Karába János a Juventus elleni VVK-döntőre készült Fradi-sállal (Fotó: Török Attila)

 

1965. június 16-án gyönyörű napsütéses reggel köszöntött Budapestre, tovább fokozva a szurkolók optimizmusát. Mindenki a Ferencváros–Manchester United kupatalálkozóval foglalkozott – a két csapat harmadik összecsapásával. Bár a Fradi és az United kicsit már unta egymást.

 

Mindenkinek van kedvenc gólja, amely valamiért beleégett az emlékezetébe. Mert nagyon fontos volt, mert hihetetlen körülmények között született, mert az utolsó pillanatban esett, mert... Hogy melyek voltak a magyar futball történetének legemlékezetesebb góljai? Ezeket az ikonikus gólokat valamilyen megfoghatatlan okból még nem gyűjtötték össze. Eddig. A Nemzeti Sport most arra vállalkozott, hogy felidézi labdarúgásunk történetének tíz legemlékezetesebb gólját – s azt a tíz legemlékezetesebbet is, amelyet mi, magyarok kaptunk. A sorozat végén aztán olvasóink szavazhatják meg mind közül a legfontosabbat.

 

„Dorogon mutatkoztam be az NB I-ben, és tagja lehettem annak a bányászcsapatnak, amely 1963-ban a klub történetének legjobb eredményét, a negyedik helyet szerezte meg az élvonalban – emlékezett vissza Karába János. Hívott a Fradi, s én boldogan írtam alá az átigazolási lapot, ám mielőtt szerelést húzhattam volna az Üllői úton, eltöltöttem három hónapot Egerben sorkatonaként, és 1965. február 28-án szereltem le. Ez csak azért fontos, mert néhány nappal később, március elején már Rómában léptem pályára az FTC-vel a VVK harmadik fordulójában. Felforgatott csapattal kikaptunk kettő egyre, ám a visszavágón Albert Flóri góljával nyertünk egy nullára a Népstadionban, és továbbjutottunk. Következett a spanyol Bilbao, győzelem a Népstadionban, vereség idegenben. Majd a harmadik találkozón újabb siker, immár háromgólos diadal a Népstadionban, és máris mehettünk tovább, az elődöntőbe, amelyben a Manchester United várt ránk."

Karába János 1965 és 1968 között a Fradi jobbszélsője volt, ám Mészáros József, a népszerű Dodó bácsi olykor lehetőséget adott a csatársor jobb oldalán Fenyvesi II Józsefnek, Kökény Józsefnek és Rátkai Lászlónak is. A fiatal Karába büszke volt rá, hogy az FTC-ben futballozhat, ha nem is számított sztárnak, megannyi kortársa irigyelte őt. Hiszen a magyar futball akkoriban a világ élvonalába tartozott.

A válogatott az 1965-ös évben először májusban lépett pályára: a Wembley Stadionban 55 ezer néző előtt szenvedett 1:0-s vereséget Angliától. Alf Ramsey, a britek szövetségi kapitánya mámorosan mondta a magáét a lefújást követően: „Nagyon örülök a győzelemnek, már csak azért is, mert legutóbb, amikor én játszottam itt a magyarok ellen, hat három volt az eredmény, és nem a mi javunkra. Egy füzetbe írtam a kihagyott gólhelyzeteket, és állítom, most is lehetett volna hat három, csakhogy ezúttal nekünk."

Karába János 1965-ben

Abban az esztendőben a Győri ETO is elődöntőig menetelt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, melyben a kor sztárcsapata, a Benfica állította meg. A Ferencváros is elődöntőt játszhatott a Vásárvárosok Kupájában a Manchester United ellen, s miután május 31-én az Old Traffordon 3:2-re kikapott, Matt Busby, a „vörös ördögök" híres edzője azt mondta: „Jó mérkőzés volt, kedvező benyomást tett rám a Ferencváros kulturált teljesítménye, különösen Varga, Albert és Mátrai játéka tetszett." Értett valamicskét a futballhoz a mester...

A visszavágót nagy várakozás előzte meg, s a Fradi a Népstadion 50 ezer nézőjének hangorkánja közepette 1:0-ra legyőzte az Unitedet.

„Manchesterben kisebb sérülés miatt nem játszottam, akkor Rátkai Laci szerepelt a posztomon – folytatta az emlékidézést Karába János. A csapat úgy jött haza Angliából, hogy semmi sincs veszve, és így is lépett pályára a visszavágón. Azt a meccset június hatodikán ötvenezer néző előtt rendezték a Népstadionban, ekkor pedig Fenyvesi II Józsi kapott lehetőséget a jobb szélen Dodó bácsitól. Feszültséggel teli, ideges hangulatú mérkőzés volt, és mi Novák Dezső góljával nyertünk egy nullára, bár a francia bíró legalább két tizenegyest nem adott meg a javunkra. Így is szerezhettünk volna még egy gólt, amivel továbbjutunk, ha Pat Dunne, az United kapusa nem véd hihetetlen formában. Így aztán megint harmadik meccsre került sor, akárcsak a Bilbao ellen, és szerencsénkre a helyszín újra a Népstadion lett. Tíz nappal később ismét vendégül láthattuk a világhírű angol csapatot."

