Csodálkoztam. Bevallom, azt hittem, hogy Csányi úr magyar szövetségi kapitányt nevez ki a válogatott élére – mondta Andy Möller a Magyar Időknek arra a kérdésre, mit szólt ahhoz, hogy Georges Leekens váltotta Bernd Storckot a kispadon. Ezzel nem azt mondom, hogy Leekens rossz választás, elfogadom, hogy tapasztalt külföldi szakember kezébe adta az irányítást.”

Szélesi Zoltán megbízása alatt visszatért a válogatottba Nikolics Nemanja, aki mindkét év végi találkozón betalált. Mint ismert, a Chicago Fire gólvágójával nem számolt kezdőként a korábbi kapitány.

Möller Nikolics visszatérésével kapcsolatban elmondta, tudja, hogy Magyarországon speciális a „Nikolics-ügy”, a futballistát jó játékosnak tartja, de úgy véli, honfitársa rendszerébe nem illett bele, Storck inkább egy magas, jól fejelő erőcsatárban, elsősorban Szalai Ádámban gondolkodott, és bár Nikolics nem ez a típusú játékos, így is sokat segített a csapatnak a véleménye szerint.

A korábbi kapitány segítője hozzátette, nagyszerűen érezte magát a magyar válogatottnál.

„Fantasztikus két évet töltöttem el a magyar válogatottnál. A mai napig előttem van a pillanat, amint felveszem a telefont, és a vonal túlsó végén Bernd Storck felkér, hogy segítsem a munkáját. Örömmel mondtam igent, pedig tudtam, hogy hatalmas kockázatot vállal. Aztán sokáig minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Legyőztük a norvégokat a pótselejtezőn, az emberek ünnepeltek az utcákon az Európa-bajnokság alatt. Csodálatos pillanatokat élhettem át a magyar labdarúgó-válogatottal a franciaországi Eb-n. Ezek kitörölhetetlen emlékek.”

Egy évvel később viszont finoman szólva is romlott a csapat megítélése, a válogatott egy éve ikszelt a korábbi Európa-bajnok portugálokkal, idén pedig többek között Andorrában is kikapott. Möller szerint nem sikerült építkezni az Eb-eufóriából.

„Az Eb után új csapat építésébe kezdtünk, Király Gábor és Juhász Roland visszavonult a válogatottságtól, próbáltunk építkezni az Eb-n látott eufóriából, de nem ment. Voltak kifejezetten balszerencsés mérkőzéseink, például Andorrában, ahol minden összejött, pontosabban semmi sem. A fél csapat sérült volt, végig egykapuztunk, kimaradtak a helyzeteink.”

Storck bukásának egyik fő oka a svájci 5–2-es vereség volt, ezen a meccsen Möller szerint nem volt három gól a felek között – ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bár nem volt szerencsénk sem, nem ezen múlott a vereség.

A német szakember elmondta, továbbra is követi a válogatottat, képben van vele, hogy Luxemburgban alulmaradt az együttes, de esze ágában sincs kritizálni Szélesi Zoltánt.

„Sajnálom azt, ami történt. Sok barátot szereztem Magyarországon, nem okozna örömet, ha most a luxemburgi vereségen élcelődnék.”

Végül Möllert arról faggatták, megismert-e olyan magyar tehetséget, aki jó úton jár ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot.

„A képességei és a mentalitása alapján Szoboszlai Dominik nagy erőssége lehet a magyar futballnak. Storcknak igaza van, a tehetség önmagában nem elég, mindennap többet kell nyújtani, magasabbra kell tenni a lécet. Különben az ember megelégszik azzal, ami van, és elkallódik a tehetsége” – felelte Möller a Magyar Időknek.