Petrov Árpád kivételes sportolóval dolgozhat (Fotó: Tumbász Hédi)

– A világbajnokság előtt már alig várta, hogy elkezdődjön a verseny. Minden úgy történt, ahogyan előre megálmodta?
– Lényegében igen.

– Viszont a kétszáz hát nem.
– Az nem. De a történtek sok tanulságot hordoznak az olimpia tükrében.

– A döntő és a nyolcadik hely után Hosszú Katinka nem nyilatkozott. Mi történt a színfalak mögött?
– Ez inkább maradjon a kettőnk titka.

IRÁNY TOKIÓ!
Hosszú Katinka és Petrov Árpád nem utazott haza a világbajnokságról, helyette Tokióba repültek, hiszen ott pénteken elkezdődik a világkupa-sorozat – ezúttal ötvenes medencében, akárcsak négy évvel ezelőtt, hiszen így az úszóknak több lehetőségük nyílik rá, hogy teljesítsék az olimpiai A-szintet. Japán után Kína, majd Szingapúr következik, vagyis az immár kilencszeres világbajnok és edzője csak augusztus 18-án érkezik Magyarországra. 

– Akkor azt mondja el, ön hogyan élte meg azt a finálét?
– Maximálisan bíztam abban, hogy amire kiemelt hangsúlyt fektettünk a felkészülés során, az menni fog. Igen, el kell ismerni, a kétszáz hát kicsit ingatag volt, ám ez így volt az elmúlt hónapokban is – mindettől függetlenül benne volt egy sokkal jobb eredmény is. Az, hogy végül nem sikerült, pánikot azért nem okozott.

– Egy kicsit sem ijedt meg?
– Nem, mert Katinka a döntő után őszintén elmondta, hogy mit érzett a vízben, milyen gondolatok foglalkoztatják a szám kapcsán. De a tokiói olimpia programja teljesen más, ott szinte kínálja magát, hogy elinduljon kétszáz háton.

– Vagyis hiába mondta tanítványa, hogy nem akarja már ezt a számot, lehet, hogy fordul a kocka a következő hónapokban?
– Akár így is történhet. Mindenesetre még jobb felkészüléssel megpróbáljuk elérni, hogy másmilyen érzései legyenek e távval kapcsolatban. Mivel a felkészülést jóval magasabb szinten kezdjük el – már a héten egyébként –, mint egy évvel ezelőtt, jó esélye van annak, hogy ez sikerül is.

KISEBB FIZETÉS, NAGYOBB RIZIKÓ

– Ugye tudja, hogy szerencsés fickó?
– Az lennék?

– A világ egyik legjobb úszónője önt választotta edzőjének – igaz, az ön szemszögéből úgy is fel lehetett fogni, hogy ebbe csak belebukni lehet…
– Szögezzük le, hogy egy sokkal magasabb fizetést és jóval kevesebb rizikóval járó állást hagytam ott Svájcban azért, hogy a magyar nemzeti címer ott lehessen a mellkasomon, hogy a legjobb magyar úszó felkészülését irányítsam. És azért rengeteg ikont láttam én már megbukni egy-egy edzőváltás után… Sorolhatnám a példákat, ám kiemelek egyet, mégpedig az olimpiai bajnok szingapúri Joseph Schoolingét. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy esetemben a szerencse mellett szükség volt valami másra is: Katinka tehetségére és az én rátermettségemre.

– Az elmúlt évben egyszer sem fordult meg a fejében, hogy ez nem fog menni, hogy feladja?
– Ilyen opció nem létezett. Azzal tisztában voltam már az út elején is, hogy minden munka, minden kapcsolat nehézségekkel jár, pláne, ha ennyire magas színvonalon kell teljesíteni.

– Bármikor kérdeztük önöket, mindig csak a legszebb jelzőkkel illették a munkakapcsolatukat. Most hogyan fogalmazna?
– Most, hogy megéltük ezt a világbajnokságot, a legfontosabb versenyek egyikét, csak még teljesebb lesz: olyan kapcsolattá vált, amely működni fog Tokióban is.

