Számolás csak ultiparti után

Jean Paul széles vigyorral az arcán fogadta Párizsban, a Charles de Gaulle repülőtéren az Air France budapesti járatával érkező, a gépből mosolyogva kiszálló, égszínkék egyenpólóban tündöklő magyar lányokat. Bujdosó Nóra láttán még szélesebbre húzódott az együttest a pénteki – a budapestinél is nagyobb – dugón keresztül különböző zegzugos utakon a francia fővárosból Bourges-ba szállító buszsofőr szája. Az üdvözlés nem csupán a szemrevaló bedobónak szólt, hanem az ismeretségnek is, hiszen a 22 esztendős hölgy egy éve a francia női kosárlabda fellegvárában keresi kenyerét.

Kevésen múlt, hogy Bujdosó nem szállt fel a csapatot Franciaországba szállító repülőre, ugyanis a csütörtököt Pécsen, a megyei kórházban töltötte kivizsgáláson. „Vírus miatt kezeltek, aminek most már, úgy érzem, elmúlt a hatása” – mondta a Pécsről eligazolt kosaras.

Honti Katalin rosszabbul járt játékostársánál, őt valószínűleg csak szombaton engedik ki a Sportkórházból, mert gyomorproblémái okát még nem találták meg az orvosok – így természetesen nem tarthatott a csapattal az Európa-bajnoki selejtezőre.

A magyar válogatott legutóbbi vereségét augusztus 20-án éppen mostani ellenfelével szemben szenvedte el a csoportban Pécsen, egy sokáig emlékezetes mérkőzésen. Akkor két találkozó után két vereséggel álltak a mieink, és igazolódni látszottak a szövetségi kapitány, Rátgéber László szavai, aki a sorozat kezdete előtt azt mondta, minden kosárnak és minden győzelemnek örülni kell.

Az együttes azóta bizonyította, hogy a sorozatban Európaklasszis teljesítményt nyújtó Fegyverneky Zsófia és Vajda Anna vezérletével szimpatikus, szerethető, fejlődőképes, a végsőkig küzdő csapattá érett – nem utolsósorban elsajátította a győzelem tudományát, s ennek köszönhetően immár reális célként tűzhető ki az egyenes ági kijutás a lettországi kontinensviadalra. Persze a franciákkal szemben otthon 67–66-ra elvesztett találkozó így is nagyon rosszul jött, főként annak tükrében, hogy szombati házigazdáink szerdán kikaptak legfőbb vetélytársaink, a szlovákok otthonában. Ráadásul a többi csoportban sem úgy alakultak az eredmények, ahogy az nekünk tetszett volna, már ami a még továbbjutó legjobb harmadik kilétét illeti.

„Számolgatni csak az ultiparti után fogunk” – jegyezte meg Tapodi Péter, Rátgéber hadsegédje. Azt már a kapitány tette hozzá – aki a Péccsel tizenegyszer járt már Bourges-ban, s ötször is győztesen távozott csapatával –, hogy nem számolgatunk, de továbbra is tartja, hogy minden egyes kosárnak és győzelemnek örülnünk kell.

„A szombati mérkőzésen azoknak is fel kell nőniük a két, eddig is kiemelkedően szereplő játékoshoz, Vajda Annához és Fegyverneky Zsófiához, akik eddig kevesebbet szerepeltek. Azt szerettem volna, ha mind a tizenkét játékosom pályára lép, de ez már meghiúsult, mert Honti nem lehet itt, és csak tizenegyen vagyunk. Nemcsak azért szánok nagyobb szerepet az eddigi kiegészítő embereknek, mert most nem mi vagyunk az esélyesek, hanem azért is, mert a jövő szerdai, románok elleni találkozó is kulcsfontosságú a továbbjutás szempontjából. Ez nem jelenti azt, hogy feladnánk a szombati meccset. Ez a taktika egyszer, kétezer-egyben már bevált. Éppen a franciaországi kontinenstornán így leptük meg s vertük meg az oroszokat” – mondta Rátgéber László.

Ha már egyszer sikerült…