Laight (balra) James Flinntől is kikapott (Fotó: twitter)

Nem mindennapi bokszmeccsre került sor az angliai Coventryben található Alan Higgs Centre-ben: kisváltósúlyban Luke Beasley négy menetben pontozással megverte Kristian Laightot. Utóbbinak ez volt sorozatban az 53. veresége, és ebből talán már sejthető, miért volt a két öklöző összecsapása rendkívüli: ez volt a 38 éves Laight 15 éve tartó profi pályafutásának 300. (!) mérkőzése, egyben 279. veresége.

„Soha nem voltam igazán sikeres a ringben, de azért a háromszáz meccs, az már valami. Soha nem ütöttek ki, amikor idő előtt leléptettek, mindig lábon álltam. Bunyós szemmel nézve egy kudarc vagyok, de ha a kisfiam idősebb lesz, és megkérdezik tőle az emberek, elmondhatja, hogy jól nevelték, nem éhezett, volt hol laknia, mit felvennie. Az elképzelhető legkeményebben megdolgoztam azért, hogy el tudjam tartani a családomat. Ugyanazt a munkát megtartottam tizenöt éven keresztül, szóval, az én szememben sikeres vagyok” – mondta Laight, amikor a pályafutásáról kérdezték a 300. meccse után.

A FELHOZÓEMBER

 Számos ökölvívó típus létezik, a legtöbben talán a legalacsonyabb kategóriába tartoznak, ők a felhozóemberek. Képzett ökölvívók, ám hiányzik belőlük a képesség, hogy kitörjenek saját szintjükről.

A felhozóemberek lejárnak edzeni az edzőterembe és hétvégenként meccseket játszanak. A legtöbbször csak az utolsó pillanatokban, beugróként kerülnek be egy-egy – Laight esetében helyi – gála programjába.

A hősünkhöz hasonló megélhetési felhozóemberek nem sűrűn győznek, hogy minél többször szállhassanak ringbe, és minél többször mehessenek a kasszához.
Laight beceneve sem véletlen: nemcsak mindig elérhető és ugrik, ha bunyózni kell, de szinte biztosan garantálható a veresége is.

A felhozók ellenfelei legtöbbször fiatal feltörekvő öklözők, akiket a rutinos bokszolók nagy csatára késztethetnek, de az ifjoncok mérlegét nem veszélyeztetik.

Ennek ellenére a profi ökölvívás alappilléreit adják a felhozóemberek: szinte minden mai világbajnok pályája elején ellenük lépett először ringbe.

A „Mr. Megbízható” becenevet azért kapta, mert soha egyetlen kihívást nem utasít vissza. Amatőrként tíz meccsen húzott kesztyűt – ötöt elvesztett –, aztán 22 évesen egyik iskolai haverja elhívta egy profi gálára bokszolni. A munka nélkül, édesanyjával élő srác 500 fontot kapott az első meccséért – soha annyi pénzt nem látott korábban.

„Ezzel megváltozott az életem, hétvégén bokszoltam, és jó pénzt kerestem vele. Aztán az évek során ez lett a munkám.”

A legfurcsább dolog Laight hosszú pályafutásában, hogy mindössze öt olyan vereséget szenvedett, amelynél a mérkőzés nem ment végig – az oka praktikus. Az ilyen meccsek után a vesztes félnek 28 nap orvosi felfüggesztéssel kell számolnia, vagyis már nem bokszolhat többet abban a hónapban – azaz nem is kereshet több pénzt.

„Utálom a szabad hétvégéket, hiszen akkor nem kapok pénzt, nem tudom fizetni a számlákat, a hitelemet, és a többi. Nekem ez a munkám, ebből kell megélnem, ezért hallanom kell az utolsó menet végét jelző gongot” – magyarázta Laight, miképpen vívhatott pályafutása során 1390 menetet.

Ez pontosan 1313 menettel több, mint amennyi az első számú brit öklöző, a 21 profi meccséből 20-at kiütéssel megnyerő Anthony Joshua töltött a ringben.

„Ja, hát,

Joshua hozzám képest kezdő

ezen a téren, de tanácsot nem adnék neki, mert ő egészen másfajta bokszoló, mint én” – viccelődött Laight, aki kitért arra is, pályafutása végén szívesen maradna a sportágban, hiszen széles körű tapasztalatait tudná hasznosítani.

Noha valóban nem gyakori, nem Laight az első az ökölvívás történetében, aki elérte a 300 meccses határt. Peter Buckley egy évtizeddel ezelőtt lépte át az álomhatárt, s vonult is vissza rögtön. A birminghami öklöző mérlege összehasonlíthatatlanul jobb, mint Laighté: 32 győzelem, 12 döntetlen, mellett csak 256 vereség. Buckley egyébként ott volt Laight 300. meccsén, ő kísérte be a ringbe utódját.