Négy perc is elég a sikerhez

Az örmények után a nemzeti csapat tegnap este legyőzte Lettországot is, és ennek a mérkőzésnek a remek formában futballozó, igaz, most még csak csereként pályára lépő ferencvárosi csatár, Tököli Attila volt a főszereplője.
De ne fussunk ennyire előre a történetben, sőt inkább az előző oldalon elkezdett sztorit folytassuk itt, mégpedig egy találós kérdéssel.
Huszonöt esztendős, 15-szörös válogatott, és címeres mezben öt gólt szerzett – ki ő?
Nos, ő Gera Zoltán, aki tegnap este felhúzhatta a csapatkapitányi karszalagot, amelyet – többek között – olyan elődök viseltek, mint Sipos Ferenc, Bene Ferenc, Nyilasi Tibor vagy éppen Détári Lajos.
A Ferencváros ifjú futballistája a lettek elleni meccs délelőttjén, amikor még nem tudhatta, hogy ő lesz a csapatkapitány (ezt Lothar Matthäus kapitány szinte a kezdés előtt hirdette ki) a következőket mondta: "Olyan szerepkörben játszom majd, amelyben annak idején Pécsett is szerepeltem. Kötetlen feladat ez, de a védekezést is segítenem kell, remélem, hosszú távon is itt számítanak rám."
Nos, a változtatást bizonyos fokig a kényszer szülte, azaz az örmények elleni győzelem után teljesen más együttes lépett pályára csütörtökön, azonban a taktika és a hadrend ugyanaz maradt. A kapitány ezúttal is három védőt, négy középpályást, egy, a csatárok mögött visszavontan játszó irányítót és két éket szerepeltetett. A magyar csapat ezúttal is bátran kezdett, és már a találkozó elején vezetést szerezhetett volna, ha Kenesei Krisztián nem rontja el a megítélt büntetőt. Bosszantó hiba volt ez, mint ahogyan az is, hogy a Kínában légióskodó támadó később ziccert is rontott.
De ebből nem lett nagy baj, sőt ahogy futottak a percek, úgy nyugodott meg még a kihagyott tizenegyes ellenére is a magyar csapat, és ennek is köszönhető, hogy mieink uralták a pályát. A középpályások igyekeztek felzárkózni a csatárok mögé, a lettek pedig megpróbáltak hosszú, átlőtt labdákkal operálni. Az ellenfél hol a jobb, hol a bal szélről ívelte sorozatban középre a labdákat, de szerencsére nagyobb helyzet és gólszerzési lehetőség nélkül. Az örmények ellen remeklő Babos Gábor helyett védő Végh Zoltánnak az első félidőben nem kellett bravúrral játékba avatkoznia, ellenben a másik oldalon a lett kapu előtt bizony akadtak meleg pillanatok.
És mégis… Döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok, de emiatt inkább mi, magyarok bosszankodhattunk.
A szünet után tehát abban bízott mindenki, hogy jönnek a magyar gólok, vagy legalább az az egy, amely a döntőig repíti a csapatot.
Jött is a gól – igaz, azt a lett Igors Stepanovs szerezte egy beívelés után.
Alighanem erről a fejesgólról hosszú percekig beszél majd Lothar Matthäus a mai taktikai megbeszélésen, megemlítve majd a védelem helyezkedési hibáit. Azonban arról is szólni kell, hogy a magyar csapat akarásával ezúttal sem volt baj, főleg annak fényében, hogy Molnár Balázst kiállította a bíró, így nemcsak gól-, hanem emberhátrányba is kerültünk.

Azonban a Cipruson szereplő keret valamennyi tagja bizonyítani akar, és ennek megfelelően küzd, harcol a pályán. Ez hozta meg most is a fordulatot, illetve egy remek csere – Tököli Attila pályára lépése. A Ferencváros támadója szó szerint parádézott: jókor volt jó helyen, és így gólt szerzett, majd pedig olyan sarkalásos passzal hozta helyzetbe Kenesei Krisztiánt, hogy azt az ember napokig elnézné a televíziós ismétlésekben.
S akkor maradjon a végére az erre a meccsre tartogatott mondat: az Eb-selejtezőbeli, számunkra oly keserves emlékű rigai kudarcért visszavágtunk a letteknek. Szombaton következnek a románok – és immár az borítékolható, hogy az akarással a nicosiai fináléban sem lesz gond…

Percről percre
10. perc: Kenesei a jobbösszekötő helyén remekül ugratta ki Torghellét, a támadó betört a büntetőterületen belülre, és bár a becsúszó Stepanovs az egyik lábával a labdát találta el, a másikkal elkaszálta a magyar játékost. Tizenegyes! A büntetőpontra letett labda mögé Kenesei állt, ám hiába "küldte el" a lettek kapusát, Vaninst a jobb sarok felé, lövése után a bal kapufáról vágodott vissza a mezőnybe a labda…

18. perc: Gera passzolta a labdát a büntetőterületen belülre Keneseihez, a tizenegyest rontó csatár a becsúszó Zilnis és Stepanovs mellett csinált egy cselt, majd hét méterről, középről, jobb lábbal nagy helyzetben megcélozta a bal alsó sarkot, azonban Vanins vetődve szögletre mentett.
52. perc: Pucinsks a jobb oldalon futott el, az alapvonal közeléből középre adott, az egyedül érkező Rubins azonban a magyar kaputól 12 méterre, bal lábbal sután nyúlt a labdához, így odalett a lehetőség.

