Ha Tokióban idén megrendezték volna az olimpiát, akkor a labdarúgótornán most már a döntőnél tartanának a csapatok. A magyar korosztályos válogatott nem jutott ki Japánba, és legutóbb 24 esztendeje, az 1996-os, atlantai játékokon szerepeltek férfi labdarúgóink (éppen 24 évvel az azt megelőző, 1972-es magyar szereplés után).

Az 1996-os olimpiára a skótok elleni hazai selejtezőn át vezetett az út. A Dunai Antal irányította csapatnak a csoportban elért eredményeinek köszönhetően a skótok ellen elég volt a párharc egyik meccsét megnyernie, mert Skócia az ötkarikás játékokra nem kerülhetett ki (a magyar együttes a visszavágón 3–1-re kikapott és nem is jutott tovább az U21-es Eb-negyeddöntőnek is számító párharcban).

A mieink egy havas márciusi napon, az Üllői úton 15 ezer néző előtt Szűcs L. – Hrutka – Sebők V., Pető Z. – Lendvai, Szanyó, Lisztes, Szatmári Cs. (Zavadszky, 46.) – Dombi (Dárdai, 35.), Sándor T. (Preisinger, 76.), Egressy összeállításban, Szanyó Károly (11-esből) és Zavadszky Gábor góljával nyertek 2–1-re.

A győztes találatot a 81. percben szerezte Zavadszky közelről, egy középre passzolt labdából. Nem volt nagy gól, de annál fontosabb – a 2006-ban, Cipruson, az Apollon Limassol játékosaként tragikusan fiatalon, 31 évesen, embólia következtében elhunyt csatár alighanem pályafutása legfontosabb gólját lőtte.

A mieink az olimpián a tornát végül megnyerő Nigériától 1–0-ra, a több sztár mellett a későbbi aranylabdás Ronaldóval is felálló braziloktól 3–1-re, a japánoktól pedig 2–1-es vezetésről az utolsó percekben kapott két góllal 3–2-re szenvedtek vereséget.

Az olimpiák történetében labdarúgásban a férfiaknál máig a magyar válogatott a legeredményesebb három arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzéremmel.

A MAGYAR CSAPAT SZEREPLÉSE AZ ATLANTAI OLIMPIÁN