Kuznyecov Szergej: A történtek erősebbé tettek!

– A klub hivatalos tájékoztatása szerint szerint senki sem lehet fontosabb, mint a klub, a DVTK-család értékeivel senki sem fordulhat szembe. Csak olyan kollégákkal tudnak együtt dolgozni, akiknek a DVTK előrébb való, mint a saját márka építése. Aki ezzel nem tud azonosulni, attól, ha fájdalmas is, meg kell válni. Mi a véleménye a menesztésével kapcsolatos indoklásról?
– Teljesen egyetértek azzal, hogy a DVTK-család értékeivel senki sem fordulhat szembe – mondta megkeresésünkre Kuznyecov Szergej. – Azzal is, hogy a klubnál senki sem lehet fontosabb vagy nagyobb. Egész pályafutásom, így a Diósgyőrnél eltöltött másfél évem alatt is ezen értékeket szem előtt tartva dolgoztam heti hét napon keresztül. Az már más kérdés, hogy a menesztésem indoklásában ezekről egy szó sem esett, erről azonban nem oszthatok meg bővebb részleteket. Egy azonban biztos, olyan nagy múltú klubban, mint a Diósgyőr, bárki is az edző, csupán egy pont. Az elért eredmények alapján, úgy vélem, történelmet írtunk, hiszen megnyertük a bajnokságot a második vonalban, az NB I-ben pedig azóta, amióta tizenkét csapatos a bajnokság, sohasem szerzett annyi pontot a DVTK az élvonalban, mint mi az ősszel. Egyébként a szerződéskötés után három fő célt határoztunk meg: az első évben az élvonalba kellett jutnia az együttesnek, a második évben olyan csapat kialakítása szerepelt a tervekben, amelyik stabilizálja a helyét az NB I-ben, a harmadik fázis pedig a fiatalok beépítését szolgálta volna.

– A vezetőség szerint mégis kevés lehetőséget kaptak a saját nevelésű fiatalok. Ha így van, mi az oka?
– Annyi, hogy a megállapítás nem teljesen fedi a valóságot, mert miközben a fentebb említett hármas célt szem előtt tartva dolgoztunk, folyamatosan figyeltünk a fiatalok fejlődésére, szerepeltetésére is. Az akkor tizenkilenc éves Bényei Ágoston például több mint harminc meccsen kezdőként kapott lehetőséget, de a tíz gólig jutó Jurek Gábor is több mint harminc bajnokin játszott az NB II-ben. Erre a bajnokságra azt terveztük, hogy miközben vigyázunk a fiatalokra, fokozatosan építjük fel őket. Az év első edzése előtt tartott csapatgyűlésen elmondtam, hogy tavasszal még több lehetőséget kapnak. A spanyolországi edzőtáborba kilenc fiatalt vittünk magunkkal, akik a felkészülési találkozókon rendre szerephez jutottak. A fiatalok beépítése egy folyamat része, ennek fényében hoztuk vissza Kazincbarcikáról a tizenkilenc éves kapust, Bánhegyi Bogdánt, s a célnak megfelelően javasoltam a szintén tizenkilenc éves és szintén kapusposzton bevethető Tóth Balázs szerződtetését. A célok persze nem változtak, stabil NB I-es csapatot szerettünk volna építeni, olyat, amelyik rászolgál a közönség bizalmára és amelyik visszacsalogatja a szurkolókat a stadionba. Az elmúlt húsz év egyik legsikeresebb DVTK-ja a mostani, amit nemcsak az eredmények, hanem a nézőszám is alátámaszt. Elértük a stabilitást, a következő lépcsőfok a fiatalok gyakoribb szerepeltetése lett volna. De erre már nem kaptunk időt. Sok mindent elértünk, s mostanra ért össze igazán a csapat.

– Milyen eredménnyel értek véget a távozással kapcsolatos tárgyalások?
– Mindent elárul, hogy most erről kell beszélnünk. Ettől függetlenül nincs harag bennem, a csapatnak és a DVTK-családnak mindig különleges helye lesz a szívemben, hiszen rengeteget kaptam mind szakmailag, mind emberileg. A legjobbakat kívánom mindannyiuknak a folytatásra.

– Adódik a kérdés: hogyan tovább?
– Mindennap mindenből próbálunk tanulni. A mostani sajnálatos lecke, amelyből le kell vonni a tanulságokat. A diósgyőri munka, valamint a történések sokkal erősebbé tettek engem és a stábom tagjait is, mindenki profi módon tudja a feladatát. Tudja, hogyan kell dolgozni, hogyan kell sikert elérni. A mostani helyzet is erősebbé tett bennünket. Nyitottak vagyunk az új kihívásokra, készen állunk a munkára.