Kézilabda: Ne butítsuk már le ennyire a fiatalokat - Skaliczki

„Fontos volna, hogy a klub és válogatott rendszer egymásra épüljön – mondta Skaliczki. – Ahhoz, hogy a tizennyolc-húszéves játékosok a válogatottban is meghatározóak tudjanak lenni, szükség van a folyamatosa átvezetésre. A klubokban olyan feladatot kell kapniuk, amivel fokozatosan fejlődhetnek. És persze szükséges a jó menedzselés is: kellő számú nemzetközi meccs, a rutinszerzés jegyében.”Skaliczki. – Ahhoz, hogy a tizennyolc-húszéves játékosok a válogatottban is meghatározóak tudjanak lenni, szükség van a folyamatosa átvezetésre. A klubokban olyan feladatot kell kapniuk, amivel fokozatosan fejlődhetnek. És persze szükséges a jó menedzselés is: kellő számú nemzetközi meccs, a rutinszerzés jegyében.”

Ligetvári Patrik kimondottan jó adottságokkal rendelkező játékos, Bánhidi Bence ugyancsak sokra viheti. Faluvégi Rudolffal szintén számolni kell. Ha kicsit feljebb lépünk, a huszonegy éves Szöllősi Balázst már most többször számításba vették a válogatottban, de megemlíti a szintén 21 éves Bodó Richárdot is, vagy a tavalyi év legjobb junior játékosának választott Zdolik Bencét is. A kapus Borbély Ádám idővel Mikler Roland méltó társa lehet.”

Skaliczki – aki 2004-es olimpia negyedik helyezett csapatával bukta el a 2005-ös vb-pótselejtezőt Norvégia ellen – jó megoldásnak tartja, hogy a Balatonfüred idén is fiatalokra építette csapatát (és szerzett vele bronzérmet), valamint hasonló útra lép a Tatabánya is. Ugyanakkor a válogatottban szükség van rutinos játékosokra, aki kovászként működnek közre a sikerekben. Szerinte a jelenlegi junioroknak három-négy év múlva kellene meghatározónak lenniük a felnőttválogatottban.

„Tizennyolc-tizenkilenc éves játékosoknak már meg kell állniuk a helyüket a felnőttek között. Jó értelemben véve: ne butítsuk már le őket ennyire. A svéd első osztályban például csupa fiatal szerepel. Azt látom, sokszor itthon nem vállalják fel a döntéshelyzeteket, pedig ebben a korban kell megtanulni alkalmazkodni a gyorsabb játékhoz, a nagyobb téthez. Azt ne felejtsük el, csak annyit lehet kivenni, amennyit beleteszünk. Hiába nyújtja maximumát a kézilabdázó, ha korábban nem tanítottak meg neki mindent.”

A jelenlegi junior férfiválogatott tavasszal, a horvátokat legyőzve bravúrral harcolta ki az Eb-részvételi jogot, de az augusztusi, hazai rendezésű U19-es világbajnokságon a sokak számára csalódást keltő tizedik helyen végeztek. Sokan temették is a generációt.

„Az utánpótlás-korosztályokban a verseny csak eszköz, nem cél. Ilyen fiatalon nem egyszerű feldolgozni az élményeket, márpedig tavaly abból nekik sok jutott. A fokozott médiafigyelem, az elvárás miatt nem tudtak eléggé a lényegre koncentrálni. Azonban ha sikerült hasznosan feldolgozni a tapasztalatokat, szinte mindegy is, mi lett a végeredmény. Aki nem bírja a sorozatterhelést, a taposómalmot, lemorzsolódik. De úgy látom, a juniorválogatottban van potenciál: talán a sikeres Eb-szereplés lökést adhat ahhoz, hogy érdemi szerepük lehessen a felnőtt-válogatottban.”