Nem mondhatni, hogy kifejezetten nyugodt hangulatban zajlott volna le a DebrecenMatáv Sopron mérkőzés, hiszen a játékosok szinte többet törődtek egymással, mint a labdával. Pedig a találkozó előtt szó sem volt arról, hogy itt bármiféle rendkívül esemény történhetne csupán egy szimpla bajnokinak tűnt a debreceni nekigyürkőzés, amelyen a hazaiaknak a dobogó eléréséhez kellett volna a három pont, míg a vendég Matáv legalább egy iksszel szeretett volna javítani a bentmaradásért vívott pozícióján.
Nos, végül a soproniak lehettek elégedettebbek, legalábbis abban a tekintetben, hogy pontot raboltak Debrecenben.Ám ez a mérkőzés a hat gól ellenére korántsem csak a játékról szólt, hanem a sportszerűtlen megnyilvánulásokról is. A pozitívumok ezért ki is merülnek Böőr Zoltán nagyszerű távoli lövésében, Bajzát Péter okos emelésében vagy éppen a soproni csatárkettős, Tóth Mihály és a volt debreceni Sira István néhány szép megmozdulásában: ezeknél az akcióknál ugyanis a labda volt a másik főszereplő.
Fehér Zoltán (balra) szigorúan ôrizte Bajzát Pétert, de a csatár egy gólt így is szerzett
Fehér Zoltán (balra) szigorúan ôrizte Bajzát Pétert, de a csatár egy gólt így is szerzett
Fehér Zoltán (balra) szigorúan ôrizte Bajzát Pétert, de a csatár egy gólt így is szerzett
Fehér Zoltán (balra) szigorúan ôrizte Bajzát Pétert, de a csatár egy gólt így is szerzett
Fájdalom, a többinél inkább a "baba”. Rengeteg szabálytalanság szakította meg a meccset, hordágyon kellett levinni Sándor Tamást, Selymes Tibort, Szekeres Tamást, illetve Pintér Zoltánt is. Külön balszerencséje a Debrecennek, hogy amíg az utolsó percekben Szekerest ápolták, Tóth Mihály egyenlíteni tudott… Nem csoda, hogy a mérkőzés után egyik edző sem volt tökéletesen elégedett. Szentes Lázár, a hazaiak trénere például azt emelte ki, hogy a találkozó nagy részében nem alakulhatott ki folyamatos játék – természetesen az ellenfél miatt. "Nehéz egy ilyen felfogású csapat ellen futballozni, a soproniak ugyanis néha nemcsak harcosságukkal, hanem durvaságukkal is kitűntek – állította a DVSC szakvezetője. – Ennek ellenére saját magunkban is kereshetjük a hibát, hiszen háromszor vezettünk, vagyis meg kellett volna nyernünk ezt a mérkőzést, de a boszszantó egyéni hibák miatt két pontot elvesztegettünk.” Az eredmény miatt természetesen sokkal elégedettebb volt Komjáti András, az egykor Debrecenben is dolgozó soproni szakvezető, ám azért neki is akadtak gondjai. "Ez a pontszerzés felér egy győzelemmel, és elégedett vagyok a játékosaim egymást felülmúló teljesítményével” – mondta Komjáti, majd röviddel később egy másik, igencsak érdekes témába kezdett bele. Bár először nem kívánta megnevezni azt a debreceni játékost, aki a meccs után állítólag majdhogynem tettleg bántalmazta őt, utóbb kiderült, a román légiósról, Marius Sumudicáról van szó. "Kikérem magamnak azt, hogy ez a játékos felemelt ököllel jön felém, ráadásul egyszerűen lecigányoz engem. Sőt, nemcsak engem, hanem az egész magyar nemzetet. Még jó, hogy meg nem ütött…” – mérgelődött a soproni szakvezető. "Valóban kikeltem magamból, mert nagyon ideges voltam – ismerte el Sumudica. – Azt azonban cáfolom, hogy gyaláztam volna a vendégek edzőjét. Néhány szótól eltekintve nem is tudok magyarul. Azt viszont sérelmeztem, hogy alattomosan és durván játszottak az ellenfél játékosai, hiszen a csapatunkból többen is rúgást kaptunk, ráadásul mindezt büntetlenül tehették.” Szentes Lázár mindehhez nem tudott mit hozzátenni, hiszen ő nem látta az esetet. Ám eléggé szomorú, hogy egy ilyen közjátékkal kellett befejeződnie ennek a mérkőzésnek. Bár az igazat megvallva, amennyi feszültség felgyülemlett a játékosokban e rugdosódásokkal teli kilencven perc során, nem is lehet csodálkozni, hogy ez lett a vége…