És a harmadik, mindent eldöntő összecsapáson Karába János már pályára lépett. 1965. június 16-án a zsúfolásig megtelt a Népstadionban Mészáros Dodó bácsi a következő csapatot küldte a pályára: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. A Manchester United pedig így állt fel: P. Dunne – Brennan, Foulkes, A. Dunne – Crerand, Stiles – Connelly, B. Charlton, Herd, Law, Best. Az összecsapást a nyugatnémet Gerhard Schulenburg vezette. A korabeli tudósítás szerint Matt Busby meglehetősen idegesnek tűnt a kezdés előtt, meg is kérdezték tőle az angol újságírók, hogy érzi magát, mire azt felelte: „Nem több ez, mint egészséges versenyláz, amely serkentő lehet."

Karába János Manchesterben, majd a Budapesti visszavágón nem játszott, de a harmadik összecsapáson megmutatta, hogy méltó az FTC-mez viselésére (Fotó: Török Attila)

A két csapat délután fél hatkor látott hozzá a munkához, a helyszínen hetvenezren, a magyar televízió képernyői előtt több millióan szurkoltak. A zöld-fehérek nyugodtan, időnként tetszetősen futballoztak az első félidőben, s a játékrész utolsó percében megszerezték a vezetést: „Varga maga előtt elengedte a labdát Karábának, a jobbszélső befelé húzódva nagy lendülettel megindult a kapu felé, és középről, 25 méterről óriási erővel a bal felső sarokba zúdította a labdát."

Karába bevágta a pipába.

„Hihetetlen bizonyítási vágy dolgozott bennem, meg akartam mutatni, hogy igenis méltó vagyok a Fradi-mez viselésére – mondta a bombagól szerzője.Addig is voltak jó meccseim, fontos góljaim, de ez volt életem találata, amelyet a Keleti pályaudvar felőli kapuba lőttem. És a második gólban is fontos szerepet játszottam, több csellel tisztára játszottam magam, aztán az alapvonalról középre emeltem, Rákosi Gyuszi rálőtte, a labda visszapattant, ott termett Fenyvesi Máté, és nagyjából tizenegy méterről, félmagasan a kapu jobb oldalába vágta a labdát. A végén ránk jöttek az angolok, szépítettek, de kihúztuk, győztünk és továbbjutottunk. Elmesélni sem lehet azt a mámort, azt az ünneplést, amelyben részünk volt. A több ezer szurkoló várt bennünket a Népstadion toronyépülete előtt, és amikor nagy nehezen felszálltunk a buszra, nem engedték beindítani a motort, hanem azt mondták, majd ők eltolják a buszt az ÉDOSZ-klubig, ahol már vártak bennünket. Azt képzelje el, ahogy a fradisták tolják a járgányt, közben énekelnek, kiabálnak, mi pedig ülünk ott, mint valami hintón a királyok..."

Infografikánkon a Manchester United ellen lőtt mesés gól (Úgy tudjuk, videofelvétel nem maradt meg a találatról)

Az FTC bejutott a VVK döntőjébe, és 1965. június 23-án Torinóban Fenyvesi Máté góljával 1:0-ra legyőzte a Juventust, a magyar klubok közül elsőként elhódítva a serleget. A Manchester három évvel később megnyerte a BEK-et a Benfica elleni 4:1-es diadalt követően, s ugyanabban az esztendőben a Fradi újra VVK-döntőt játszott, ám akkor a Leeds United szerezte meg a serleget. Abban a fináléban Karába János csereként lépett pályára, ám néhány héttel később elköszöntek tőle, és a Vörös Meteor Egyetértésbe igazolt. Levetették vele a Fradi-mezt, de a neve örökkön örökké ott lesz a klub történetét feldolgozó aranykönyvben.

(A következő részben: Kapásgól a vb-címvédő braziloknak)

AMIT MI KAPTUNK: A 4. PERCBEN ELDŐLT A MECCS

Szergej Alejnyikov. Ezt a nevet 1986. június 2-án tanulták meg a magyar futballszurkolók. A mexikói világbajnokságon a szovjet válogatott csatára a 4. percben 27 méteres lövéssel megszerezte az ellenfél második gólját. Jakovenko két perccel korábban lőtt góljára még mondhattuk azt, nem baj, még 87 hátravan, hogy fordítsunk, de Alejnyikov bal felső sarokba vágódó bombája után az Irapuatóban a forróságtól hómezőt vizionáló játékosokkal ellentétben már tudtuk, ez a gól megpecsételte válogatottunk sorsát. A vége 0–6 lett...

ALEJNYIKOV GÓLJA (A TÖBBI KÖZÖTT)