Az illegális közvetítések piaca jobban virágzik, mint valaha (Fotó: New York Times)

 

Már nem (csak) a televízió a király

Az illegális közvetítések problémakörének megértéséhez fontos azt látni, hogy a sporttartalom fogyasztási szokások rendkívüli változáson estek át az elmúlt évtizedben. A klasszikus, lineáris televíziózás (amikor az elejétől a végéig nézünk egy mérkőzést) súlya folyamatosan csökken, ez pedig nem sportágspecifikus, hanem sokkal inkább generációs trend.

Milyen formákban érhetők el az illegális közvetítések?

1. Webhelyalapú közvetítések. A gyűjtő weboldalakon linkek elhelyezése. Ezeket viszonylag könnyű felderíteni, néhányat már be is zárattak, a probléma, hogy folyamatosan újak jönnek, és a minőségük is egyre jobb. Több esetben applikációkkal is kombinálják a terjesztést.

2. Felhőalapú, előfizetéses rendszerrel működő IPTV-szolgáltatások. Ezek a set-top-box eszközzel működő, rendkívül jó minőségű illegális közvetítési rendszerek, amelyeken egyszerre több ezer csatorna is elérhető.

3. A közösségimédia-oldalakon jelenlévő, engedély nélküli élő közvetítések.

A BT Sports saját mérései alapján a keddi Bajnokok Ligája-mérkőzéseket negyven százalékkal követték kevesebben, mint az azt megelőző idényben, az NFL pedig 14 százalékos visszaesést jelzett előre a 2020-as idényére a televíziós nézettség szintjén. A szurkolók azonban egyáltalán nem tűntek el, csak más platformokon keresztül követik az eseményeket. A Sky Sports például, habár 13 százalékos csökkenést jelzett a Premier League hagyományos közvetítései alatt, a Sky Go és a Now TV fizetős platformjain 31 százalékkal növekedett a felhasználóik száma. Az elvándorlás egyik oldalán tehát a prémium közvetítési szolgáltatásokért is fizetni hajlandó fogyasztók állnak.

A másikon viszont egyértelműen a hivatalos és fizetős csatornákat előszeretettel megkerülő „kalózoldalak” felhasználói. A BBC által megkérdezett ezer szurkoló közel fele vallotta be, hogy legalább egyszer követett már egy mérkőzést nem hivatalos online csatornán – egyharmaduk havonta, egyötödük pedig legalább hetente így tesz. A BBC cikke hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság továbbra is ugyanabba a büntetendő kategóriába sorolja az élő sportközvetítések illegális formában való követését, mint a szerzői joggal rendelkező zenék, filmek, egyéb szellemi alkotások letöltését. Egy dolog azonban a törvényi szabályozás, más pedig annak a betartatása.

Az illegális streaming ugyanis jobban virágzik, mint valaha. A technológiai fejlődésnek köszönhetően szinte nincs is belépési korlát, sokaknak megéri az üzlet. A széles sávú internet és a felhőmegoldások globális elterjedése miatt a világ bármely pontjáról lehetséges bárhova, bármilyen tartalmat közvetíteni. A felhasználók számára pedig a gyorsaság és az ingyenesség felülírja a kényelmet: sokaknak megéri a pár kéretlen hirdetésre való kattintás, ha a kapott tartalom elég jó minőségben, minimális fennakadásokkal érkezik meg.

Milliárdokban mérhető a kár

A kalóztartalmak veszélyének súlyosságát a nagy ligák folyamatosan hangsúlyozzák: egy friss kutatás szerint a Premier League-nek minden egyes meccsen 1 millió font veszteséget okoz, mivel a szponzorok felé leadott statisztikai elszámolásban nem látszanak az illegális felületeken meccset követő nézők. Ugyanebben a riportban számolták ki azt is, hogy óvatos becslések szerint is 7.1 millió főre tehető azok száma, akik ilyen formában figyelik az angol csapatok küzdelmeit. A La Liga is drámai hatásokról számolt be: évi 400 millió euróra teszik a veszteséget, amit a spanyol gazdaságnak okoz az illegális közvetítés.

A kár tehát már most is eurómilliókban mérhető, és messze még a vége. A szakértők szerint ugyanis elsősorban nem az elszalasztott szponzori bevétel a gond, hanem az „exkluzivitás” érzetének csökkenése. A nehezen kialkudott közvetítési jogdíjak kerülnek veszélybe, hiszen adódik a kérdés: miért fizessenek ki a televíziós társaságok súlyos pénzeket a jogtulajdonos ligáknak, ha az általuk közvetített értéket egyszerűen ellopják?

