Sérüléséből felépülve a kezdőcsapatba kerülésért hajt Bese Barnabás (Fotó. IMAGO)

 

– Kiheverte már az utóbbi hetek nehézségeit?
– Sajnos a téli időszakban üldöz a balszerencse – mondta a Nemzeti Sportnak Bese Barnabás, a francia másodosztály hatodik helyén álló Le Havre és a magyar válogatott 23 esztendős védője. – Az utolsó őszi bajnoki hetében, az egyik edzésen ráestek a bal térdemre, és beszakadt a belső oldalszalagom. Franciaországban kezeltek, emiatt lerövidült a téli pihenőm, a tervezettnél kevesebb időre tudtam hazamenni. A térdem miatt három meccset kellett kihagynom, január közepén tértem vissza, a sérülésem fokozatosan javult, már százszázalékos edzésmunkát végeztem, erre a legutóbbi hazai meccsen megint megsérültem.

Ugyanabban a ligában, csak más céllal
 Bese Barnabás a jelenlegi idényben tizennyolc bajnokin kapott lehetőséget a Le Havre-ban, ezeken a találkozókon egy gól és két gólpassz a mérlege. Csapata a hatodik helyen áll a francia másodosztályban, és bár a listavezető Reims tizennégy pontos távolságban van, a második helyezett  Nimes mindössze négy, a harmadik AC Ajaccio pedig két pontra. Az osztályváltásról tehát nem kell lemondania az együttesnek, az első két hely ugyanis biztos feljutást garantál, míg a bronzérmes rájátszás révén juthat az élvonalba.

A 11-szeres válogatott védő mellett egy másik magyar, Lang Ádám is a francia másodosztályban szerepel, miután az élvonalbeli Dijon a szezon végéig kölcsönadta a Ligue 2-ben a kiesés ellen küzdő Nancynak. Ő eddig öt meccsen lépett pályára a csapatban, amely a tizenhetedik helyen áll a húszcsapatos mezőnyben – az utolsó két helyezett kiesik, a tizennyolcadikra osztályozó vár.

– Mi történt?
– A Nimes elleni bajnokin még kímélni akartuk a térdemet, de az első félidő utolsó percében cserélni kellett, mert a posztomon játszó Yacouba Coulibaly megsérült. Sajnos nem maradt idő megfelelően bemelegíteni, és egy sprint utáni becsúszásnál meghúzódott a hajlítóizom a bal combomban. Negyedórával a vége előtt le kellett cserélni, de remélem, erre az évre letudtam az összes kellemetlenséget.

– Mikor térhet vissza?
– Egyelőre a társaimtól külön készülök, de ha továbbra is megfelelő ütemben halad a felépülésem, hétfőn csatlakozom a csapathoz.

– Nehéz lesz visszaküzdenie magát a kezdőcsapatba?
– A sérülésemig állandó helyem volt a védelem jobb oldalán, remélem, ez a folytatásban sem változik. Oswald Tanchot vezetőedző bízik bennem, ha a visszatérésem után sem okozok neki csalódást, nem lesz probléma.

– Ezek szerint továbbra is jól érzi magát a Le Havre-ban.
– Természetesen. Kiélezett bajnokságban szerepelek, az idény talán még az előzőnél is izgalmasabban alakul. Nagyon szoros az élmezőny, a hátralévő tizennégy fordulóban nagy harc várható a feljutásért, mi is mindent megteszünk, hogy odaérjünk a dobogóra. Egyelőre negyven ponttal a hatodik helyen állunk, ám a második helyezett Nimes mindössze négy ponttal előz meg minket. Minden meccsen nagy a tét, a klubnál pedig minden feltétel adva van, hogy csak a futballra kelljen fókuszálnunk. Az infrastruktúra, az edzőpályák minősége, az orvosi háttér az első osztályban is megállná a helyét.

– A pályán kívül hogyan boldogul?
– Eleinte kicsit küszködtem a francia nyelvvel, de mivel heti kétszer tanárhoz járok, mostanra elég jól megértetem magam. A helyiek szeretik a futballt, a csapatot, s bár nem mondom, hogy minden alkalommal megállítanak az utcán, és közös fotót kérnek, de azért elő-előfordul. Egyedül a magyaros ízek hiányoznak.

– A nyelvtudás mellett a játéka is fejlődött?
– Szerintem igen. A francia másodosztály nagyon „atletikus" bajnokság, az együttesekben gyors és erős labdarúgók szerepelnek. Ahhoz, hogy tartsd velük a lépést, rengeteget kell sprintelni, hirtelen kirobbanni, gyorsan irányt változtatni. Ennyit a magyar NB I-ben nem kell rohanni, úgyhogy erőnlétileg és taktikailag is fejlődtem.

– A francia élvonalban megállná a helyét?
– Nem tudom, mert amióta Franciaországban futballozom, csak egyszer léptem pályára első osztályú csapat ellen. Az előző idényben a Francia Kupában kettő egyre kikaptunk a Guingamp otthonában, de jól játszottunk, végig pariban voltunk. Azon a találkozón nem éreztem nagy különbséget a két együttes között, de amíg nem léptem pályára az első osztályban, nem felelnék igennel vagy nemmel a kérdésre.

– Azért a távoli céljai között szerepel élvonalbeli bajnokság? Akár Franciaországban, akár egy másik európai országban?
– Természetesen erre vágyom. Mindenki magasabbra törekszik, de tudom, hogy az ilyen ajánlat nem hullik az ember ölébe, keményen meg kell dolgozni érte. Napról napra azért hajtok, hogy felfigyeljenek rám, de úgy érzem, egyelőre jó helyen vagyok itt, Normandiában.

– A magyar válogatottra mennyit gondol ezekben a napokban? Elvégre márciusban már két felkészülési meccs szerepel a programban, előbb Kazahsztán, majd Skócia lesz az ellenfél.
– Tavaly sajnos semmi sem úgy sikerült, ahogyan elterveztük, az Európa-bajnokság utáni  eufóriát hatalmas csalódás követte. Bízom benne, hogy újra magunkra találunk, és abban is, hogy ha a sérülésem után ismét felveszem a ritmust, Georges Leekens szövetségi kapitánytól is lehetőséget kapok –  már a két márciusi meccsen is.