Szilágyi Áron (Fotó: Dömötör Csaba)

 

– Honnan értesült a NOB döntéséről?
– Valamelyik hírportálon jött szembe velem. De utána rögtön beszéltem az edzőmmel, Decsi Andrással, és a csapattársaimmal is, szóval hamar körbe is ért a hír.

– Mik voltak az első gondolatai az olimpia elhalasztásáról?
– Nem ért váratlanul a halasztás ténye, számítottunk rá, hogy az olimpia nem az eredeti időpontban kerül megrendezésre – az, hogy Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok jelezte ellenvéleményét, szintén ebbe az irányba mutatott. Ám az meglepett, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ilyen hamar meghozta a döntést, hiszen hétfőn még azt ígérte a testület, hogy négy héten belül határoz majd.

– De legalább megszűnt a bizonytalan helyzet.
– Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de egyáltalán nem szűnt meg, sőt, a döntés nagyon sok további kérdést szült, temérdek bizonytalan pont keletkezett a rendszerben.

– Például?
– Nem tudjuk, mi lesz a kvalifikációval, milyen lesz a következő szezon, de még az ideit sem látjuk: lenne például egy Európa-bajnokságunk Minszkben júniusban, nem tudjuk azt sem, azzal mi lesz, jövőre elvileg világbajnokságot rendeztek volna nyáron, és folytathatnám – tényleg tengernyi kérdés keletkezett ezzel a NOB-döntéssel, amelyre választ kell kapnunk, részben a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, részben pedig a Nemzetközi Vívószövetségtől, amíg ez nem történik meg, mi sem dőlhetünk hátra.

– Többek között erről beszélgetett az edzőjével is a döntés kapcsán?
– Az első pillanatokban nem nagyon jutottunk szóhoz, mindkettőnket elnémított a döntés. De az biztos, és ebben egyetértettünk, hogy a zsinórt egyelőre nem húzhatjuk ki a konnektorból... Mindemellett most az a legfontosabb, hogy mindannyian figyeljünk a szeretteinkre, az embertársainkra, és próbáljuk meg minimalizálni a járványügyi kockázatot.

– Rendre határozott véleménye van mindenről, azt jól meg is fogalmazza, ezúttal viszont kicsit bizonytalannak érzem önt...
– Mert nem tudom megmondani, hogy jó döntés született-e. Sok minden szólt a halasztás mellett, az én véleményem is változott napról napra, éppen ezért sem hangoztattam azt, mert magam sem láttam teljesen tisztán. Szakértők foglalkoztak az üggyel, milliónyi érdeket kellett összefésülni ahhoz, hogy meghozzák a döntést, ezzel párhuzamosan pedig szem előtt kellett tartani a jelenlegi helyzetet, azt, hogy most a legfontosabb a járvány megfékezése.

– Ürességet érez?
– Igen, azt is, és van bennem hiányérzet is – sok minden kavarog bennem. Kicsit olyan érzésem van, mint máskor egy-egy szezon legvégén. Egy biztos, és ezt egyre biztosabban érzem: kompromisszumos megoldás született.