Lothart ünnepelték, a Realt jól elverték (8-3)

BAKOS GÉZABAKOS GÉZA
Vágólapra másolva!
2012.02.29. 11:37
null
Matthäustól nagyszerű mérkőzésen köszönt el a müncheni publikum
Az ezredforduló táján két európai gigaklub, a Real Madrid és a Bayern München is története egyik legszebb időszakát élte. Vajon mi sül ki abból, ha ilyen elitcsapatokat összeeresztünk? A válasz: BL-csaták és gólok minden mennyiségben, sőt a párviadalt egy legendás – és mi, magyarok jól tudjuk: színes egyéniségű – futballista búcsúja is fűszerezte. A show ezúttal nem róla szólt – de méltó volt hozzá.

A Bajnokok Ligája 1999–2000-es kiírása volt az első, amelyben két csoportkört is rendeztek, így aztán a (mint évek alatt kiderült: nem túl áldásos) meccsdömping jegyében az érintett csapatok még a tavasz elején is vígan vívták a maguk kis körmérkőzéseit.

A legjobb 16 közötti kvartettjét a Dinamo Kijev és a Rosenborg felülmúlása révén két forduló után százszázalékos teljesítménnyel vezető, a hétvégi bajnoki játéknapon pedig a Barcelonát 3–0-ra legyőző Real Madrid futballistái aligha érték volna be ugyanúgy döntetlennel, ahogy az idény addigi három német–spanyol összecsapása (ráadásul mindig 1–1-gyel...) véget ért.

„A Bayern félve lép ellenünk pályára, mert a tagjai látták a katalánok elleni mérkőzésünket. Jó formában vagyunk, senkitől sem félünk” – nyilatkozta például magabiztosan Geremi, a házigazdák kameruni középpályása.

A Real szurkolói elsősorban a rendkívül fiatal, nem egészen 23 éves átlagéletkorú Anelka, Raúl, Morientes csatársortól várták a gólokat (közülük utóbbi kettő két évvel korábban BL-győzelem részese lehetett), de akkor sem estek kétségbe, ha az ifjak olykor csődöt mondtak, mert Roberto Carlos rögtön jelezte, hogy bármikor kész megismételni a Barcának lőtt szabadrúgásgólját…

A hispán rohamok megfékezéséért a kereken 100. európai kupameccsét játszó Lothar Matthäus tehette talán a legtöbbet. A 39 éves söprögetőt Ottmar Hitzfeld vezetőedző pihentette az Eintracht Frankfurt ellen 4–1-re megnyert bajnokin, de 2000. február 29-én már újra számított rá.

„Matthäusnak a támadásépítés helyett ezúttal a hátsó alakzat stabilitásáról kell gondoskodnia” – adta ki a feladatot a március közepétől már a tengerentúlon futballozó sztárnak a csapattal előző tavasszal BL-döntőt vívó (és az MU-val szemben drámai módon elbukó) szakember.

A kontinens trónjára három esztendővel azelőtt a Dortmunddal már felülő mesternek az eltiltott Jens Jeremiest, a sérült Carsten Janckert és Thomas Strunzot, valamint a beteg Alexander Zicklert nélkülöznie kellett, így a többiek ekképp álltak fel: Kahn – Kuffour, Matthäus, Babbel (Linke, 62.) – Salihamidzic, Fink, Effenberg, Lizarazu – Paulo Sérgio, Elber (Santa Cruz, 87.), Scholl (Tarnat, 87.)

Akikkel pedig kezdenünk kellett volna, a vendéglátók névsora: Casillas – Michel Salgado, Karanka, Hierro, R. Carlos – Geremi, Redondo, Guti (McManaman, 62.) – Anelka, Raúl, Morientes (Ognjenovics, 79.)

Főnökük, Vicente del Bosque jó hangulatban ülhetett le a kispadra. José Martínez Pirri, a klub igazgatója ugyanis bejelentette: a csapatot november közepe óta irányító megbízott edzőnek jók az esélyei arra, hogy „véglegesítsék” a posztján.

A John Toshackot váltó tréner kedvét azonban a 21. percben elrontották: a rendkívül szellősen védekező madridiak sokadik hibáját góllal büntették a bajorok. Alig valamivel később a spanyolok talán még mindig Mehmet Scholl megmozdulásán bosszankodtak, amikor másodszor is megrezzent a hálójuk Effenberg remek szabadrúgása után.

