Török–magyar: Nem vagyok ijedős típus! – Cseri Tamás

– Hogy is volt az a hétvégi gól Pakson?
– Úgy éreztem, hogy el kell lőnöm, és ellőttem – válaszolta Cseri Tamás, a Mezőkövesd középpályása, aki szombaton talán élete gólját lőtte a jobb felső sarokba.

– Ennyi?
– Tényleg jól sikerült, na! Maradjunk annyiban, ritkán találja el ilyen jól a labdát az ember, hálát adok a sorsnak, hogy nekem éppen tétmérkőzésen sikerült.

– Hányszor nézte vissza?
– Kétszer-háromszor. Nem szoktam visszanézni a mérkőzéseket, főleg nem a saját mozdulataimat. Valahogy nem szeretem viszontlátni magam. Szerencsére jól sikerült az a lövés, igaz, amikor a labda elhagyta a lábamat, még nem tudtam, hogy a kapuban köt ki, vagy mellé megy.

– Edzéseken is szokott olyan szögből próbálkozni, ahonnan másoknak nemigen jut eszébe?
– Változó. Nem vagyok ijedős típus, ha ez a lövés elkerülte volna a kaput, akkor sem történt volna semmi. Legalább megpróbáltam. Így viszont kifejezetten emlékezetes gól született, úgyhogy megérte elvállalni. Már csak azért is, mert a csapatnak is nagyon kellett a siker. A győzelem mindig jókor jön, de most különösen kellett. Rossz passzban voltunk, a legutóbbi idényt nem úgy fejeztük be, ahogyan elterveztük, a mostanit pedig nem úgy kezdtük, ahogyan szerettük volna. Bízom benne, hogy a paksi sikerrel kijöttünk a hullámvölgyből, az évek alatt megtanultam, egy-egy győzelem tényleg csodákra képes. A meccs előtt mindannyian éreztük, hogy görcsösebbek vagyunk, bosszantanak bennünket az eredmények, a paksi sikert követően máris jobb volt a hangulat az öltözőben.

– Tudott róla, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány ott van a Fehérvári úti stadion lelátóján?
– Csak a meccs után hallottam, hogy ott volt Pakson.

– Az edzőtáborban szóba került a gólja?
– Néhányan kérdeztek róla, gratuláltak hozzá, de nem beszélgettünk róla hosszasan. Az a gól már a múlt, azzal pedig felesleges túl sokat foglalkozni. Csak az előttem álló feladatokra koncentrálok. Már a hétvégi bajnoki mérkőzést követően is mondtam, hiába a gól, ha a válogatott edzőtáborában ijedt nyúlként viselkedem. Örömmel mondhatom, az elmúlt napokban mindent megtettem az edzéseken, apait-anyait beleadtam, próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Hogy ez mire lesz elég, meglátjuk. Mindenesetre nem szoktam izgulni.

– Egyáltalán nem aggódó típus?
– A pályán abszolút nem. A válogatott összetartása előtt is leginkább a beilleszkedéstől tartottam, milyen lesz új közösségbe kerülni, milyen lesz, amikor új társak vesznek körbe. Vasárnap hajnal volt már, mire hazaértünk Paksról, utólag bevallhatom, nem sokat aludtam az éjszaka, folyamatosan járt az agyam. Reggel aztán kelni kellett, készülődtem, és indultam Budapestre. Az összetartáson ahogy túl voltam az első néhány órán, máris belelendültem és feloldódtam. Fiola Attila lett a szobatársam, akivel a pályáról jól ismerjük egymást, hamar megtaláltuk a közös hangot. A többiek rendkívül befogadók voltak, a hangulat is nagyon jó, reméljük, a pályán is ilyen lesz. A szakmai stáb nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megfelelő csapatszellem alakuljon ki, hiszen sokan most találkoztunk egymással először. Fontos volt, hogy minél hamarabb egy hullámhosszra kerüljünk, azt hiszem, sikerült.

– Nem volt furcsa maszkban utazni, repülni?
– De, nagyon. Sajnos ez most ilyen időszak, a járványügyi előírásokra nagyon oda kell figyelni, a válogatottnál erre még inkább hangsúlyt fektetnek. A szállodában is maszkban járkáltunk, félóránként fertőtlenítettük a kezünket.

– Mit gondol, Törökországban is a biztonság lesz az elsődleges? Biztos védekezésből próbálunk majd ellentámadásokat vezetni?
– A taktikáról semmit sem szeretnék elárulni. Marco Rossi és stábja megfelelően feltérképezte az ellenfelet, aligha érhet minket meglepetés. Azzal eddig is mindenki tisztában volt, hogy a török válogatott mennyire erős, nagyszerű futballisták alkotják a keretét, de immár a részletekkel is tisztában vagyunk. Csütörtök este nagyon oda kell figyelnünk, nem szabad feltartott kézzel pályára lépnünk, mert abból csak baj lenne.

– Marco Rossi úgy fogalmazott, ön szinte biztosan játszik Törökországban. Tényleg nem izgul?
– Nem. Persze ha ott állok majd a pálya szélén, és be kell állnom, elképzelhető, hogy átfut az agyamon, hová is jutottam el. Már azért is hihetetlen büszkeséget érzek, hogy itt lehetek a csapattal, hát még ha átesem a tűzkeresztségen. Alig várom a csütörtök estét, hogy elkezdődjön a Nemzetek Ligája-találkozó. Alighanem életre szóló élmény vár rám.

– A gyerekek mit szóltak, hogy apa a válogatotthoz ment?
– Mondták, hogy maradjak, de aztán elmagyaráztam nekik, ha már ilyen lehetőséget kaptam az élettől, nem hagyhatom ki. Szerencsére megértették, apának mennie kell!

NEMZETEK LIGÁJA, 1. FORDULÓ
B-DIVÍZIÓ, 3. CSOPORT
Csütörtök
20.45: Törökország–MAGYARORSZÁG, Sivas (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
20.45: Oroszország–Szerbia, Moszkva

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok:Dibusz Dénes(Ferencváros),Gulácsi Péter(RB Leipzig – Németország),Kovácsik Ádám(Mol Fehérvár FC)
Védők: Fiola Attila(Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos(FC Lugano – Svájc),Lang Ádám(Omonia Nicosia – Ciprus),Willi Orbán(RB Leipzig – Németország),Szalai Attila(Apollon – Ciprus)
Középpályások:Cseri Tamás(Mezőkövesd),Holender Filip(FC Lugano – Svájc),Kalmár Zsolt(Dunaszerdahelyi AC – Szlovákia),Nagy Ádám(Bristol City – Anglia),Pátkai Máté(Mol Fehérvár FC),Schäfer András(Dunaszerdahelyi AC – Szlovákia),Sigér Dávid(Ferencváros),Szoboszlai Dominik(Red Bull Salzburg – Ausztria)
Támadók:Babati Benjámin(Zalaegerszegi TE FC),Nikolics Nemanja(Mol Fehérvár FC),Sallai Roland(SC Freiburg – Németország),Simon Krisztián(Újpest FC),Szalai Ádám(1. FSV Mainz 05 – Németország),Szőke Adrián(Heracles Almelo – Hollandia)