A világ legjobban kereső tíz futballistája közül négy Szaúd-Arábiában játszik

Egy ideje érezhető, hogy Szaúd-Arábia a sporton s főként a labdarúgáson keresztül igyekszik nyitni (?) a nyugati világ felé. A világ egyik legnagyobb, mintegy 700 milliárd dollárral gazdálkodó szuverén befektetési vagyonalapja – a szaúdi Állami Befektetési Alap (PIF) – felett diszponáló királyság az elmúlt években többek között felvásárolta a Premier League-ben szereplő Newcastle Unitedet (2021 ősze), szerződtette a Szaúdi Turisztikai Ügynökség reklámarcának Lionel Messit (2022 tavasza), és néhány hónappal az Öböl menti „rivális” Katar vb-je előtt bejelentette, hogy megpályázná a 2030-as labdarúgó-világbajnokságot.

Utóbbinál ugyan tudni lehetett, hogy kilóg a lóláb az elvileg egyenlő földrajzi elosztást hirdető, ám a sportszakmai elvekre egyre jobban fittyet hányó és a nagy pénzek felé gravitáló Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél is, de egy huszárvágással megoldották a kérdést: a hét év múlva sorra kerülő vb-t három kontinensen hat országnak (Spanyolország, Portugália, Marokkó, Uruguay, Argentína, Paraguay) adták, és felkérték az ázsiai, illetve az óceániai tagszövetséget, hogy hivatalosan is pályázzák meg a 2034-es tornát, mintegy megágyazva a szaúdiaknak, akik persze roppant előzékenyen nem sokkal korábban önként léptek vissza a 2030-as pályázattól.

Csakhogy eközben a közel-keleti ország futballbiznisz-gépezete fokozatot váltott, és mire a Forbes kiadhatta a 2023-as kereseti listát, már olyan sebességre kapcsolt, amelyet egyhamar aligha lehet lefékezni. Az említett manőverek után ugyanis az elmúlt évtizedek egyik legjobb, marketingértékét tekintve pedig magasan a legjobb labdarúgóját, Cristiano Ronaldót sikerült Szaúd-Arábiába szerződtetni idén januárban.

Meglehet, a portugál klasszis eleinte ódzkodott a sehol sem jegyzett ligától, de miután Európában senkinek sem kellett, illetve senki sem fizette volna meg annyira, amennyire taksálta magát, szinte kénytelen volt elfogadni a szaúdi aranykalitkát. Merthogy a PIF-en keresztül az Al-Naszr évi nettó kétszázmillió dolláros fizetéssel szerződtette 2025 nyaráig, ekkora jövedelmet pedig megközelítőleg sem kínáltak korábban egyetlen labdarúgónak.

Miközben a világ csak ámuldozott a hihetetlen gázsi hallatán, Szaúd-Arábiában felkészültek az egész pályás letámadásra, amelyet a 2023-as nyári átigazolási időszakban valósítottak meg. Június 5-én bejelentették, hogy a PIF többségi részesedést szerzett az ország élvonalbeli labdarúgó-bajnokságának (SPL) négy vezető klubjában – az Al-Ittihadban, az Al-Ahliban, az Al-Naszrban és az Al-Hilalban –, magyarán, ezek a csapatok azt szerződtettek, akit csak akartak, a játékjogok árának és a futballisták bérezésének gyakorlatilag nem volt felső határa.

És ezzel elindult az a jelenség, amely most a Forbes magazin kereseti listáján ékesen kirajzolódik. Először is a szaúdi élvonalbeli klubok 1.25 milliárd dollárt költöttek az átigazolási időszakban (ebből a négy PIF-klub 830 milliót), ami az angol Premier League (cirka 3 milliárd) után a világ második legköltekezőbb bajnokságává tette az SPL-t, megelőzve a francia, az olasz, a német és a spanyol első osztályt.

Valójában viszont a bérezés terén gurított nagyot a közel-keleti liga, ugyanis a világ tíz legjobban fizetett labdarúgója közül négy itt játszik (a top ötből három), és valamennyi az idén érkezett – Ronaldo után Neymar (Al-Hilal), Karim Benzema (Al-Ittihad) és Sadio Mané (Al-Naszr) a nyáron igazolt Szaúd-Arábiába. Ha összeadjuk a világ tíz legjobban kereső futballistájának összbevételét (a Forbes ugyanis a pályán kívüli keresetet is számolja), majdnem egymilliárd dollár jön ki – egészen pontosan 961 millió. Ez pedig mellbevágóan nagy, 53 százalékos ugrás a tavalyi listához képest, amelyen a top tíz összkeresete „csak” 652 millió dollárt tett ki, márpedig ezt a torzulást szinte egyedül a szaúdi pénz okozta.

Azért csak szinte, mert Lionel Messi a nyáron az észak-amerikai profi bajnokságba (MLS) szerződött, amelyben ugyan piaci alapon megy a sportfinanszírozás, ám az argentin világbajnok megszerzéséért még a tengerentúliak is hajlandóak voltak hosszabb ideig számolgatni, hogy valóban busás bérezést adhassanak neki. A hétszeres aranylabdás támadó éves keresete 60–70 millió dollár között van, amelyben a fizetésén túl az aláírási bónusz, és az MLS-franchise részvényei is szerepelnek, ráadásul Messi számolhat még a liga legnagyobb kereskedelmi partnereitől, az Apple-től, az Adidastól és a Fanaticstól érkező pénzzel is.

Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy az egyetlen százmillió dollár felett kereső játékos Európában a katari pénzből kitömött Kylian Mbappé a Paris Saint-Germainnél, a top tízben pedig további két olyan játékos szerepel (Erling Haaland és Kevin De Bruyne), aki az Egyesült Arab Emírségek tulajdonában lévő Manchester Cityt erősíti.

A futball, de legalábbis a finanszírozása egy ideje már nem a régi. Mostantól viszont új fejezet nyílt ezen a téren is.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. október 21-i lapszámában jelent meg.)