Döntetlennel emlékeztek

„Te hoztál fel minket a nagyok közé, és te tettél minket naggyá, egy igaz ember, igazi mester, egy darabka történelem... Ez mind te vagy nekünk. Köszönünk mindent! Isten veled, Garamvölgyi Lajos!”

Gyászsáv a város zászlójára, gyászcsík a DVSC lobogójára festve, egyperces emlékező vigyázzállás, fekete karszalag a Loki-játékosok bal karján. Debrecen szombat este emlékezett – két edzőre. A DVSC történetének talán legnépszerűbb trénerére, a Magyar Kupát a klubbal 1999-ben először elnyerő Garamvölgyi Lajosra és a piros-fehéreket 1984-ben néhány hónapig dirigáló Petróczi Gáborra – 57, illetve 56 esztendősen távoztak az élők sorából.

A búcsúnak nesztelennek kell lennie?

Nem feltétlenül. Az Újpestfanatikusok gondolatnyi csend után a tapsot választották, így mondtak istenhozzádot, amihez némi hezitálást követően, tétován bár, a debreceni tábor is csatlakozott.

A vendégszektort csordultig megtöltő lila-fehérek is kifeszítettek egy transzparenst – a negyedik kerületi vezetőknek üzenve, a nyáron Győrbe szerződő Kovács Zoltán mielőbbi visszahozatalára inspirálva az elöljárókat.

De ha már a csatárok: a forduló előtt a tabella első és második helyezettjének párbaján mindkét fél nélkülözni kényszerült legveszélyesebb támadóját. Hazai oldalon Rudolf Gergelytől, a látogatóknál Kabát Pétertől legfeljebb annyit várhattunk, hogy a szünetben lendületesen, egy-két lassabb szurkolót megkerülve lefussanak az Oláh Gábor utcai stadion VIP-tribünjéről a VIPterembe, esetleg az öltözőbe. Előbbit húzódás, utóbbit vírusos megbetegedés tett a partvonalon kívülre. Nem feltétlenül a gólfelelősök hiánya miatt, de az első félidőben kevés helyzet hozta „mozgásba” az ellenérdekelt táborokat. Az Újpest kezdett nyugodtabban, és a félidő folyamán gördülékenyen váltott hadrendet: Korcsmár Zsolt és Mario Bozsics a hátvédnégyes előtt biztosított, Foxi Kethevoama hátralépésével pedig olykor öttagúra bővült a fővárosiak középpályássora.

A fölény mindamellett rövid időn belül tovatűnt, habár ekkorra már gólelőny is megjelenhetett volna az élvonalbeli magyar létesítmények legparányibb eredményjelzőjén – ha Simon Attila hat méterről eltalálja a kaput. A fordulást követő első néhány percben aztán már azon morfondíroztunk, mikor jön el az a pillanat, amikor négyérintéses akciót is feljegyezhetünk valamelyik gárda részéről. Nem tévedtünk: az első „bonyolultabb” kombináció végén az egyik kapusnak (nevezetesen Balajcza Szabolcsnak) végre ténylegesen dolga akadt – értsd: védenie kellett. Nem leszünk igazságtalanok, utóbb több lett a megörökítésre érdemes esemény, azonban a forduló előzetesen legkiemelkedőbbnek ítélt összecsapása átlagosra sikerült. A korábbi debreceni vezetőedző, Szentes Lázár, illetve csapata, az Újpest cseppet sem érdemtelenül ponttal távozott Debrecenből.