Csányi: Emelkedő színvonal, vb-esély - jó irányban a futballunk

– Hálás feladat a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének lenni?
– Úgy vélem, jó irányban haladunk – dőlt hátra karosszékében Csányi Sándor. – Ahogyan az utánpótlás, a stadionbiztonság terén is számottevő fejlődést könyvelhettünk el, és ha ehhez hozzáveszem, hogy a bajnokság színvonala határozottan javult, miközben a nemzeti együttes megteremtette magának az esélyt arra, hogy világbajnoki selejtezőcsoportjában másodikként végezzen, nincs okom elégedetlenkedni. Még akkor sem, ha egy-egy meccsen azzal szembesülök, hogy némelyek az MLSZ-t szidják. Igaz, elsősorban a játékvezetés miatt.

– S vajon mi a helyzet idehaza a profi futballal?
– A kluboknak nőtt a bevételük, ami mindenekelőtt a televíziós közvetítési díjaknak köszönhető. Mivel a profi labdarúgás nagyban függ a gazdaságtól, a költségvetés fontos eleme lehetne a sportfogadásból befolyó összeg. A különböző fogadóirodáknak tetemes bevételük van, csakhogy az egyesületek egyetlen forintot sem látnak ebből. Hogy mekkora pénzről van szó, azt hadd érzékeltessem azzal, hogy a fogadások jóvoltából tudomásom szerint ötvenmilliárd forint áramlik ki Magyarországról. Sajnos létezik egy iparág, amelyik konkrétan nem fizet adót. Úgy tudom, a kormány foglalkozik már ezzel, napirenden van a probléma megoldása. Ha sikerül, száz-kétszázmillió forinttal gazdagodhatnak a csapatok, ami a tévés pénzek mellett stabil alapot adhat a működéshez. Onnantól fogva pedig a tulajdonosi szándékon múlik a folytatás.

– Ma viszont még ráfizetés a profi futball?
– Fájdalom, az.

– A pályán egyre több tehetséges magyar fiatalt láthatunk. Azaz láthatnánk, ha a külföldiek nem vennék el előlük a helyet. Terveznek-e bármit is arra vonatkozóan, hogy a légiósáradatot megfékezzék?
– Már azt nagy eredménynek tekintem, hogy legalább nyolc ifjú Egervári Sándor látókörébe került, rövid időn belül bármelyikük bekerülhet a válogatottba. Éppen ez mondatja velem, hogy az utánpótlás-nevelés dinamikája csak fokozódik, aki, teszem azt, kétezer-tizenhatban a Magyar Labdarúgó-szövetség élén áll majd, annak jobb dolga lesz, mint a mostani elnöknek. Mielőtt bárki bármire következtetne, megjegyzem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy más lesz az elnök... Szóval, hogy mit tervezünk? Noha leszögezem, hogy döntés még nincs, csupán elképzelés, nem titok, idővel szeretnénk elérni, hogy az NB II-ben ne szerepelhessenek légiósok, és az az osztály ne is a levezető magyar futballisták, hanem a feltörekvő fiatalok terepe legyen. Ami pedig az élvonalra vonatkozik, növelni akarjuk a hazai nevelésű játékosok számát. Jelenleg a huszonnégyes keretből nyolcnak kell annak lennie, de évről évre ugorhatnánk egyet, esetleg kettőt. Végül, de nem utolsósorban, módosítanánk az utánpótlásra fordított pénz elosztásán, azokat a központokat szeretnénk előnyben részesíteni, ahonnan a legtöbb magyar labdarúgó kerül az NB I-be.

– Elnök úr, ebben az évben mi volt a legszebb futballélménye?
– Hármat említek, ha lehet. A válogatott kapcsán egyértelműen a Törökország elleni három egyes diadalt, aminek köszönhetően él a remény a továbbjutásra. Azt nem állítom, hogy biztosan kijutunk Brazíliába, ám az esélyünk megvan rá. Magával ragadott az őszi idény utolsó bajnoki mérkőzése, a Ferencváros–Pécs is. Ha valaki nem fradista, azt is lenyűgözhette, ahogy nulla kettőről megfordították a meccset a zöld-fehérek. S ahogy Böde Dániel játszott aznap... Szurkolóként mondogatom is egy ideje, hogy a válogatottban a helye. S hogy egy külföldi élménnyel is szolgáljak, feleségemmel és két kisebbik fiammal kiutaztunk a Barcelona–Celtic BL-csatára. A családi delegációból én szorítottam egyedül a Celticnek. Mit ad Isten, egyik este elmentünk vacsorázni, ahol megismerkedtünk egy népesebb skót csoport tagjaival. Miután egyikük megkérdezte, honnan jöttünk, hamarosan a hatvannégyben vívott MTK–Celtic KEK-párharcra terelődött a szó. Az első, glasgow-i felvonást a skótok nyerték meg három nullára, Sándor Károlyék négy nullával vágtak vissza a Népstadionban. Sohasem feledem, hogy odahaza, a kis falumban, a nemrég vett tévékészülékünkön izgultam végig a mérkőzést. Jó volt rá emlékezni – negyvennyolc év távlatából...

A CSÁNYI SÁNDORRAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT – AMELYBŐL KIDERÜL, MIÉRT JÖN PIERLUIGI COLLINA MAGYARORSZÁGRA, HOGYAN ÁLLNAK AZ EGYEZTETÉSEK A SZURKOLÓK ÉS AZ MLSZ KÖZÖTT, GYÚLHATNAK-E GÖRÖGTÜZEK A LELÁTÓKON, GAZDASÁGILAG MILYEN ÉVET ZÁRT AZ MLSZ – ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!