Maradona az ötödik mérkőzésén szerezte az első klubgólját. November 14-én a San Lorenzo de Mar del Plata ellen a második félidőben lépett pályára, az Argentinos 3–2-re vezetett. Egyet a 87. percben lőtt be Rubén Lucangioli hálójába, a másodikat már a rendes játékidőn túl.

Hiába volt rossz napja Lucangiolinak, érezte, hogy történelmi pillanat részese. Megőrizte a mérkőzés labdáját és azt a kesztyűt, amelyben védett.

Maradona hamar feltűnő nemzeti jelenség lett. A védők képtelenek voltak megállítani, hiába próbálkoztak becsúszással, könyökkel, fejjel. A fiú pedig keménynek bizonyult: nem is olyan soká „túlélte" élete első, az egész pályafutását veszélyeztető sérülését. Csúnyán beleszálltak a térdébe, az eszméletét is elvesztette, majd a sérülés elfertőződött. Fecskendővel kellett leszívni a vért, sokáig antibiotikumon élt, és négy hétig gipszben volt a lába. A csapattársakból testőrök lettek, és amikor igyekeztek megvédeni őt az erőszaktól, gyakran harc tört ki a pályán. Senki sem akart Diego ellen pályára lépni.

Szép lassan ő lett a helyi gyerekek példaképe, és Maradona meghálálta a szeretetüket. Ajándékot vitt a kórházban lévőknek, ha pedig mondjuk harminc csibész kölyök eljött meglátogatni valami vidéki faluból, ajtót nyitott nekik, és beengedte őket.

Ugyanakkor semmi sem téríthette el, hogy a képességeit csiszolja...

A teljes történetet elolvashatja a FourFourTwo magazin honlapján ide kattintva.