58. perc: Rubins sprintelt el a balszélen, az öt és feles magasságából középre ívelt, az érkező Kalnins hat méterről, jobb lábbal kapura továbbított, Végh Zoltán azonban szögletre ütötte a léc alá tartó labdát.
64. perc: Rubins a jobb oldalról, a szögletzászló közeléből bal lábbal ívelt középre szabadrúgásból a jobb oldali kapufa magasságában Stepanovs, Molnár Balázs mellől, hat méterről a jobb sarokba fejelte a labdát.
0–1
70. perc: Torghellétől került a labda Petőhöz, a soproniak védőjének 25 méteres, a balösszekötő helyéről leadott bal lábas lövése után nem sokkal kerülte el a labda a lett kapu bal alsó sarkát.
75. perc: Kenesei a jobbszélről húzott befelé, Gerával kényszerítőzött a kaputól 20 méterre, és bár a visszakapott labdával helyzetbe került, éles szögből, hat méterről az elévetődő Vaninst találta telibe.
82. perc: Gera a bal oldalról ívelt a büntetőterületen belülre, Torghelle középen, a kaputól hét méterre magasabbra ugrott, mint a lettek kapusa, Vanins, visszafejelte a labdát Tököli elé, ő pedig egy pattanás után nyolc méterről, jobb lábbal a bal sarokba továbbított.
1–1
85. perc: Tököli a lett kapu előterében parádés sarkalással hozta helyzetbe Keneseit, aki a büntetőterületen belül bal lábbal átvette a labdát, majd nyolc méterről, jobb lábbal a kapu közepébe gurított.
2–1

Mestermérleg

LOTHAR MATTHÄUS a magyarok szövetségi kapitánya:
"Roppant büszke vagyok a csapatra. Nemcsak azért, mert kilencven percen át ellenőrzése alatt tartotta a mérkőzés irányítását, hanem azért is, mert tíz emberrel sikerült megfordítania az állást. Emberhátrányban sem hittem, hogy kikapunk, hiszen én tudom: a futballban mindig van remény. Ez az együttes megérdemelte, hogy győztesen vonulhasson le a gyepről."

ALEKSANDERS STARKOVS a lettek szövetségi kapitánya:
"Nagy lehetőséget szalasztottunk el, hiszen többszörösen is előnybe kerültünk. A vereség természetesen boszszantott, de különösebben nem vagyok mérges játékosaimra, hiszen ez csak egy felkészülési torna. Nem itt, Cipruson, hanem a nyáron a portugáliai Európa-bajnokságon kell nagyot alkotnunk. Azért remélem, a bronzmérkőzést megnyerjük."


"A büntetőnél egy pillanatig arra gondoltam, hogy középre lövöm a labdát, végül a bal alsó sarkot céloztam meg. Sajnos túlságosan is a biztonságra mentem, ezért lett kapufa. Hál’ istennek a második félidőben javítottam, és utólag azt mondom, jobb, szebb, hogy így alakult, elvégre jobban hangzik, hogy akció-, ráadásul győztes gólt lőttem…"
Kenesei Krisztián, a 11-esről és a góljáról


Fény és árnyék

A ciprusi túrán több újonc is bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Ez történt szerda este is, azonban az itt megnevezett úriembert nem a pályán, inkább a konyhában kell keresni. Kása Jánosról, a nemzeti csapat szakácsáról van szó, aki az örmények elleni győzelem után egy gulyásleves, palacsinta kombinációval debütált a keret és a szakvezetés valamennyi tagjának nagy örömére. Még Lothar Matthäus is repetázott az ízes magyar falatokból.

Évek óta megrendezik a ciprusi nemzetközi labdarúgótornát – ám ez kész csoda. A teljes érdektelenség jellemzi ugyanis ezt a seregszemlét, amely olykor a szeszélyes időjárásnak is áldozatául esik. A szerdai zivatar és özönvíz is azt sejtette, hogy elmarad a Magyarország–Örményország meccs, és ilyen körülmények mellett, azaz az üres lelátók előtt előbb-utóbb elmarad a februári ciprusi randevú. Szurkolók nélkül nem érdemes meccseket rendezni.