Női kézi: Amikor jött a győri megkeresés, az első érzés a büszkeség volt – Ulrik Kirkely

Ulrik Kirkely elárulta, hogy sportos családban nőtt fel, és mivel a szülei voltak a lakóhelyükön lévő sportcsarnok gondnokai, így szinte minden szabadidejét ott töltötte. „Kézilabda, labdarúgó és tollaslabda edzéseket tartottak többnyire a csarnokban és mindet ki is próbáltam. Sőt még sokáig teniszeztem is. De a kézilabda volt a kezdetektől a kedvencem, öt-hat éves koromtól kezdve játszottam.”

„Fizikálisan minden sportot szerettem és szerencsére bírtam is, így végül a foci és a kézilabda között kellett választanom. A kézilabdában a taktika jelentősége ragadta meg a figyelmemet. Nekem a csapatsportok tetszettek, és a kézilabda kicsit jobban tetszett ebből a szempontból. Tizenhárom évesen döntöttem végleg a kézilabda emellett, akkor felhagytam a tollas és a labdarúgó edzésekkel.”

Kirkely elmesélte, hogy visszavonulása után hogyan lett edző.

„Grafikai nyomatást tanultam, és dolgoztam is az üzletágban. Mikor edzősködni kezdtem, akkor az még nem egy teljes állás volt, így a munkám mellett edzettem a csapatokat. Tizenhárom év után a GOG-ben a nevelőegyesületem, a Tved csapata hívott játékos edzőnek, amit elfogadtam. Aztán a játékos pályafutást már feladtam, és csak az edzői szakmára koncentráltam. A dán szövetségnél is alkalmazásban álltam, majd ezt követően úgy döntöttem a családommal közösen, hogy elég volt a kézilabdából, a gyermekeimre és a saját üzletemre kell fókuszálnom, így kicsit elhagytam a kézilabdát. Két-három évvel ezután 2009-ben keresett meg a bahreini szövetség, hogy a csapatukat juttassam ki a 2011-es világbajnokságra. Elfogadtam a hívást, és ez volt gyakorlatilag az első teljes állású edzői munkám.”

Új csapatáról, a Győrről is beszélt.

„Nem csak én, szerintem mindenki azt gondolta, hogy ami Győrben tíz évvel ezelőtt elkezdődött az különleges. Egy klub épült fel és vált sikeressé. Nem csak a győzelmek miatt, hanem azért, ahogy ezeket a sikereket elérte. Elismerésem a sok jó játékosnak és edzőnek a klubban ezért a munkáért. Rengeteg nagy név játszott itt. Mind vezető, nyerő karakterek. Izgalmas volt számomra nézni a győri példát.”

A remek odensei időszaka ellenére elfogadta a Győr hívását. Elárulta, hogy miért.

„A győzelmeimre nagyon büszke vagyok. Dániában három év alatt a hat lehetséges döntőbe minden alkalommal bejutottunk. Ez a pontvadászat hihetetlen erős és alapszakaszból és rájátszásból áll. Nagyon sok a meccs, de a lányok fantasztikus munkát végeztek. Amikor jött a győri megkeresés az első érzés a büszkeség volt, és éreztem, hogy hasonlóan gondolkodunk, azaz egy győztes csapatot akarunk építeni, akik nem csak egy évben, hanem egy hosszabb időszakban is sikeresek. Mivel a klub vezetése ebben ugyanúgy gondolkodott, mint én, nem kellett sokat egyeztetni.”

„Az első napok nagyon mozgalmasan telnek, hiszen számomra a kézilabda van a fókuszban. Most ott tartok, hogy felépítem azt a környezetet magam körül, ahol pihenhetek és töltődhetek. De amit eddig láttam az nagyon teszik, Győr csodálatos, nagyon kedves emberekkel – tette hozzá az edző. – Azt látom a csapaton, hogy iszonyatosan éhesek és készen állnak a kemény munkára az első pillanattól kezdve. Ez egy fantasztikus helyzet! Először a fizikai erőnléten lesz a hangsúly, azaz, hogy meglegyen egy közös szintű képessége a játékosoknak, amire alapozhatjuk a következő hetek teendőit. Az első két hetet követőn már a kézilabda kerül előtérbe, hiszen be kell gyakorolni a játékainkat.”

A célokkal kapcsolatban pedig így fogalmazott:

„A győzelem egy dolog. Mi győzni szeretnénk és fejlődni is egyben. Egyénenként is persze, de elsősorban csapatként. Más klubok is nyerni szeretnének. Meg kell értenünk, hogy létrehozni egy önbizalomtól duzzadó csapatot nem könnyű dolog. Napi szinten kemény munka szükséges és a rengeteg kommunikáció. Egy új rendszerben mindig is bennünk lesz a kétség az elején, néha talán remeg is majd a léc, de meg kell tanulnunk hinni magunkban. Amikor ezt elérjük, akkor mindig visszanézünk és elemzünk, hogy még tovább fejlődjünk. A végeredmény akkor lesz jó, ha kijelenthetjük, hogy olyan szinten vagyunk, hogy az ellenfeleknek a legjobbjukat kell nyújtani, hogy legyőzzenek minket. Ezt idő elérni, de hiszem, hogy ez menni fog.”