Visszavágtak a paksiak

A bajnoki nyitányon Pakson óriási meglepetésre győzött a Kecskemét – az előző idényben még az Atomerőmű csapatát kormányozó Zsoldos András, a kiskunságiak jelenlegi edzője nagy örömére –, azaz a formális logika szabályai szerint a visszavágónak az Univer volt a favoritja. Időközben azonban sok víz lefolyt a Dunán, a tolnaiak együttese összeállt, sikerült megtalálni a megfelelő légiósokat és a ritmust, miközben a hazaiak szép lassan kiszorultak a playoff nyolcas mezőnyéből. Így hát az utolsó lehetőségek egyike volt a Zsoldos-sereg számára a szerdai találkozó.

Csakhogy az utóbbi hetekben feltűnően eredménytelenül (kivétel a Falco elleni hazai találkozó) és nem mindent elsöprő akarással kosarazó brazil Antonio Jefferson ott folytatta, ahol Körmenden abbahagyta, odaát viszont még a center Horváth Zoltán is képes volt triplára, s miután a negyedet utolsó másodperces kosárral zárta Kiss Zsolt, 24–15-ös vendégvezetéssel vonulhattak röpke pihenőre a csapatok.

Szemet szúrt a Messzi István Sportcsarnok foghíjas lelátója – mintha már a kecskeméti szurkolók sem fűztek volna sok reményt kedvenceik rájátszásba jutásához.

Pedig a második periódusban apait-anyait beleadtak Szabó Zsolték, fel is zárkóztak 28–32re, de a testépítő külsejű amerikai, a hibázni nem tudó Greg Stevenson mindig a legjobb pillanatban duzzasztotta megnyugtatóra – mármint a látogatóknak megnyugtatóra… – a különbséget. Sabáli Balázs, a Paks ifjú mestere így aztán megengedhette magának azt a luxust, hogy pihentesse könnyebben sérült sztárját, Gulyás Róbertet. Tíz ponttal vezettek félidőben a vendégek, nem érdemtelenül.

Fordulás után eszeveszett kulimunkába fogott a Kecskemét, és Szabó Zsolt, valamint az amerikai Larry Blair vezérletével 59–62-ig fel is jött. Akkor azonban a fiatal Halmai Tamás két büntetőt hibázott – amit csak részben tett jóvá hatalmas blokkjával –, és jött megint Stevenson, a tarantinói „megoldóember”, aki értékesített ziccerével hétpontosra növelte a paksi előnyt. Ennyi elég szokott lenni egy ilyen rutinos csapatnak, ha már csak egyetlen negyed van hátra – és elég is volt… Zsoldos mester magába roskadva, rezignáltan ücsörgött a zsűriasztal melletti széken, mintha már maga sem bízna a csodában. Pedig az izlandi karmester, Jakob Sigurdarsson triplája visszahozta a reményt, ám a Kecskemétnek nem volt szerencséje: lejárt a paksi támadóidő, a dobás azonban visszapattant a gyűrűről, pontosan a szemfüles Cedric Brooks kezébe, aki nem is hibázott… Minden véleményes szituációból a paksiak jöttek ki jobban, ebben a peches mérkőzésben egy kicsit benne volt a Kecskemét egész szezonja.

Az utolsó hazai időkérésnél (68–80), 3:11 perccel a lefújás előtt lógó orral indultak hazafelé a nézők, megállapítva: itt már csak a csoda segítheti be a felsőházi playoffba kedvenceiket.