A jégmezők lovagjai

A tavalyi döntő két résztvevője, az Edmonton Oilers és a Carolina Hurricanes az idén lemaradt a rájátszásról, ám a helyükön szereplő tizenhat csapat közül egy sincs, amelyről ki lehetne jelenteni, hogy semmi esélye a nagybajnoki címre. Mindenesetre Nyugaton a Detroit Red Wings, mint évek óta mindig, most is remek formában várja a rajtot, míg Keleten a Pittsburgh Penguins veteránokkal kiegészített csikócsapata szerezte eddig a legnagyobb meglepetést. Bár a Detroit Red Wings a legutóbbi bajnokságban simán megnyerte az alapszakaszt, a rájátszás első körében meglepetésre búcsúzott az Edmonton Oilers ellen. A nyáron ráadásul visszavonult a csapat „örökös” kapitánya, Steve Yzerman, a kiváló csatár, Brendan Shanahan pedig a Rangershöz távozott.

Erősítést szinte csak Dominik Hasek érkezése jelentett, csakhogy a 42 esztendős kapus, aki 2002-ben még Stanley-kupát nyert a hokivárosban, azóta többet volt sérült, mint egészséges.

Ráadásul hihetetlenül megerősödött a csoportrivális Nashville, amelynek feltett szándéka volt letaszítani a Középső csoport (és az egész Nyugati főcsoport) éléről.

Ehhez képest végül minden remekül alakult a Wings számára. Megnyerte a Predators elleni versenyfutást a divízió és a konferencia első helyéért is, bár az alapszakaszgyőzelemről hajszállal lecsúszott. A csapatkapitányként Yzerman örökébe lépő svéd hátvéd, Nicklas Lidström vezéregyénisége volt a gárdának, a védők között övé a legjobb plusz-mínusz mutató az egész ligában (+40), 62 pontjánál csak négy bekk gyűjtött többet az idén, és remek eséllyel pályázik pályafutása ötödik Norris-trófeájára (ezt adják az év legjobb hátvédjének).

Ami Haseket illeti, ő is rácáfolt a kétkedőkre. A nagyobb sérülések elkerülték, tizennyolc esztendős NHL-pályafutása egyik legjobb alapszakaszát produkálta, és egyáltalán nem látszik rajta, hogy kiöregedne. (Ahogyan egyébként Chris Chelioson sem: a kiváló védő 45 esztendős is elmúlt, de még mindig megbízható teljesítményt nyújt.) A szezon hajrájában a Wingsnek még sikerült is erősítenie a gárdán: a két új szélső, Kyle Calder és Todd Bertuzzi egyaránt valódi kemény playoffjátékos.

Az egyhuzamban tizenhatodik rájátszására készülő Detroit számára azonban így sem lesz sétagalopp a playoff, hiszen az első körben a 2004-es döntős Calgary lesz az ellenfele. A Flames épphogy beverekedte magát a rájátszásba, ám a hajtós, kaparós hokit játszó gárda kellemetlen ellenfél. Ami a Keleti főcsoportot illeti, a Pittsburgh Penguins szereplése a slágertéma. A Penguins idei évadja már akkor is regénybe illő, ha elbukik az Ottawa ellen az első

körben. A 2001-es Stanleykupa-rájátszás óta, amikor főcsoportdöntőt vívott a csapat, képtelen volt bejutni a rájátszásba, sőt zsinórban négyszer végzett az Atlanti-csoport végén (a 2004–2005-ös idény elmaradt). Cserébe a játékosbörzén a Penguins választhatta ki a legtehetségesebb hokisokat. Az idén Jevgenyij Malkinnal megütötte a főnyereményt, más kérdés, hogy a támadó szerződtetése miatt kisebb sportpolitikai botrány robbant ki Oroszország és az NHL között (a hokis tudniillik önkényesen hagyta el orosz klubját).

Michel Therrien edző mindenesetre villámgyorsan összekovácsolta a fiatal gárdát. Remekül dolgozott: Malkin minden bizonnyal az év újonca lesz, Sidney Crosby az összes amerikai nagy csapatligát beleértve a valaha volt legfiatalabb pontkirálynak mondhatja magát. És ott van a többi kiváló fiatal, mögöttük a rutinos védelem, nem véletlen, hogy a Penguins a nehéz kezdés után kis híján megszerezte az Atlanticsoport első helyét.

Végül lemaradt a New Jersey mögött, és ötödik lett a főcsoportban. Így jöhet az Ottawa elleni párharc, amelyben az is benne van, hogy csak a hetedik meccs hosszabbításában dől el. A Senators, amelynek legnagyobb sztárja Dany Heatley, egyedüli kanadai gárdaként küzd tovább Keleten. A két klub még sohasem találkozott egymással a rájátszásban, az idei alapszakaszban a Penguins négy meccsükből hármat megnyert.