Kézilabda: Gulyás elérzékenyült, pályán volt az egész Iváncsik család

Két Iváncsikot sokszor láttunk már együtt a kézilabdapályán, egyrészt a Veszprém férficsapatában, másrészt a magyar válogatottban. Négyet azonban talán még sosem – mostanáig. Egészen pontosan az aktív játéktól visszavonuló Iváncsik Gergő és Gulyás Péter tiszteletére rendezett gálameccsig, amelynek második félidejében egyszer csak Gergő csapatához – amelynek természetesen tagja volt Iváncsik Tamás –csatlakozott édesapja, a korábbi világválogatott Iváncsik Mihály, és a legfiatalabb Iváncsik fivér, a jelenleg a Szigetszentmiklósban játszó Ádám is.

Csapat legyen a talpán, amely ezzel a négy kiváló szélsővel felálló együttest tartani tudja – ekkor egyébként Pásztor Istvánnal kiegészülve öt szélsővel játszott az Iváncsik-csapat –, jöttek is a lerohanásgólok, no meg a fineszes passzok és persze az önfeledt nevetés. És amikor már azt gondoltuk, hogy családilag nem tudnak tovább erősödni, akkor az utolsó percre beállt Gergő kisfia, Máté is.

A gálameccs ezután már fiesztává változott, s miközben a két együttesben pályára lépő korábbi klasszis veszprémi kézilabdázók egy-egy pohár pezsgővel koccintottak az új életet kezdő két játékos tiszteletére, a közönség állva tapsolt. Természetesen sokan ellátogattak a Veszprém Arénába, hogy lássák a kedvenceket, akik meccs közben rendesen állták a lelátóról érkező zrikákat. A szurkolók különösen Putics Jenőt„találták be”, aki erre széles mosollyal és gólokkal válaszolt, miközben arra is ügyelt, hogy fia, Putics Barna róla semmiképpen se lőjön gólt.

Zsigmond György is megkapta a magáét, ha kihagyott egy-egy ziccert, de neki nem is a gyors indításgólok voltak a specialitásai. Ellenben most megmutatta, ebben a műfajban is remekel. Ő egyébként Gulyás Péter csapatát erősítette olyan kiválóságok mellett – a teljesség igénye nélkül –, mint a már említett Putics Jenő, Sótonyi László, Gulyás István, Végh József vagy a kapuban remeklő Perger Zsolt. A 19–19-es döntetlenre végződő találkozó félidejében Gulyás Péter átült az ellenfél kispadjára, és hosszasan beszélgetett Eklemovics Nikolával– talán a taktikájukat igyekezett kipuhatolni.

A gálameccs vidám pillanatait az érzelmesek követték. A kivetítőn a két búcsúzó sportoló legszebb veszprémi momentumait elevenítették fel, miközben Gulyás 3-as és Iváncsik 4-es meze is felkerült a visszavonultatott dresszek közé. Gulyás mindeközben el is érzékenyült, és ahogy az NSO Tv-nek adott interjújában elmondta, ez keretbe foglalta azt a húsz évet, amit abban a klubban töltött, amelyben mindig is játszani akart.

Az aktív pályafutást a hátuk mögött hagyó Iváncsik és Gulyás a jövőben a Veszprém utánpótlásának sikeréért dolgozik, hasonlóan a gálameccsen ugyancsak pályára lépő Díaz Ivóhoz és Pérez Carloshoz. A kubai-magyar közönségkedvencek fénykorukat idézve lőtték a gólokat, sőt, Csárli még azt is bizonyította, hogy kapusként is szép pályafutást futhatott volna be: ziccert, majd hetest is védett. Az NSO Tv-nek elárulta, hogy miért ment neki ennyire jól a védés.