadás, hogy a válogatottat segítettem a világbajnokságon. Köszönettel tartozom a klubnak, amiért elengedett Fukuokába, meglátjuk, hogy a jövőben is összeegyeztethető lesz-e a két szerepkör. Izgatottan vártam, hogy a vébé után bekapcsolódjak a felkészülésbe, megérdemlik az odafigyelést a srácok, akik a távollétemben Korényi Balázs és Szűcs Levente vezetésével nagyon jól dolgoztak.

– Ha Nyéki Balázs, akkor FTC – mondhatni, egybeforrt a neve a klubbal. Hogyan érintette, hogy Varga Zsolt távozása után önre mint korábbi másod­edzőre esett a vezetők választása?
– Nagyon jólesett! Nézze, a Fradi olyan, mint a családom, hatéves korom óta a klub kötelékébe tartozom. A kismedencében megtanultam úszni, aztán tízévesen már vízilabdatáborban vettem részt, és ahogy játékosként, edzőként is a Ferencvárosban kezdődött a karrierem. Az évek alatt több élcsapat is hívott, de nemet mondtam a megkeresésekre.

– Bízott benne, hogy idővel vezetőedzőként irányíthatja szeretett csapatát?
– Nem hazudok, nyilván szerettem volna a Fradi edzője lenni, de Zsolt az egyik legjobb barátom, sohasem pályáztam a helyére. Az élet úgy hozta, hogy főállásban a válogatott szövetségi kapitánya lett, hálás vagyok a vezetőknek, hogy ezután rám gondoltak, pedig többen is szívesen átvették volna az együttes irányítását. Nem érzem úgy, hogy alanyi jogon járt nekem a felkérés, mindent megteszek, hogy rászolgáljak a bizalomra, és igazoljam, jó döntést hoztak.

– Milyen Ferencvárost szeretne látni a vízben? Számíthatunk nagy változásokra az előző idényhez képest?
– A nemzetközi trendeket figyelve látszik, hogy évről évre változik a játék sebessége és dinamikája, amihez alkalmazkodnunk kell. Tervezek újításokat, szeretnénk modern edzésmódszerekkel modern vízilabdát játszani, és azon vagyok, hogy még professzionálisabb légkört alakítsak ki. A játékosoknak mindennap meg kell hálálniuk a munkájukkal és a teljesítményükkel, hogy a világ egyik legjobb klubját erősíthetik, az edzéseken azt szeretném látni, hogy bizonyítani akarják, itt a helyük. Az idén tizennyolcas kerettel dolgozunk, így nagyobb lesz a rotáció, de szerencsére motiváltak a srácok, jól kezelik a helyzetet. Ha van csapat, amelytől még mindig tanulhatunk, az a Pro Recco, az olasz együttesnél egy pillanatra sincs megállás.

– Ezzel a szemlélettel játszanak az új idényben?
– Igen, a klubot ugyanis az viszi előre, ha nyerünk valamit. Nemrég a Komjádi-kupa döntője után is azt mondtam, hogy másnap tizenkétszer kétszázat úszunk – jó lenne megnyerni a Magyar Kupát és azzal kezdeni a beszédemet, hogy mostantól készülünk a bajnokságra... Nem mondom, hogy ne élvezzük ki, ha elérünk valamilyen sikert, de az élet ilyenkor sem áll meg, vissza kell térnünk a munkához. Tizenöt kupát nyertünk meg az elmúlt években, ami nem sikerülhetett volna, ha bármelyiket hónapokig ünnepeljük.