A profik és az amatőrök külön viadala

embereket, ezért is érthetetlen például a 18. helyünk 2005-ből. Az már azt jelentette, hogy közel vagyunk…”

Pedig a felkészülés sem ugyanaz. Persze a mieink is megtesznek minden tőlük telhetőt, edzenek versenyben és versenyen kívül is, de ez nem hasonlítható össze azzal, hogy a gyári versenyzők Svájcban magaslati edzőtáborban készültek az átkelésre az Andokon (a 4000 méter fölötti magasság sokak számára félelmetes), hogy háromhavonta részt vesznek egy orvosi ellenőrzésen, s az alapján állítanak össze számukra étrendet és edzésprogramot. Érdekesség, hogy ugyanaz a doktor segíti a felkészülésüket, aki jó néhány Formula-1-es pilótával dolgozik, dolgozott. Többek között Michael Schumacher is az ő segítségével készült a versenyekre…

„A gyári csapatok hozzánk képest űrtechnikát birtokolnak – folytatja Palik. – Elég csak megemlíteni, hogy az ő autójukban van légkondi, hogy ne kínozza őket a hőség, hogy maximálisan a vezetésre tudjanak koncentrálni, miközben nekünk eszünkbe sem jut beszerelni, mert az is néhány lóerő mínuszt jelentene… Pedig mi még jó helyzetben vagyunk, a masszív korlátokat figyelembe véve jól felszerelt csapatnak számítunk.”

És akkor még egy érdekes adat a végére, a VW kamionjaiban lévő alkatrészekből négy teljes Touareget fel lehetne építeni (mínusz motor – természetesen –, hiszen azt tilos cserélni), de Palikék is össze tudnának rakni egy Nissant az ő kamionjaikból.

Nos, a fentiek sokat mondanak, de az időeredmények még többet: a keddi versenynapon átlagosan 3.6 másodperc volt a különbség kilométerenként Carlos Sainz és Palik László között. Nem is rossz, ha figyelembe vesszük a különbségeket…