Több hiba, hosszabb, mégis rövidebb kispad - az idei Győr hiányosságai

Persze azokat az ihletett pillanatokat nem lehet visszahozni, az első BL-trófeáért folytatott évtizedes küzdelem motiváló erejét és az Ambros Martín jelentette újdonság varázsát éppúgy nem lehet mesterségesen reprodukálni, mint egy friss szerelem első heteinek lángolását.

De attól még a házasság lehet csodálatos, legfeljebb más minőségben, egy másik koordinátarendszerben – és ugyanígy lehet továbbra is klasszis, BL-aranyra esélyes csapat a Győr, elvégre masszívan védekezik, a fél tucat világklasszisából valamelyik azért mindig odateszi magát, jól bírja a legkiélezettebb szituációkat, sőt képes a legnagyobb bajban rátenni egy lapáttal. Ezzel pedig láthatóan továbbra is meccseket lehet nyerni, és ez mindenképp biztató és örömteli.

Mégis vannak bizonyos tényezők, a játék egyes elemei, amelyek megváltoztak az egy évvel korábbi nagy menetelés óta. Ha összehasonlítjuk a tavalyi BL-középdöntő első négy meccsének remeklését a mostani ETO-szerepléssel, felfedezhetőek bizonyos változások. Az alábbiakban ezeket tekintjük át.

1. Sok a hiba, ráadásul valami mindig hiányzik

Míg a tavalyi kiírásban a Győrnek az elődöntőig nem volt rossz meccse, most az első négy középdöntős mérkőzése alatt csak a larviki győzelem során játszott jól, és ez okoz némi hiányérzetet. Az első körben, a Podgorica elleni hazai találkozón a sok technikai hiba mellett az átlövőjáték volt katasztrofális, a Ljubljana elleni győri meccsen a ziccerek maradtak ki és sok volt a technikai hiba, a szlovéniai összecsapáson pedig technikai hibából adódott rengeteg, kiemelkedő egyéni teljesítményből már kevesebb.

2. Hosszabb a kispad, mégis rövidebb

A tavalyi ETO nagy erőssége volt, hogy a keret minden tagja hasznosnak érezhette magát, mindenkinek megvolt a maga szerepe és a maga sikerélményei, amelyekből építkezhetett. Akkor – miután Hornyák Ágnes anyai örömök előtt állt – tizenötös kerettel dolgozott a Győr, és azóta csak Andrea Lekicset és Jovanka Radicsevicset cserélték ki Katarina Bulatovicsra és Bognár-Bódi Bernadettre, Hornyák visszatért, azaz elvileg még nagyobb is a variációs lehetőség, ám Szepesi Ivett a téli BL-rajt előtt megsérült, így Korsós Dorina, Kovacsics Anikó és Görbicz Anita vetésforgóban játszik balszélsőt, ami meg a belső posztokat illeti, szombaton Ljubljanában egy élesnél is élesebb meccsen Hornyák Ágnes és Dóra, valamint Soós Viktória összesen töltött öt percet a pályán (a fiatalabbik Hornyák révén), és mostanában az általános BL-helyzet is hasonló. Beállóban Sirián Szederke lassan már csak akkor veszi le a mackófelsőjét a kispadon, ha melege van, Herr Orsolyának a kapuban egy-egy hetes jut, Raphaëlle Tervel meg csak védekezik – vagyis a jobb szélt leszámítva mindenütt nyílik az olló az egyes posztok első és második számú játékosa között, ami még visszaüthet.

3. Több a kapott gól

A 2012–2013-as BL-kiírás középdöntőjének első négy mérkőzésén 19.25 volt az ETO kapottgól-átlaga, most 23. Ennek részben az az oka, hogy Katrine Lunde akkor kegyelmi állapotban védett, most meg csak szimplán kiválóan, vagyis sorozatos bravúrjai kevésbé fedik el az esetleges védekezési hiányosságokat – és most nem is harap úgy a védelem. Kevesebb a fault, a kilépés, a kisegítés, a sánc, legalábbis a mérkőzések egyes szakaszaiban, és mivel a lőtt gólok átlaga egy éve 26.5 volt, most pedig 25.75 – vagyis szinte ugyanannyi –, természetes, hogy szorosabb mérkőzéseket játszik az ETO. De legalább így sem veszíti el őket.

4. Az ellenfelek többet rontanak

Ahhoz, hogy a meglévő nehézségeken minden meccsen nagy hajrával túllendülhessen a Győr, nagy szüksége van az ellenfelekre. Pontosabban arra, hogy sikeresen lábon lőjék magukat, amikor kicsit összeszedettebb kézilabdával el is kaphatnák a küszködő ETO-t. Egy éve az első négy középdöntős meccset úgy nyerte meg a magyar csapat, hogy mindegyiken több technikai hibát követett el, mint ellenfelei (összesen 62-t a 49 ellenében), de idén fordított a helyzet: a Podgorica öttel, a Larvik hárommal, a Krim két meccsen összesen tízzel több labdát adott a győriek kezébe, mint fordítva. Még ha a labdaszerzésekért, a belemenésekért meg is kell dolgozni, ekkora különbség nem adódhatott volna, ha nincs szerencséje is az ETO-nak az ellenfelek rontásaival. Arra viszont nem hagyatkozhat a végtelenségig.

S hogy mi mindebből a tanulság? Először is az, hogy a Győr elég erős csapat ahhoz, hogy a fenti hiányosságokkal együtt is megállíthatatlanul meneteljen a címvédés felé. Másfelől pedig az ETO nemcsak együtt él ezekkel a nehézségekkel, hanem megtalálja a módját annak, hogy áthidalja őket. Ennél több meg nem kell a sikerhez.

A 2013–2014-ES BL-SZEZON ELSŐ NÉGY GYŐRI KÖZÉPDÖNTŐS MECCSE
GYŐR–Podgorica (montenegrói) 23–23
Larvik (norvég)–GYŐR 23–29
GYŐR–Ljubljana (szlovén) 27–24
Ljubljana–GYŐR 22–24

A 2012–2013-AS BL-SZEZON ELSŐ NÉGY GYŐRI KÖZÉPDÖNTŐS MECCSE
GYŐR–Podgorica 27–17
Randers HK (dán)–GYŐR 18–25
Larvik–GYŐR 18–24
GYŐR–Larvik 30–24