A topligák közvetítési jogdíjainak (millió euróban) változása adott időszakokban: meccsszám, millió euró/ szezon és /meccs, az utolsó oszlopban pedig a meccsenkénti százalékos árváltozás (Forrás: KPMG Football Benchmark, footballbenchmark.com)


Politikai blokád hozta el a szintlépést

A SportsPro Live konferencián megkérdezett szakértők is egyetértettek abban, hogy a szaúdi BeoutQ-ügy az egész iparágat befolyásoló szintre emelkedett. A leghíresebb, globális figyelmet elérő „kamucsatorna” története Katar blokádba vételével indult el. A Szaúd-Arábia vezetésével megkezdett kereskedelmi akcióra válaszul a miniállam leállította a térségben a legjobb sportjogokat birtokló beIN Sports közvetítéseit. Ezzel több tízmillió sportrajongó részére váltak elérhetetlenné többek között a Premier League- vagy a Bajnokok Ligája-mérkőzések, de nem sokkal később megszületett a megoldás: a beIN eredeti, drágán megvásárolt közvetítési jogát és előállított tartalmát befogva 10 csatornával elindult a set-top-box alapú BeoutQ. A kivételes üzleti lehetőséget felismerve az eszközöket elkezdték boltokban árusítani, és az Arab-öböl térségének több országában jelenleg gyakorlatilag változatlanul, HD minőségben érhetők el a meccsek, azzal a különbséggel, hogy az előfizetési díjat a kalózok szedik be. Ilyen mértékben korábban még nem fordult elő, hogy kereskedelmi forgalomban árulják az illegális adásokat közvetítő set-top-boxokat, amelyeken több ezer csatorna elérhető – saját márkát építettek fel lopott közvetítésekre alapozva.

Saját arculatot, logót és komoly reklámkampányt is kapott a két éve zavartalanul üzemelő szaúdi kalózcsatorna, a BeoutQ (Fotó: Thepeninsulakatar.com)

Katar blokádja 2017 óta tart – adódik a kérdés, hogy egy ennyire nyilvánvaló, ekkora volumenű csalási folyamat hogyan maradhat fenn már több mint két éve. A beIN természetesen az összes hivatalos és nem hivatalos fórumon igyekszik nyomást gyakorolni az érintettekre, és nagy erőkkel szorgalmazza az összefogást a jogsértő magatartás ellen. Szaúd-Arábia diplomáciai ereje azonban eddig ellenállt az összes akciónak. A New York Times cikke szerint a szaúdiak a botrány kirobbanása óta más területeken próbálják kompenzálni a károsultakat: például a korábban belengetett és forró témát szolgáltató 25 milliárd dolláros FIFA-ajánlat (az új, világméretű, nemzetek közötti tornák szervezésére) mögött is részben ők álltak. Emellett az sem volt véletlen, hogy a spanyol bajnokságban jelentek meg az első „fizetős játékosok”, vagyis némi pénzért cserébe La Liga-csapatoknál helyezték el kölcsönben a szaúdi válogatott játékosait az oroszországi vb-re való felkészülés jegyében.

Hiába a politikai blokád, a válogatott világbajnoki meccseiről nem maradhatott le a nép (Fotó: Vaaju.com)

Ezek a „soft power” megoldások továbbra is folytatódnak. A BeoutQ nem állt le, ma már több száz csatorna érhető el általuk, a károsított jogtulajdonosok között ott találjuk az NFL-t, az NBA-t, a Formula–1-et és az összes nagy európai futballbajnokságot is. Túl sok az érintett, és túl sok emberhez jut el a lopott tartalom. Habár a szaúdiak elsősorban Katar ellen, és a saját népük kompenzálására indították el az egész akciót, az interneten keresztül ma már szinte bárki eléri a közvetítéseiket, így teljesen globális szintre emelkedett a botrány. A jogtulajdonosokat ez, úgy tűnik, kevésbé zavarja: a Formula–1-et birtokló Liberty jelenleg is tárgyalásokat folytat a szaúdiakkal egy esetleges 2021-es futamindításról, és az arab országban arra is elég pénzt teremtettek elő, hogy a sportvilágot megrázó Joshua–Ruiz nehézsúlyú bokszmeccs visszavágóját Szaúd-Arábiában rendezzék meg idén decemberben. A BeoutQ ezeknek a lépéseknek köszönhetően továbbra is él és virul: még arra is volt erejük, hogy hivatalos reklámfilmmel harangozzák be a Premier League új idényét – a vágóképekért persze egy fillért sem fizettek az angoloknak vagy a hivatalos tv-társaságoknak.

