Hosszú a saját útján halad (Fotó: Gian Mattia D’Alberto /LaPresse & Iron Swim)

 

– Két versenyen túl vagy már az idén. Mik a tapasztalataid?
– Antwerpenben az átállás óriási nehézség volt, kedden értünk haza Hawaiiról, és csütörtökön már utaztunk a versenyre. Luxemburgban a cél az volt, hogy minden számban jobbat ússzam, mint az első versenyen, ez sikerült is. Szeretek sok versenyre járni, mert gyorsan jönnek a visszajelzések, hogy egy-egy számban mire kell odafigyelnem, milyen technikai dolgokon kell még javítanom. Versenyeken sokkal szembetűnőbbek ezek az apróságok, mint edzésen. Összességében tehát elmondhatom, hogy a visszajelzések alapján jó úton haladunk.

– Az idei év kiemelten fontos lesz, az olimpia előtti utolsó esztendő, nyáron világbajnokság. Az elmúlt évből milyen tanulságokat vontál le, amiket esetleg beépíthetsz?
– Sokat tanultam az elmúlt évben, de az egész pályafutásom során is. Mindig én voltam saját magam legnagyobb kritikusa. Én érzem, hogyan lehetne gyorsabb, jobb. Az elmúlt év abból a szempontból hasznos volt, hogy leülepedett bennem az is, honnan hova jutottam. Egy idő után, ha mindig csak előre nézel, másképp látod a dolgokat, néha igenis vissza kell tekinteni, megnézni, honnan indultál. Most ezt a tapasztalatot is fel tudom használni, sokkal magabiztosabb és nyugodtabb vagyok. Tapasztalt versenyzőként már jobban tudok figyelni a szervezetemre, megpróbálom nem túlterhelni magam, mert ez gyakori hibám, inkább megcsinálom még tízszer, hogy biztosan jó legyen.

– Másfél év van az olimpiáig, nem is titkolod, hogy a nagy cél Tokió. Ez a másfél év lehet nagyon hosszú és nagyon rövid is. Hogy lehet ennyire koncentráltan készülni valamire?
– Őszinte leszek, azt nem tudom elképzelni, hogy ennek valaha vége lesz! A luxemburgi verseny is jó megerősítés volt számomra, belül olyan boldogságot éreztem vasárnap, nem érdekelt, hogy ki néz, hányan vannak körülöttem, örültem, hogy ott vagyok, és újra rájöttem: imádom csinálni az egészet! Pedig a 100 gyorson, három megnyert szám után, már annyira kivoltam, hogy szó szerint belehánytam a medencébe, de úsztam tovább. Számomra maga az út a legjobb! Én az útban találtam meg a szépséget, imádom! Ezt éreztem már Rio előtt is, tudom, milyen érzés volt előtte és utána, van összehasonlítási alapom. Tudom, mennyire élveztem a felkészülés időszakát, az odáig tartó utat. Úgy gondolom, minden embernek meg kell találnia azt az utat, ami az övé. Én most a saját utamon haladok, és az úszásban is sok kihívás van még, nagyon dinamikusan fejlődik ez a sportág. Minden értünk, az úszókért történik. Élvezem ezt az utat, a tokiói felkészülést, az úszásban zajló változásokat!

A teljes beszélgetés ide kattintva elolvasható.