A visszavágó pokolian nehéz lesz (2)

Mire elég a nemzetközi poron don az, ha valaki egyeduralkodó a magyar bajnokságban?

Sajnos a DVSC-TEVA példáját figyelembe véve tudjuk, nem sokra.

Két esztendővel ezelőtt – amikor a Loki először indulhatott a legrangosabb kupasorozat selejtezőjében – ugyan szenzációszámba menő 3–0-s győzelmet aratott hazai pályán a Hajduk Split ellen (aztán a spliti visszavágón is győzni tudott 5–0-ra, és kiharcolta a továbbjutást), tavaly azonban a macedón Rabotnicski ellen már csak 1–1-re tellett, az idegenbeli 1–4 pedig a búcsút jelentette. Fortuna ezúttal nem volt igazán kegyes a debreceniekhez, hiszen a svéd bajnok Elfsborg csapatánál azért könynyebb riválist is ki lehetett volna fogni. A párosítás ismeretében ha valaki belegondolt abba, hogy mekkora a különbség a svéd és a magyar futball között, akkor bizony azt is gondolhatta, a DVSCnek a selejtező második köre jelenti majd a búcsút. A valóságban persze nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen köztudomású, hogy a legnevesebb svéd labdarúgók légiósként keresik a kenyerüket, és mert a Loki magyar szinten irigylésre méltó körülmények között dolgozhat, volt ok a reménykedésre. Alig félpercnyi futballt követően felhördültek a hazai szimpatizánsok, hiszen egy bal oldali támadást követően Daniel Mobaeck centiméterekkel késett csak le a belőtt labdáról.

S ha már itt tartunk...

Ami a svéd együttes hadrendjét illette: a négy remek felépítésű, vonalban elhelyezkedő védő előtt a csapat karizmatikus egyénisége, a 78-szoros válogatott Anders Svensson amolyan előszűrőt játszott, igaz, nem sokáig. A futballista már a találkozót megelőzően is sérüléssel bajlódott, és még húsz perce sem tartott a mérkőzés, a csapatkapitány máris cserét kért. Ettől még nem borult fel a vendégek hadrendje, a lecserélt labdarúgó helyére Samuel Holmén lépett, előtte három középpályás és két támadó jutott szerephez. Érdekes volt figyelni a svédek mozgását. Amikor a kapus Johan Wiland kirúgásból hozta játékba a labdát, akkor a két ék, Fredrik Berglund és James Keene a belső ék pozíciójából indult, Daniel Mobaeck kihúzódott a középpálya jobb oldalára, ugyanakkor bal oldali társa, Stefan Ishizaki bejött tengelybe, teljesen üresen hagyva ezzel a bal oldalt. Amikor labdajáratást követően hozták fel a svédek a labdát, akkor változott minden, hiszen a bal oldali középpályás is kihúzódott a helyére.

A Debrecen futballját illetően túl sok meglepetésről nem lehetett az első játékrészben beszámolni, ugyanis nem volt olyan futballista a Lokiban, aki a mélységből pontos passzokkal tudta volna játékba hozni az elöl lévőket, igaz, a játékrész felénél egy Dombi Tibor, Dorge Rostand Kouemaha akció magában hordozta a gólveszélyt, azonban az is látható volt, hogy a Debrecen előnnyel mehessen a svédországi visszavágóra, sokkal többet kell mutatnia, mint tette az első negyvenöt percben.

Ami pedig a folytatást illeti... Nos, a látottak alapján senki sem lepődhet meg azon, hogy a magyar bajnokcsapat nem tudta megnyerni ezt az összecsapást. Az ugyan még nem lett volna törvényszerű, hogy a svéd együttes az egyetlen valamirevaló támadását góllal fejezi be, azonban aki látta a debreceni futballisták rendkívül pontatlan, önbizalom nélküli futballját, tudja, miért lett magyar szempontból kedvezőtlen az eredmény. A DVSC keddi játéka talán egy NB II-es magyar csapat ellen sem lett volna elég a győzelemhez, nem hogy a svéd bajnok ellen. Pedig az Elfsborg semmi különöset nem mutatott, játszotta a tőle elvárható fegyelmezett, agresszív, mondhatni monoton futballt, és a gyenge napot kifogó Loki ellen ez elegendő volt a sikerhez.

Azt nem állítjuk, hogy eldőlt a továbbjutás kérdése, de ezzel a teljesítménnyel a Debrecennek a jövő heti, idegenbeli visszavágón sem lesz esélye a győzelemre.