Joshua–Ruiz visszavágó decemberben Szaúd-Arábiában. A szurkolók dühösek, az újságírók felháborodtak, néhányan már a tudósítást is megtagadták a meccsről. Az arabok viszont ismét demonstrálták sportdiplomáciai erejüket (Fotó: skysports.com)

A jogtulajdonosok még nyertek némi időt, de közel a fordulópont

A SportsPro Live konferencia szakértői kiemelték, hogy a prémium jogokat birtokló tulajdonosi körökben sem alakult ki egységes nézőpont arról, hogy ki a „gazdája” a problémakörnek. A piaci igény továbbra is nagy a minőségi, élő sportközvetítések iránt, a felhasználói viselkedés azonban változik, és egyre inkább nyitottak az olyan lehetőségek felé, amit a nem hagyományos televíziók kínálnak. A Facebook vagy az Amazon belépése is a jogtulajdonosoknak kedvez: nekik, az új szereplőknek köszönhetően még olyan nyugalmi állapotban vannak a jogtulajdonosok, hogy folyamatosan növekvő árat tudnak elkérni a „portékáért”. A kalózközvetítések azonban súlyosan veszélyeztetik az egész rendszert.

Az előrelátóbb jogtulajdonosok éppen ezért odaálltak a hivatalos közvetítők mellé, és együttesen próbálják kikényszeríteni azokat a törvényi szabályozásokat, amelyekkel oldalakat zárnak be, vagy bűnözői csoportokat derítenek fel. A Bundesliga például idén augusztusban jelentette be, hogy befektetett a „Ryghts” nevű technológiai vállalkozásba, amelynek feladata, hogy felkutassa és megtalálja azokat az illegális platformokat, amelyek a német bajnokság meccseit adják bármilyen internetalapú megoldással (közösségi média, IPTV, weboldalak). Az NBA a 400 000 feliratkozóval rendelkező R/nbastreams reddit fórum ellenében szerzett érvényt igazának, az oldalt a hatóságok szerzői jogsértés miatt zárták be. A küzdelem nehézségét jól jelzi, hogy három szezonon keresztül figyelték és gyűjtötték a bizonyítékokat, mire sor került a tényleges akcióra.

Egy jó példa: a Bundesliga technológiai megoldásokba fektet, hogy megvédje a közvetítési jogainak értékét. A brazil piacon a Cosmote TV a hivatalos partnerük: ha nem biztosítanák számukra az exkluzivitást, aligha szállnának versenybe a jogokért 2021 után (Fotó: broadbandtvnews.com)

A bürokrácia ugyanis a kalózok malmára hajtja a vizet. A La Liga például egyenesen büntetést kapott azért, mert védeni próbálta saját érdekeit. A Spanyol Adatvédelmi Ügynökség (AEPD) alapján a liga vétett a helyi adatvédelmi törvények ellen, amikor egy applikáción keresztül azokat a bárokat és nyilvános helyeket keresték, ahol a jogdíjak megfizetése nélkül közvetítettek spanyol bajnokikat. Mivel a telefonos alkalmazás nem kért megfelelő jogosultságokat a mikrofon és a kameraképek rögzítésére, a La Liga kénytelen volt leállítani akcióját, és 250 000 euró büntetést fizetni a hatóságok részére.

A nyilvánvaló bűncselekmény ellenére ezeket a platformokat csak a helyi országban illetékes hatóság szüntetheti meg, hiszen a felelősök büntetőeljárással néznek szembe. A törvényi szabályozás is eltérő, az Egyesült Államokban sokkal szigorúbban lépnek fel az ilyen jellegű bűncselekménynél, aminek egyik fő oka, hogy a szórakoztatóipar más ágazatai (film, zene) ezt az utat egyszer már végigjárták. A „másolt lemezek” és a nagy letöltőoldalak virágzásának korában példát statuáltak, és a szellemi alkotások fogyasztási kultúrája is megváltozott: nem véletlen az sem, hogy a digitális tartalmakért ebben az országban hajlandóak a legtöbben pénzt fizetni.

