Egymás ellen lesz nehéz

Kettejük közül a harmadik kiemelt Djokovicsnak lett volna könnyebb dolga, ha nem izgulja el az ötödikként rangsorolt David Ferrer elleni meccs végét. A tavalyi US Open eldöntőjének visszavágóján a húszesztendős szerb két és fél szetten át kiválóan játszott, okosan variálta ütéseit, és idejében elpöttyintett rövidítésekkel, ejtésekkel nem engedte, hogy a remek alapvonalteniszéről nevezetes spanyol belelendüljön a ide-oda szaladgálásba. Djokovicsnak olyannyira sikerült kizökkentenie Ferrert, hogy az első szettet pillanatok alatt nyerte meg 6:0-ra. A másodikra a spanyol kissé összekapta magát, de a fontos pillanatokban még mindig ő hibázott, így 6:3ra elbukta azt a játszmát is. Sőt: Djokovics már a harmadik felvonásban is 5:3-ra vezetett, majd a meccsért adogathatott, amikor sikerült teljesen szétesnie. Ferrer négy meccslabdát hárított, majd elvette ellenfele szervagémjét, és egyenlített, miközben a szerb jobbára a dühöngéssel volt elfoglalva. Hol a nézőkkel veszekedett, amiért belekiabáltak az adogatásába, hol az ütőjén töltötte ki a mérgét. 5:5 után azonban ismét ő került előnybe, és – bár ismét bréklabdát kellett hárítania – 7:5-re megnyerte az utolsó játszmát is.

„A végén rettenetesen ideges voltam, nincs mentség arra, ahogyan viselkedtem – ismerte be Djokovics a meccs után. – De mindannyian a győzelemért küzdünk, és néha előfordul, hogy elragadnak az érzelmek. Nagyon örülök, hogy eljutottam az elődöntőbe, már csak egy kicsit jobban kellene bíznom magamban.”

A szerbnek nagy szüksége lesz az önbizalomra a legjobb négy között, ellenfele, Roger Federer ugyanis tökéletesen magabiztos lehet, elvégre a 12. kiemelt James Blake-et is három szettben búcsúztatta a maga negyeddöntőjében. Pedig az amerikai igazán dicséretesen küzdött, taktikusan teniszezett: nem engedte, hogy Federer – ahogyan szereti – irányítsa a labdameneteket, felépítse a pontokat, nem vacakolt előkészítő ütésekkel, hanem a legkisebb lehetőségre is lecsapva támadott a pálya minden pontjáról – tenyeressel, fonákkal, egyenesen és keresztbe. A vakmerő tenisz azonban inkább csak féleredményt hozott: a Rod Laver Arena közönsége gyakran ünnepelhetett látványos megoldásokat, de Blake hibaszázaléka sem volt alacsony. Azt azonban így is elérte, hogy szoros küzdelemre tudta késztetni a világelsőt, ennél többre azonban nem lehetett reménye szerda este.

Federer ugyan önmagához képest sok brékpontot pazarolt el, és 24 ki nem kényszerített hiba került a statisztikájába, de amikor kellett, az igazi arcát mutatta. Alig tévesztett az alapvonalról, remek keresztütéseket mutatott be, pazarul adogatott, szinte végig kézben tartotta a meccset. Már az első alkalommal elvette Blake adogatását, az amerikai akkor még kiegyenlített, de végül 7:5-re elveszítette a nyitó szettet. A másodikban is brékhátrányba került, de két szettlabdát is hárítva ismét visszakapaszkodott, és kiharcolta a rövidítést. Ott azonban elég volt két apró rontás, hogy Federer újabb négy játszmalabdához jusson, és az amerikai hiába küzdött ismét hősiesen, csak hármat tudott hárítani. Az utolsó felvonásra aztán el is fáradt, Federer elment 5:1-re, és bár Blake ekkor még egyszer megrázta magát, csak felzárkóznia sikerült: a világelső 6:4-gyel behúzta a szettet, és bejutott a négy közé.

Az elődöntő első mérkőzésére már magyar idő szerint csütörtök reggel sor kerül: ott a francia meglepetésember, JoWilfried Tsonga és a spanyol Rafael Nadal csap össze. A másik ágon Federer–Djokovics mérkőzés lesz, ők vívták tavaly az US Open döntőjét is – akkor a svájci simán győzött. Ennél érdekesebb, hogy a négy teniszező közül három a 2007es Roland Garroson is ott volt az elődöntőben (Tsonga a kakukktojás), azaz nem véletlenül áll Federer, Nadal és Djokovics a világranglista élén: salakon és kemény pályán is ők a legjobbak.

Tsongát meg nem sértve kijelenthetjük: az Australian Open két finalistája is közülük kerül majd ki.