A középkezdést követő első támadásból szépítettek a blancók (Raúl, a léc és Morientes kellett hozzá), ám a félidő hajrájában egy csodálatos akció végén megint kétgólosra nőtt a felek közötti különbség. Effenberg, Salihamidzic, Elber összjáték zárásaként a brazil csatár sarokkal Fink elé varázsolta a labdát, aki futtából a bal alsó sarokba bombázott.

A fordulás után villámgyorsan javított kilátásain a Real. A bal szélen egy negyvenméteres átadással előretörő Roby Carlos kapásból mértani pontossággal a középen érkező Raúl fejére bűvészkedte a labdát, aki közelről a hálóba továbbított. Bő negyedórával később azonban az őrizetlenül hagyott Paulo Sérgio a kapuba bólintott, a Bayern pedig 4–2-es idegenbeli diadalával átvette ellenfelétől a vezetést a C-csoportban.

A 100 éves kort épp két nappal azelőtt betöltő bajor alakulat olyan tettet hajtott végre ezzel, amely korábban nemzetközi kupamérkőzésen még egyetlen honfitárs csapatnak sem sikerült: első német gárdaként győzelemmel távozhatott a Bernabéu-stadionból!

„Megalkuvást nem ismerően védekeztünk, középpályásaink ötletgazdagok voltak, míg támadóink varázslatosan kombináltak. Végig mi diktáltuk az iramot, mi adtuk meg a játék ritmusát, és ezt magas színvonalon tettük. Látott már valaki ilyet? Én még nem! Legfeljebb csak akkor, amikor a hetvenes években még mi jártunk a csúcson” – nyilatkozta boldogan „Kaiser Franz", a Bayern elnöke.

„Beckenbauer mindig is magasra tette a mércét, mi pedig most érintés nélkül jutottunk át fölötte” – reagált a „Császár” szavaira a saját jubileumát (is) ünneplő Matthäus. Brazil társa, Giovane Elber közben meglepő magyarázatot adott együttese nem várt sikerére:

„A madridiak edzője a hétfői sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a németek csak küzdeni tudnak, de egy kényszerítőt sem képesek megcsinálni. Ma láthatta, hogy Németországban jó futballt játszanak. A spanyolok azt gondolták, hogy a Barcelona után minket is könnyedén elintéznek.”

Négy nappal később Hitzfeld ismét alkalmazta kedvenc módszerét, és a Real elleni kezdőcsapatot öt helyen megváltoztatva küldte pályára a Bayernt a Stuttgart ellen. Rotációs taktikája azonban nem vált be, a svábok 2–0-ra felülmúlták a listavezetőt. Kraszimir Balakov 20 méteres szabadrúgásból szerezte meg a vezetést a VfB-nek, a végeredményt pedig a meccset végigjátszó Lisztes Krisztián állította be.

Ezen a találkozón lépett pályára utoljára a német élvonalban Matthäus, aki levezetésként az Egyesült Államok profi bajnokságába (MLS), a New York/New Jersey MetroStarshoz igazolt. Az összecsapás előtt a stuttgartiak egy cowboykalappal, és egy, a Mönchengladbach, a Bayern, valamint az Internazionale színeiben pompázó mezzel ajándékozták meg a 464. Bundesliga-mérkőzésére érkező veteránt.

A világbajnok és aranylabdás legenda, későbbi szövetségi kapitányunk búcsúja nem sikerült valami jól, az első gól előtt ő buktatta Lisztest. Kicsit később Hitzfeld cserére határozta el magát, lehívta a játéktérről a söprögetőt, aki ezzel játékosként örökre lezárta európai klubkarrierjét (a válogatottól pedig a 150. szereplése után, a nyári Eb-n köszönt el).

De addig még volt egy legutolsó bayernes fellépése, újabb négy nappal később a Real elleni hazai visszavágó, a német együttes pedig ezúttal sem adta alább egy parádénál és egy négyesnél (4–1)!

ÍGY BÚCSÚZOTT LOTHAR…(BAYERN–REAL 8–3)

Kevesen gondolták volna ekkor, hogy a BL győztese végül majd a „királyi gárda” lesz – miután az elődöntőben (igaz, a vereségeihez képest jóval nagyobb küzdelemben, csupán 3–2-es összesítéssel) revánsot vett Kahnékon.

Az a müncheni együttes amúgy nem csak fellángolásszerűen volt kiváló, amit bizonyít, hogy egy évvel utána maga is Bajnokok Ligáját nyert – immár azonban Lothar Matthäus nélkül, akinek imponálóan hosszú és tartalmas, több mint két évtizedes elitbeli pályájába rengeteg minden belefért, földrészünk legrangosabb klubtrófeájának elhódítása azonban sehogyan sem…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik