Nőiesség és határozottság – interjú az orosz bírószépséggel

 

A legforróbb orosz játékvezetőnő – írta róla a Russia Today.

Felkavarta képeivel az internetet – jegyezte meg a The Sun.

A világ legszebb bírónője – jellemezte az Irish Mirror.

Jekatyerina Kosztyunyina fotóit százezren követik az Instagram közösségi oldalon, a világbajnokság előtt az orosz labdarúgás női oldalának vezéralakjaként szerepelt a médiában. Kíváncsiak voltunk, hogy a világbajnokság kirakatmodellje miként látja a sportágon belüli nemi szerepeket, saját bírói pályafutása során tapasztalta-e a női kibontakozás gátjait a férfias közegben. A 22 éves játékvezetőnő vállalta, hogy e-mailben válaszol a Nemzeti Sport kérdéseire.

– Mi vonzotta a játékvezetésben?
– Gyerekkoromban kezdtem el futballozni, évekig játszottam, egy ideig a most másodosztályú krasznojarszki Jenyiszejben is – válaszolta Jekatyerina Kosztyunyina. – De később úgy éreztem, a bíráskodás jobban érdekel.

– Nehéz női bíróként érvényesülni a férfiak között?
– Eleinte adódtak nehézségeim, később hozzászoktam a feladathoz és az azzal járó kihívásokhoz. Fokról fokra fogadtattam el magam játékvezetőként és szereztem önbizalmat a pályán.

– Milyen szinten vezet mérkőzéseket?
– A nőknél az országos első osztályban, a férfiaknál a harmadik ligában.

 

– Gondolom, a szurkolóktól időnként meg kell emésztenie egy-két sértő megjegyzést is.
– Persze, nem mondom, hogy nem hallom meg a csúnya bekiabálásokat. A legtöbbször nem is a pálya széléről, hanem a játékosoktól érkeznek. Amikor ellenük ítélek, hajlamosak megkérdőjelezni a hozzáértésemet, mondván: ne okoskodjak, nem érthetem, mi a les vagy a szabálytalanság – ami persze nem igaz.

– Képesek a futballisták, a férfi szurkolók előbb látni önben a játékvezetőt, mint a nőt?
– Ezt talán ők tudnák inkább megmondani. Én magamat a pályán bírónak tekintem, ha elkezdődik a mérkőzés, nem érdekel más, csak hogy a szabályokat betartassam.

– Miért tekinti a társadalom a labdarúgás közegét a férfiak világának?
– Talán a sportág történelmi hagyományai és erős fizikai jellege miatt. Mert kemény, férfias a játék, ez nem is vitatható.

– Mást tart érdekesnek a labdarúgásban egy nő, mint egy férfi?
– Nehéz erre válaszolni. Valószínűleg nincs különbség, valamiért mégis sokkal kevesebb nőt hoz lázba a sport.

– Mi ennek az oka?
– Inkább azt tudom megmondani, hogy akit igen, azt miért: szokatlan, különös és igen intenzív érzelmeket vált ki.

– Élvezi az internetes népszerűségét?
– Szórakoztató volt látni, ahogyan nőtt a közösségi médiában a követőim tábora, furcsa érzés most is.

– Miért tartja fontosnak, hogy közzétegye saját fényképeit?
– Meg akarom mutatni a futball közegében élő nőt a másik oldaláról is. Szeretném érzékeltetni, hogy meg lehet őrizni a nőiességünket akkor is, ha a férfiak játékában veszünk részt.

– Mit tanul az egyetemen?
– A napokban diplomázom testnevelő tanárként, reményeim szerint tökéletes eredménnyel. Mindig is érdekelt a sport, az egyetemi továbbtanulás adta magát, ahogyan az irány is. Nem zavarta a játékvezetői munkámat sem, hiszen a mérkőzéseket rendszerint hétvégén, esetleg hétköznap délután rendezik, az iskolai teendőkre inkább a délelőttjeim mentek rá.

– Mik a tervei?
– Folytatom a bíráskodást, szeretnék magasabb játékvezetői fokozatot szerezni, hogy az első és a másodosztályban is vezethessek a férfiak között.

– A világbajnokság előtt számos cikket szentelt önnek a nemzetközi média, Oroszország szexszimbólumának nevezve önt. Elfogadja a címkét?
– Jobban szeretem, ha az emberek hivatásos játékvezetőként beszélnek rólam, de nőként természetesen jólesik az elismerés.

– Önt is magával ragadta a világbajnokság láza?
– Bár rendszeresen szerepelek egy helyi televíziós csatorna világbajnoki show-műsorában, nekem az elmúlt hetekben – a diplomavédés közeledtével – a tanulás volt az első. Ha sikerül a napokban esedékes vizsga, talán valamelyik meccset élőben is megnézem.

– Mit ad a torna Oroszországnak?
– Egyesíti az embereket, ahelyett hogy megosztaná. Ez tetszik benne. Vicces nézni a kifestett arcú szurkolókat az utcán, valóságos fesztiválja, ünnepe ez a világnak. Az érzelmeknél erősebb ajándékot nem kaphatunk a világbajnokságtól.