Kézi: fájdalomcsillapítókon élt, majd fél év alatt 25 kilót fogyott a dán kapitány

A játékosként a GOG-nál, a THW Kielnél, a Viborgnál és a Bjerringbro-Silkeborgnál is megforduló Nikolaj Jacobsen 2017 óta irányítja a dán férfi kézilabda-válogatottat. Az egykori 148-szoros válogatott balszélső elmondása szerint kifogyott a kifogásokból és többszöri sikertelen próbálkozás után lefogyott, fél év alatt 25 kilótól szabadult meg.

„Örülök, hogy lefogytam, de nem arra hajtok, hogy egy bizonyos alakot elérjek. Ami számomra a legtöbbet jelent, és aminek a legjobban örülök, az az, hogy megszabadultam a két rossz térdem és a két nagyon-nagyon rossz Achilles-ínam fájdalmától. Nem beszéltem róla, de nagyon régóta szenvedtem. Szinte mindenhol. Amikor annyira rossz volt, nagyjából reggeltől estig az ágyban feküdtem” – mesélte a Jyllands-Postennek a szakember, aki feleségével és fiával él Thurö szigetén.

Jacobsennek már játékosként is akadt problémája a térdével, a 2001–2002-es idény nyitó meccsén súlyos sérülést szenvedett, 2021-ben a bal térdét ízületi porckopás miatt műtötték, 2023 tavaszán pedig a jobb térdébe protézist kapott.

„Ezek a műtétek kétségtelenül sokat változtattak az életminőségemen. Korábban szinte semmit sem tudtam csinálni, most már edzhetek, hetente néhányszor padelt játszom, és hosszabb sétákat is tehetek. Igaz, futni továbbra sem tudok. De javult az életminőségem, ez pedig lehetőséget adott arra, hogy jobb formába kerüljek. Most már sikerült lefogynom, de mesélhetnék arról a 15 alkalomról is, amikor nem jött össze. Volt, hogy három hétig tartottam magam, majd feladtam az egészet, és még többet híztam. Most edzek, mert muszáj” – mondta Jacobsen, aki megváltoztatta étkezési szokásait, a kisebb adagok mellett a hangsúly a kalórián van, de hetente öt-hat alkalommal erősítő edzéseket is végez a helyi edzőteremben.

A dán válogatott szövetségi kapitánya kiemelte, három éven keresztül úgy érezte, mintha késsel szúrnák az Achillesét, s néha annyira fájt neki, hogy járni is nehezen tudott.

Jacobsen elmondása szerint nemcsak játékosként, edzőként is túlhajtotta magát, amit mutat, hogy 2019-ben egészségügyi állapota miatt hagyta el a német Rhein-Neckar Löwent, mert előfordult az is, hogy meccs közben olyan rosszul lett, hogy kórházba kellett vinni, de alvási problémák mellett fejfájás és stressz is gyötörte.

„Ha így folytatom, megkockáztatom, hogy olyan dolgoknak teszem ki magam és a családom, amit nem fogok tudni megbocsátani magamnak” – mondta Jacobsen még 2019-ben, mielőtt elhatározta, hogy tesz valamit az egészsége érdekében és megpróbál minden aggodalomra okot adó nyavalyától megszabadulni, de helyzetét nehezítette a koronavírus-járvány, az ez év tavaszi térdműtét után viszont nem maradt több kifogása.

„Kétségtelen, hogy jobb a hangulatom, mert nem fáj állandóan mindenem, de valójában azt gondolom, hogy mindig is sugárzott belőlem az energia. Másokat nem szabad az én fájdalmammal és problémáimmal terhelni. Ezzel nekem kell megküzdenem” – emelte ki Jacobsen, aki elárulta, 1997 karácsonyán hosszú betegség után veszítette el édesapját, akit 14 hónappal később az agyvérzésben meghalt édesanyja is követett.

„A fogyásnak semmi köze az aggodalomhoz vagy a halálhoz, de valószínűleg mégis ott motoszkál valahol a fejemben, hogy egyik szülőm sem élt többet 50 évnél. Most én is ennyi idős vagyok. Ez valami családi örökség? Nem tudom. De az biztos, hogy senki sem tudja, mikor jön el az ideje” – húzta alá Nikolaj Jacobsen.