KÖSZÖNET


Ha már szóba került a legenda minősítés és a címlapok, Hosszú Katinka az Instagram-oldalán megköszönte hétfői címlapunkat – de nekünk volt a megtiszteltetés!

– Rengetegszer emlegeti az olimpiát…
– Mert csak Tokió érdekel.

FEJLŐDNI KELL, ÉS AKKOR NEM ÉRIK UTOL

– Az kicsit sem, hogy mekkora világklasszissal dolgozik együtt? Egyáltalán: kell azzal foglalkozniuk, hogy Katinka legendává vált?
– A címlapokon látni a legenda szót, azzal szembesülni, hogy már kilenc világbajnoki aranyat nyert, és 2013 óta sorozatban győz kétszáz és négyszáz vegyesen, valóban hátborzongató, és persze a Katinkát körbevevő imázs szempontjából érdekes is. De ami ezzel jár, az úgyis megvan, ha viszont túlságosan hangsúlyozzuk, az csak fölösleges elvárásokat gerjeszt. Persze ez is megvan amúgy is… Ám ha most ő azzal foglalkozna, mióta nem kapott ki például kétszáz vegyesen… – mindez nem jelent semmit. Minden verseny ikszedik napján kell jól úszni.

– Katinka többször is jól úszott Kvangdzsuban, melyik tetszett a legjobban?
– A legelső és a legutolsó.

– Kibújt a szög a zsákból: a két legjobb időeredményét ekkor teljesítette Hosszú.
– Nem csak ezért tetszett ez a két úszás! A kétszáz vegyes előfutamában nagyon könnyed volt, a négyszáz vegyes döntője pedig igazi diadal volt – a kétszáz hát miatt kicsit nehéz estét követő diadal.

– A kétszáz vegyes aranyérme után kissé megnyugodott?
– Annyit mondtam, hogy oké, vasárnapig megvagyunk – megnyugodni csak a négyszáz vegyes után nyugodtam meg.

– Hallotta a négyszáz vegyes előtt azokat a hangokat, hogy például a kínai Je Si-ven borsot törhet Hosszú orra alá ezen a távon?
– A kínai lány volt az egyetlen, aki azt hitte, meg lehet verni Katinkát, nyilván a kétszáz hát után kiváltképp úgy érezte, hogy odaérhet az élre. Viszont ahogy eddig sem foglalkoztunk az ellenfelekkel, ezután sem fogunk. Katinkának fejlődnie kell, és akkor nem tudják utolérni.

EZ BIZONY A VALÓSÁG

– Azt mondta a tanítványa, hogy hiába harmincéves, hiába van rengeteg tapasztalata, Kvangdzsuban újfent sokat tanult.
– És ebben nincs semmi meglepő! Mivel ő maga is változik, folyamatosan érik új impulzusok. Azok az emberek, és ilyen Katinka is, akik ki mernek lépni a komfortzónájukból, egyre nagyobb és nagyobb kihívás elé állítják magukat, ez pedig állandó tanulással jár.

– A mostani két vébéarany után nehezebb vagy könnyebb lesz a közös munka?
– Abból a szempontból könnyebb, hogy egy év alatt rengeteg helyzetet közösen éltünk meg, így sokkal több megoldóképletünk is van az ilyen esetekre. Mégis nehéz lesz a munka, mert az úszás olyan sportág, hogy mindennap kell egy hatalmasat ugrani ahhoz, hogy fejlődjön az ember, vagy hogy például egy világbajnokság legvégén úgy leússzon egy négyszáz vegyest, ahogyan azt Katinka tette Dél-Koreában.

– Azt mondta, csak a második aranyérem után nyugodott meg. Hogyan ébredt másnap?
– Kicsit elgondolkoztam rajta, vajon ez álom vagy valóság.

– Tény és való, egy év alatt az ön élete is nagyot fordult.
– Éppen ott vagyok, ahol mindig is lenni akartam, és éppen abban az életkorban, amikor az ember a legalkalmasabb a nagy tettek végrehajtására. Amikor tele van ambícióval, de már elég a tapasztalata. Néhány pillanatig elgondolkoztam, aztán realizáltam, hogy ez bizony a valóság. És innentől már csak arra gondoltam, hogy tényleg kiváltságos helyzetben vagyok.