Női kézi: Uros Bregar bízik bennem, ami sokat jelent – Debreczeni-Klivinyi

A viszontagságos idényrajt után egyre jobban teljesít a Siófok női kézilabdacsapata. A 2019-ben EHF-kupa-győztes, 2021-ben Európa-liga-ezüstérmes SKC-nál november elején a Győrrel korábban mindent megnyerő, tavaly nyáron kinevezett Danyi Gábort a szlovén Uros Bregar váltotta a vezetőedzői poszton, az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az új impulzus jót tett az együttesnek. A balatoniak a Magyar Kupában bejutottak a négyes döntőbe, így május végén – 2018 után ismét – éremért küzdhetnek, míg a legutóbbi 11 bajnokijukon csak a győriektől és a bronzra hajtó Debrecentől kaptak ki – a többek között a közvetlen riválisnak számító Vác és Mosonmagyaróvár elleni sikerrel pedig megnyitották maguk előtt az utat, hogy nemzetközi kupaindulást érő helyen zárják az NB I-et.

„Mindenki, aki csak pályára lép, valamit hozzá tud tenni a játékhoz – emelte ki Debreczeni-Klivinyi Kinga, a Siófok 61-szeres válogatott, Európa-bajnoki bronzérmes átlövője. – Uros Bregar nagyon jól összerakta a védekezésünket, a kapusaink is jól teljesítenek. Támadásban olyan sok taktikai variációnk és figuránk van, hogy szerintem az ellenfeleknek nagyon nehéz felkészülniük belőlünk. Annak ellenére, hogy viszonylag szűk a keretünk, széles a repertoárunk, sokféle akciót begyakoroltunk. Legközelebb, kedden a Fradi-pályán játszunk, nyilván nem lesz könnyű, de oda sem úgy megyünk, hogy jól van, tudjuk le, és menjünk haza. A hátralévő fordulókban is mindenki ellen úgy állunk ki, hogy a cél a győzelem”

A korábban a Vasasban, a Vácban, az Érdben és az FTC-ben is megforduló, a 30. életévét csütörtökön betöltő átlövő túl egy súlyos vállsérülésen, majd szülésen, október végén tért vissza a pályára, és a siófoki csapathoz hasonlóan ő is hétről hétre egyre jobban teljesít új klubjában.

„Úgy érzem, jó formában vagyok. Sokat játszom irányítóban, szeretek ezen a poszton kézilabdázni, korábban is volt már rá példa – mondta Debreczeni-Klivinyi. – Uros Bregar bízik bennem, ami sokat jelent, mert nem azon stresszelek, hogy ha hibázom, rögtön a kispadon találom magam, hanem felszabadultan tudok játszani. A terhesség alatt is sokat edzettem, és gyógytornát végeztem a vállammal; a kihagyás segített, most már egyáltalán nem is fáj a vállam, rendben van, hála istennek. Nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült a visszatérés, az pedig mindennél többet ér, amikor egy-egy nehezebb edzés után hazamegyek, és a kislányom rám mosolyog – azonnal el is felejtem, ha esetleg rosszabb napom volt. Alig várom, hogy vele legyek!”