A fogyasztóknak is tudniuk kell: ha illegális tartalmat néznek, a bűnözőket támogatják

A hatóság szigorú fellépése mellett a fogyasztók jobb informálása vezethet el a megoldáshoz. A szakértők egyetértettek abban, hogy a felhasználókban is tudatosítani kell azt, hogy akárhányszor végigkattintják a kalózoldalak hirdetéseit, a bűnözőket gazdagítják, és segítenek fenntartani ezt a rendszert. A bizonytalan forrástól vásárolt set-top-box pedig óriási kockázat hordoz magában: akkor, amikor lépten-nyomon azt hallani, hogy a háztartási informatikai termékekre (pl. routerek) kémprogramokat telepítenek, egyáltalán nem tanácsos idegen országból érkező, nem hitelesített eszközöket vásárolni.

Ezen a területen még rengeteget kell azonban fejlődni. A filmiparban például megszokott, hogy az alkotások elején jelzik, hogy az adott tartalom másolása és terjesztése bűncselekmény: az élő sportközvetítésekben ez elképzelhetetlen. A hamisított képet sugárzó set-top-box eszközöket gyakran a hivatalos közvetítő (pl. BT, Sky) logójával látják el, megtévesztve a fogyasztót.

A nézők tájékoztatása, „nevelése” nagyon fontos, de gyorsabb eredmények érhetők el az internetszolgáltató-partnerek ügy mellé állításával. A beIN Sports szakértője például kiemelte, hogy habár nagyon látványos a szaúdiak akciója, a kalóztartalmak fele a nagy európai internetszolgáltatók által kerül fel a világhálóra, ezzel szemben pedig egyelőre nincs törvényes eszköz a kezükben. A megoldás egyik kulcsát abban látják, hogy ezekkel a nagy szolgáltatókkal közösen olyan technológiai újításokat vezessenek be, amivel kiszűrhetők, és idejében lekapcsolhatók a kalózplatformok.

A szakértők szerint a pay-per-view, azaz a fizetőkapus sportközvetítések áraiban már a következő években is érezhető lesz a csökkenés. A Joshua–Ruiz II kapcsán pedig felvetődik a kérdés: vajon Szaúd-Arábiában is hasonló helyszíni atmoszférára lehet majd számítani? (Fotó: sporttechie.com)

Mint a sportban: ha szélmalomharcnak tűnik, akkor sem szabad feladni

A jövőkép adva van, de mivel ma már összességében egy internetalapú iparágról és globális problémáról beszélünk, itt minden körülmény nagyon gyorsan változik. A kalózok is egyre kifinomultabb megoldásokat (pl. rejtett IP-címek) alkalmaznak, és egyszerre több forrást alkalmaznak: a BT például rendszeresen keresi és „elvágja” a kalózközvetítések útját, megtalálva azt a pontot, ahol befogják a jelüket. Gyakori tapasztalat azonban, hogy ha egy-egy ilyen akciót sikerül is végrehajtani, az illegális közvetítők fél percen belül találnak egy másik jelet, amiről tovább folytatják az adás jogosulatlan sugárzását. Néhány nagyobb piacon, ahol a hivatalos közvetítőknek nincs jogosultságuk az oldalak beszüntetésére, vagy technológiailag nem oldható meg, zavarni szokták az illegális felületeken elérhető közvetítéseket. Az időszakosan megjelenő „szemcsésedés”, a sugárzott kép leromlása sokszor egyáltalán nem véletlen: tudatosan zavarják az adást, és ezzel rontják a minőségét az illegális streamingoldalaknak.

A szakértők egyetértettek abban, hogy akármennyire szélmalomharcnak is tűnik, a tartalom megvédését folytatni kell. A közvetítő csatornák mellett a jogtulajdonos ligák elemi érdeke, hogy az exkluzivitás ne sérüljön tovább. A fizetős tartalmak, mint például a pay-per-view ökölvívógálák globálisan már így is nehezen értékesíthetők a fogyasztók részére, így ezeknek a speciális eseményeknek az ára valószínűleg csökkenni fog. Emellett a következő két-három évben a prémium élő sport egyfajta váltóponthoz érkezik: amint az új szereplők (DAZN, Amazon, Facebook) által hozott friss tőke miatti verseny lelassul, rosszabb alkupozícióba kerülnek a jogtulajdonosok.

Ha pedig kevesebb a közvetítésekből beszedhető jogdíj, maguk a csapatok/sportolók is kisebb költségvetéssel tervezhetnek, így hosszú távon csak azok tarthatják meg a versenyképességüket, akik keményen fel tudtak lépni a kalóztartalmak ellen, és segítettek közvetítő partnereiknek a harcban. Az ötévente a jogdíjakból beszedett irdatlan mennyiségű pénz, vagyis az aratás és az elégedett „hátradőlés” stratégiája végérvényesen megbukott – és ez talán az egyetlen pozitívum, amit a kalózoknak köszönhet a sport.