Selmeci Attila, a világcsúcstartó és világbajnok Milák Kristóf, valamint a vele együtt készülő Biczó Bence és Márton Richárd edzője menteni szeretné a menthetőt, és van is elképzelése arról, hogy miként lehet lelket tartani a verseny nélkül maradt magyar úszókban.

Akik a jövő hétre időzítették az idei első csúcsformájukat, közülük többen is az olimpiai kvóta megszerzésének elképesztő hajtóerőjével. Az elismert szakember meg van győződve arról, hogy ha kihuny bennük a lelkesedés és a kitartás lángja, akkor minden eddigi erőfeszítésük kárba vész.

„Nekünk, edzőknek most az a dolgunk, hogy tartsuk a lelket a versenyzőinkben, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel és áthidaló ötletekkel – mondta Selmeci Attila az SzPress Hírszolgálatnak. – Remélem, hogy csak a jövő heti szereplésükről kell lemondaniuk, és a májusi budapesti Európa-bajnokság nem jut az elhalasztott országos bajnokság sorsára. Még inkább azt nem, hogy a tokiói olimpiának is új időpontot kelljen keresni. Ha beletörődnénk abba, hogy a sors megállj parancsolt, és szélnek eresztenénk az úszókat, akkor a lehető legrosszabbat tennénk. Velünk, magunkkal, a magyar úszósporttal.”

Selmeci már a szövetség edzőbizottságának vasárnapi ülése után megtette az első lépéseket annak érdekében, hogy kényszermegoldásként mégis csak jusson versengés az olimpiára készülő úszóknak.

„Próbálom meggyőzni néhány edzőtársamat arról, hogy a versenyzőink felkészítését ugyanúgy folytassuk, ahogy eddig is tettük, majd az országos bajnokságnak a jövő hétre tervezett napjaiban szervezzünk egy versenyszerű közös edzést. Ahová Kristóf és az edzőtársai mellé meghívnánk az uszoda nélkül maradt pécsi Kenderesi Tamást, Cseh Lászlót, a kőbányai versenyzőket, és mindazokat, akik csatlakozni szeretnének hozzánk. Természetesen zárt kapuk mögött, a nyilvánosság kizárásával és a részvételi plafonra vonatkozó tilalmak betartásával. Nem lenne versenybíróság, mi edzőnk indítanánk, az időket, mint a régi időkben, stopperrel mérnénk, szóval történne valami olyan, amit még kihívásnak is nevezhetünk. Lehet, hogy a kezdeményezés kudarcot vall, akkor sem szabad haragudni azokra, akik nemet mondanak, vagy akiket nem engednek el. Tudom, ez alig több a semminél, de most az apró örömök is felértékelődnek, és más dimenzióba kerülnek” – hangsúlyozta a világcsúcstartó Milák mestere, aki úgy gondolja, hogy a rögtönzött „háziverseny” után az olimpiai felkészülést olyasfajta forgatókönyvet követve kellene folytatni, amit a Magyar Kajak-kenu Szövetség példás gyorsasággal tető alá hozott.

„Bízunk abban, hogy a szövetség segítségével és koordinációjával sikerül megtalálni azt az uszodát, ahol a március huszonnyolcadikán meghirdetett magyar olimpiai csapat tagjai elvonulva és bezárkózva kisebb csoportokban folytathatják az olimpiai felkészülésüket. Ugyanúgy, mint ha edzőtáborban lennének, nem a világ szeme előtt, hanem a lehető legjobban elszigetelve. Mindezt abban a reményben, hogy a NOB nem rendelkezik úgy, hogy olimpiai álmaikról is le kelljen mondaniuk.”