Búcsúmeccs két esztendő után

"Két esztendeje a szándékunk egyértelmű volt: szerettük volna kivívni a jogot arra, hogy legalább a pótselejtezőn pályára léphessünk. Iszonyúan bánt, hogy ezt nem sikerült elérnünk” – mondta szemlesütve Gellei Imre.
A jövő nyári, portugáliai kontinensbajnokságról lemaradó magyar válogatott szövetségi kapitánya a futballszövetség hétfő délelőtti sajtótájékoztatóján kesergett az elszalasztott lehetőség okán. Noha csak odakint esett, bent is borús volt a hangulat: afféle búcsúbeszélgetésre toborozták össze az újságírókat. "Köszönjük a játékosoknak, köszönjük a klubedzőnek, köszönjük az MLSZ-nek; Hálásak vagyunk a szurkolóknak, a sikerek idején osztoztak örömükben, a vereségeket pedig tudomásul vették, hiszen tisztában voltak vele, nem azért mentünk fel a gyepre, hogy veszítsünk; "Az utódomnak sok sikert kívánok” – ilyen mondatok röpködtek a Thermál Hotelben rendezett öszszejövetelen.
"Úgy érzem, az elmúlt időszakban kialakult egy csapat, amelyik igenis eséllyel pályázott az Eb-részvételre. Az esélyt megkaptuk, hiszen ha Rigában nyerünk, a csoport második helyén végeztünk volna. A lehetőséget, sajnos, nem tudtuk megragadni, holott nagyon akartuk ezt a sikert” – búslakodott Gellei Imre.
"Az élet megy tovább – és e helyütt már azzal kapcsolatban idézzük a szakvezetőt, hogy november 19-én a magyar együttes lejátssza 778. hivatalos mérkőzését. – A következő találkozó nagy erőpróba mindannyiunk számára, elvégre két kudarc után, gondolok itt a lettek, majd a lengyelek elleni vereségre, kell felállnunk. A rivális lebecsülésére amúgy sem lenne okunk, hát még most…” – tette hozzá a kapitány.
Hát még most, amikor egy kapus híján csapatnyi játékos hiányzik: a Kínában légióskodó Kenesei Krisztiánt egy barátságos összecsapás kedvéért nem akarta hazahívni Gellei Imre, Dárdai Pál, Szekeres Tamás, Juhár Tamás, Lőw Zsolt, Böőr Zoltán, Füzi Ákos, Fehér Miklós és Juhász Roland sérülés miatt mondta le a szerdai szereplést, míg az utolsó, egyben legszomorúbb hírt akkor kapta a szakember, amikor Bódog Tamás arról tájékoztatta, hogy édesanyja halála miatt nem állhat a nemzeti együttes rendelkezésére.

"Akik itt vannak, azok alkotják a pillanatnyilag legerősebb válogatottat” – próbálta a félig üres poharat félig telinek beállítani Gellei Imre, mondandóját azzal kiegészítve, hogy az újoncok (Simek Péter, Bodor Boldizsár, Németh Norbert, Hercegfalvi Zoltán és Pest Krisztián) a talán egyszeri lehetőséget ragadhatják meg, miközben "…a régieket a közösen eltöltött két esztendő emléke motiválhatja”.
Ezután került szóba az a levél, amelyet a Hungária körútról küldtek a szövetség Róbert Károly körúti székházába, és amelyben a kék-fehér klub vezetői arra kérik a kapitányt, hogy most az egyszer tekintsen el az MTK-futballisták bevetésétől.
"Nem foglalkozom ezzel, tiszteletben tartom az MTK óhaját – vágta rá a szakvezető. – Legfeljebb annyit engedjenek meg nekem: úgy gondolom, annál szebb érzés nincs a mi sportágunkban, mint amikor valaki a címeres mezt húzhatja magára. De kérdezzék csak meg erről az edzőtáborban megjelent labdarúgókat.”
Hogy oldódjon a hangulat, a következő napirendi pont keretében Imre gratulált Imrének: Gellei kapitány azért rázott kezet Szabics támadóval, mert utóbbi érdemelte ki lapunktól az október legjobb sportolójának járó díjat. Mindezt az MLSZ illetékesei is honorálták: a Stuttgart csatára egy kristálylabdával a hóna alatt liftezhetett fel szobájába a tájékoztató befejeztével. "Imre bá’, mit csináljak ezzel?” – érdeklődött az üveggömb újdonsült tulajdonosa az edzőtől, mire ezt a választ kapta: "Ha javasolhatom, semmiképp se dekázz vele…”
A kikerülhetetlen kérdés a végére maradt – talán a Magyar Televízió elnökét, Ragáts Imrét faggatták ennyien hasonló ügyben: most akkor lemond vagy nem mond le? A felvetést tegnap természetesen Gellei Imréhez intézték…
"Nézzék, december harmincegyedikén megszűnik a szerződésem, és tudomásom szerint a szerdai mérkőzés után az idén már nem vár ránk több fellépés, így minden bizonnyal ez lesz az utolsó meccsem” – felelte a kapitány, aki azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy a kudarc után valakinek mindig le kell vonnia a következtetést, és jelen esetben ez a feladat rá hárul…
Hogy a kételyeket végleg eloszlassa, a magyar válogatott kispadjára először 2001. szeptember 5-én leülő Gellei Imre azzal állt fel az asztaltól: bár a fejét senki sem követeli, az nincs benne a pakliban, hogy a megállapodást meghosszabbítsák…

Udvarias vendégedző

Akárcsak a magyar, az észt labdarúgó-válogatott is a negyedik helyen végzett az Eb-selejtezők során: a 8. számú csoportban Bulgáriával, Horvátországgal, Belgiummal és Andorrával játszott, és szerezte meg az utolsó előtti helyezést. A csoportküzdelmek után az észtek nem bánkódtak, és most is nagy örömmel jöttek Magyarországra, hogy először összemérjék erejüket a válogatottunkkal.
"Számunkra ragyogó erőpróba lesz a szerda esti találkozó – mondta Arno Pijpers, az észtek holland mestere. – Az ilyen barátságos mérkőzések mindig jók arra, hogy új játékosokat is kipróbálhassak, és tovább építhessem a csapatot. Akárcsak a magyar együttes, mi is a negyedik helyen végeztünk a csoportunkban, amivel én meg vagyok elégedve. Realistának kell lennünk, hiszen mi nem képviselünk olyan játékerőt, mint a bolgárok, a belgák vagy a horvátok. A magyar válogatott erősebb nálunk, de mi mindent megteszünk majd, hogy egy szoros, jó mérkőzést játsszunk.”